Az a bizonyos nyár... 5.rész

Hát igen, ez is elérkezett. Az utolsó része a ficinek. Remélem tetszett nektek, én kifejezetten élveztem írni. A vége kicsit lelkizős lett, de az epilógus tartogat még egy kis pihent agyú fahumort /kopp-kopp/
Ne felejtsétek el, hogy Soo nem áll le egy könnyen, most is több felső korhatáros dolog van megkezdve és vannak közte különleges párosok is. További szép napot/estét/reggelt, sok olvasnivaló fictiont! ^^
UI: Nagyon köszönöm a 11000 feletti olvasót, hihetetlenül meglepett, hogy egyre népszerűbb az oldal!

Ötödik nap;Soha többé sport tábor!

Ki látta a The Walking Dead, azaz a sétáló halott című sorozatot? Oké, ez költői kérdés volt, kezeket le. És ki látott már másnapos tinédzser tábort? Na, akkor tessék kombinálni a kettőt!
A tábor területén mindenhol szemét és a fűben szundikáló fiúk feküdtek. Talán a leglátványosabb az az a srác lehetett, aki valamiért a tábor zászlajának tartójáról lógott lefele az alsóneműjénél fogva.
Persze a macskajaj nem kerülte el a két jómadarunkat se. Bár ők valamivel kellemesebb szituációban keltek fel.
- Jimin… megköszönném, ha kieresztenél magadból… - dünnyögte szenvedő hangon Zelo és megcsípte az idősebbik csupasz fenekét. Jimin erre felriadt és arrébb ugrott, amivel sikeresen kirántotta magából Zelo lelankadt nemességét. Orbitálisan felnyögött, hiszen nem csak az alfelébe, de még a fejébe is hatalmas fájdalom hasított. – Nem maradnál kussban? Kurvára másnapos vagyok és kibaszottul nem emlékszek a tegnap estére… Neked dereng valami? – kérdezte szenvedve a colos, aztán a fájdalmai közt őrlődő hyungjára pillantott.
- Addig oké, hogy valami kék szart megittunk, táncoltunk és én… kurva élet… én… - makogta Jimin és a fenekéhez ért.
- Nyögd már ki! – morrant fel Zelo és beletemette magát a párnába.
- Azt kértem, hogy dugj meg… - suttogta Jimin és egy pár pillanat alatt végigpörgött a fejében az a tipikus emlékszalag, ahogyan az elmúlt éjszakában Zelo szó szerint beleépítette az ágyba. Visszhangoztak a fejében a saját kéjes nyögései és könyörgései, miszerint még többet akar, még durvábban, még gyorsabban.
Fülig vörösödött és halkan felnyögött, hiszen ágyékába azonnal rengeteg vér tódult, ezzel felélesztve nemességét. Lesütötte a szemeit és kicsit összegubózott, hogy takarja magát.
- Most mi bajod? – dörmögött Zelo és megpróbálkozott a felüléssel, de nem jól tette, mert a világ forogni kezdett vele és visszapottyant a párnára. Felsóhajtott és jobbnak látta, ha nem mozdul.
- Semmi… Csak… áh, hagyjuk… - makogta halkan az idősebbik, aztán lassan feltápászkodott és egy törölközőt a derekára tekerve, kiindult a zuhanyokhoz. Útközben felmérte a buli romjait és a társaság állapotát, amihez képest egy rehabilitációs központ gyógytorna terme csendesnek minősült volna, aztán befoglalt magának egy zuhanyfülkét.

Jimin

Hihetetlen… Én még csontra részegen is Zeloval kufircoltam. De nem baj, vége a tábornak. Kajálunk, összepakolunk és ebéd után már indulunk is haza.
Ah, de én nem akarok még hazamenni! Zeloval akarok lenni, de nem lehet. Már szerintem az egész tábor tudja, hogy mi ketten keféltünk és, hogy homokosok vagyunk. Mondjuk ezen nem kell kiakadni… Én az utolsó évemet pengettem a suliban, szeptemberben máshol fogok már kezdeni. Zelot soha nem érdekelte mások véleménye. És ezért is szerettem vele lenni. De ezzel, hogy a második napon letámadott…
- Hideeeg! – sikoltottam fel, ahogyan a jó meleg vizet felváltotta a jéghideg víz. Mellettem Zelo röhögött teljesen meztelen és eléggé esztelen. Fejbe dobtam a szappanommal és kiugrottam a zuhany alól. Rányújtottam a nyelvem és lassan visszamentem a faházunkba. Elővakartam magamnak egy adag ruhát, aztán elkezdtem összeszedni a bőröndömet.
Szerencsére a másnaposságom nem tartott sokáig, hiszen ha jól emlékszek csak egy pohár olyan kék izét ittam. Na, azt viszont soha többé… Nagyon durván kiütött a cucc. Végigkeféltettem magam egy estén, szóval ezután többet nem iszok.

Jimin POV end

A délután hamar elérkezett. A fiúk mire észbe kaptak, már a buszon ültek és arra vártak, hogy az elinduljon. A táborvezető és az edző kint álltak és számolgatták a csapatot, hogy minden rendben van-e. Szerencséjükre minden tökéletes volt. Mindenki a helyén ült és jégakkut szorított a tarkójára, esetleg öntötte magába a vizet literszám, sőt, akadt, aki már kiütötte magát egy kiló fájdalomcsillapítóval.
Mindenki békés volt, kivétel Jimin és Zelo nem. Ők feszengve ültek egymás mellett, de az oka érthető volt. Úgymond az imént voltak túl egy szakításon, ami egy nem létező kapcsolatot zárt le. Legalábbis a szerintük nem létező. Jimin ha tehette volna, foggal, körömmel kapaszkodott volna a göndör kis szöszije után, de mivel mind a ketten egy nembe tartoznak, nem tehette. Zelot teljesen hidegen hagyta a hiányérzet. Ő az egészet a hormonjainak tudta be, és ezzel el is simította a témát. Ő tényleg csak egy szexpartnert keresett magának és meg is találta, de mivel nem fűzött hozzá érzelmeket, azt a pár tartószálat könnyedén elszakította.
Ellenben Jiminnel, aki ténylegesen próbált érzelmeket vinni abba a pár napba. Az ő kötelékei nem tudtak elszakadni. Túlzottan erősek voltak, hiába is tépte, mind Zelo, mind Jimin.
- Zelo… - suttogta Jimin, miközben kibámult a busz ablakán. A felettük gyülekező, fekete gomolyfelhőket kezdte figyelni. Esni készült…
- Hm? – morrant fel Zelo és kicsit közelebb hajolt az idősebbikhez.
- Szeretném, ha ezt az egész tábort… Elfelejtenénk…
Csend ült le közéjük. Egyedül a busz motorjának lágy morajlása és az eső durva kopogása hallatszott. Néha egy-egy horkoló gyerek is megzavarta a monoton búgást, de ennyi volt.
- Rendben. – bólintott Zelo, aztán kicsit közelebb hajolt Jiminhez. – Soha többé sport tábor! – jelentette ki nyugodtan, aztán egy utolsó búcsúcsókot lehelt Jimin ajkaira.

EPILÓGUS:


Minden évben eljön az az idő, amikor a felsőbb évesek köszöntik az új elsőéveseket.
Jimin teljes nyugalomban állt a helyén, a bandájával körülvéve. A téma pont a kicsik szívatása volt. Feladatul kapta, hogy amikor a kicsik megjelennek az udvaron, hogy átvehessék a nagyok „ajándékát”, a rá jutó srácot vagy lányt részesítse egy kis meglepetésben. Pont ezért is tett a saját kis csomagjába egy időzíthető pukkanó tintapatront, az aktiváló gombot pedig az inge ujjába műtötte, hogy észrevétlen tudjon meglepetést okozni..
El is jött az idő. Felsorakoztatták az osztályokat, hogy bevonulhassanak az újdonsült elsősök. Jimin
- Z- Zelo? – nyögte halkan, miközben felnézett a colos göndör szöszi szemeibe.
- Oh, helló hyung, úgy látszik megint alattad járok! – vigyorgott jókedvűen Zelo, aztán meglökte Jimin karját. Ezzel együtt megnyomta a kis gombot, így a patron felrobbant, a csomagból pedig szivárogni kezdett a tinta, teljesen eláztatva a szinte transzba esett Jimin fehér ingét és kezeit.