BTS hard yaoi 1.rész (+18) /szerkesztett/

Erre a kis sorozatomra egyszer már sor került közzététel téren, de mivel nagyon sok negatívumot kaptam rá, letöröltem. Aztán rájöttem, hogy feleslegesen írom át, mert ha ilyen a stílusa, akkor tessék így elfogadni. Vannak akik nem szeretik a tömény +18-as yaoit, de én pont az a személy vagyok, aki oda és vissza van érte.

Akárcsak a leírásban, leírom itt is...

A ficftion nemi erőszakot, trágár beszédet és yaoit tartalmaz.

Szívesen várok véleményeket ide is. Jó olvasást! ^^

- Na, gyerünk fiúk! - sóhajtozott a fényképész, ahogy a kis segítőivel körbeugrált minket és próbált minél jobb minőségű képeket elkészíteni. - Jin, menj közelebb NamJoonhoz! - Meglepetten felkaptam a fejemet és idétlenül rámeredtem, majd a mellettem álló társamra, aki perverz vigyorral elkapta a derekam, majd közelebb rántott magához. teljesen ledermedtem, főleg, mikor a tenyere a fenekemre csúszott és durván megmarkolta. Csak ezt ne...
- Mosolyogj, hyung. - suttogta NamJoon, aztán elengedte az alfelem és rám kacsintott. Fintor kúszott az arcomra, de nem tartott sokáig, hiszen a vaku villanása miatt, muszáj volt egy mosolyt magamra erőltetnem.

- Apám, ez a csávó csont buzi!- nyújtózkodott Jimin az öltözőben, aztán levágta magát az egyik székbe, hogy megszabadulhasson a cipőjétől, majd a sapkájától.
- Az. Tényleg, nektek mi a véleményetek a melegekről? – vetette fel TaeTae a kérdését, aztán körülnézett a fáradt társaságon. -  Jin hyung?
- Huh? – kaptam fel a fejemet, aztán nagyokat pislogva ránéztem. Kérdő pillantásokat vetettem felé, és közben feltúrtam a hajlakk miatt tökéletesen álló hajam.
- Mi a véleményed a melegekről? – ismételte el megint és angyali arccal várta a válaszom. Na, jó... Ezt minek kell, kicsi Tae?
- Hát… Öhm… - idegesen néztem Monra aki a szemöldökét felvonva, csukott szemmel "relaxált". – Igazából… Nem vagyok ellenük, de nem is támogatom őket. Viszont inkább hagyjanak békén.
Erre a mondatomra kipattant a leaderünk szeme, rám hatalmas frászt hozva. Engem kezdett el méregetni és a szája sarkát nyalogatta. Semmi jót nem sejtettem tőle, emiatt hatalmasat nyeltem. Jelzett a fejével és felállt. Kiindult az öltözőből, én pedig kicsivel utána követtem. Remegő lábakkal sétáltam a nyomában a férfimosdó felé.
Áh, baszki! Nem kellett volna ezt mondanom…
- Oh, Jin hyung…- fordult felém egy félmosolyféleséggel, aztán teljes testtel is felém mozdult. Köpni-nyelni nem tudtam, ahogy megláttam a nadrágjában dudorodó "kis" pajtását, ami gyönyörűen feszítette a fekete farmerét. Lassan hátrálni kezdtem, amitől sikeresen felborítottam egy dísznövényt és belegabalyodtam.
- Franc…- morogtam, majd rángatni kezdtem magam. Nehezen kiszabadítottam a lábam, de elkéstem. Már előttem volt és erőszakosan berántott a mosdóba, ahol felnyomott a mellkasomnál fogva az egyik ajtóra és elégedett, gonosz mosollyal méregette az arcomat. - Ehz fájt... - suttogtam halkan, összeszorítva az állkapcsom.
- Nem vagy ellenük, mi? De, hagyjanak békén, ugye? Hisz te is az vagy! – súgta a fülembe, majd végignyalt a fültövem mentén és a fogaival csipkedni kezdte a vékony bőrfelületet, ami miatt halkan felnyögtem.
- Hagyj!- suttogtam gyötrődő hangon és próbáltam lelökni magamról, de nem tudtam. Ő volt az erősebb, a nagyobb... Csak tudnám, hogy mit élvez benne...
- Na-na. Csak nyugalom… Még csak most kezdtem el. - dünnyögte halkan, majd a nyelvét végighúzta a nyakamon, az ütőerem mentén, egész a kulcscsontomig, s vissza. Ugyanezt a kis "távot" végig harapdálta és szívogatta. Hirtelen ellökött magától, amivel csak még jobban felkent a fülke bejáratára, én pedig tehetetlenül nyekkentem nekivágódva a falapra. Vadul ráharapott a számra, majd kihasználva a felocsúdásomat, bevezette a nyelvét a számba.  Ahogy észbe kaptam azonnal rá is haraptam, amire ő hangos szisszenéssel távolodott el tőlem és vigyorogva nyalogatta az ajkait. - Huh, de vadóc most valaki. - incselkedett gonoszul és perverzül elvigyorodott. – Úgy látom, kell itt a nevelés.
Egyszerű mozdulattal, amivel a vállaimnál fogva térdre kényszerített így egy magasságba kerültem a pajtásával és felém nyomta magát.
- Tedd a dolgod, ápold le. - bökte ide gúnyosan, amire nem is reagáltam, de ez neki nem igazán tetszett. – Nem hallod? Szopj le! – emelte fel a hangját, amire megugrottam és haloványan reszketni kezdtem. Remegő kézzel nyúltam az öve felé. Elgyengülten próbáltam kibontani a szorosra húzott szíjat, de nem igazán sikerült vele elbírnom.
- Kicsit gyorsíthatnál. – morgott elégedetlenül és elkapta a kezeimet, majd ő bontotta ki az övet. A nadrágja pár pillanat múlva hangos koppanással, az öv miatt, landolt a bokájánál, így már csak egy vékony anyag választott el az egyik félelmemtől. – Megmozdulhatnál végre. – mondta flegmán és ismét előre lökte a csípőjét. – Jól ismered ezt a környéket, szóval nem kell annyit szemezned vele. Na, gyerünk! – szólított fel majdnem ordibálva, aztán elkapta az arcom és hozzádörgölt az alsójához.
Hihetetlenül megijedtem, és nem tudtam mozdulni. Összeráncolta a szemöldökét, ellökött magától és egy nagy sóhajtás társaságában lehámozta magáról az utolsó ruhadarabot alul, így elém tornyosult az egész nemi szerve. Megfogta a tarkómat és maga felé kezdett el húzni, de összeszorítottam a számat így nem sikerült a terve
- Gyerünk már! - morgolódott elégedetlenül és egyre erőszakosabban próbálta a számba nyomni magát. Belemarkolt a hajamba és meghúzta. Fájdalmasan felnyávogtam, amit ő ki is használt és a számba vezette magát. - Ezaz! Na, látod, megy ez neked! – mélyeket mozgott a számban, néha megnyomva a végpontot, amitől enyhén öklendeztem. Elégedetten sóhajtozott, sokszor felmordulva. – Gyerünk, mozogj magadtól! - parancsolt rám félhangosan, de én ráharaptam a makkjára, emiatt sziszegve hátrahőkölt és arcon csapott. Inkább megdöglök. - Úgy látom, te már nem akarsz engedelmeskedni. De vajon Jimin is olyan szűk lenne, mint te? Nem is… Kookie. Ő még hagyná is magát… - ismét elégedetten elvigyorodott, főleg, mikor felkaptam a tekintetem és dühösen rámeredtem.
- Meg ne próbáld! - suttogtam hangosan, aztán ellöktem magamtól és hozzá simultam a falhoz. – Őket hagyd ki ebből!
- Csak nem aggódsz értük? – kérdezte gúnyosan és felhúzta az alsóját, majd leguggolt elém és gügyörészve összeszorította az arcom.
A francba Jin! Ezt jól megcsináltad! Most megint meg tud vesztegetni és most már a kisebbekkel is szemezik! Hülye vagyok, nagyon!
- Na, most nézd meg, elbasztad az időt azzal a rohadt ellenkezéseddel. Már rég a szádba élveztem volna. – bökte ide flegmán miközben felállt és felráncigálta a gatyáját. – Este bepótlom. – vigyorgott rám majd kiment és becsapta a mosdó ajtaját.
Istenem… És én régen még bele voltam esve. Amikor összerakták a csapatot, még csak távolról szemléltem, csodáltam a férfias megjelenését.  Amikor észrevette az érdeklődésemet, maga volt az álom. Úgy éreztem, tényleg szeretett. Én is viszont szerettem és megbecsültem. De ahogy telt az idő, már csak a szexre kellettem és rászállt a nyakamra. Most pedig már a kisebbekkel szemezget. De nem hagyom! Az még oké hogy engem bánt, de a kicsiket hagyja békén. Főleg Kookiet. Annyira kisgyerek még, biztos mély nyomot hagyna benne a dolog. Nem hagyhatom, hogy akár egy ujjal is hozzáérjen!


Csak a biztonság kedvéért lefekvés előtt végigmentem a szobákon. Szerencsére már mindenki lefeküdt aludni. Egyedül én és a leaderünk nem voltunk a szobáinkban. Úgy döntöttem, hogy nem várom, meg amíg ő is elmegy, ezért kielőztem a fürdésben. A jó meleg zuhany után szokásomhoz híven, egy szál törülközővel a derekamon indultam a szobám felé. A talpam aprókat csattogott a padlón. Csukott szemmel is ismerem az utat a hálóm felé így egy kis relaxációs szemlehunyást alkalmaztam. Hirtelen egy erős rántást éreztem a karomon majd valami keményet és hideget a hátamon. Kinyitottam a szemeimet, és lám-lám, ki nyomott falnak? Persze hogy NamJoon!
- Engedj el... - suttogtam halkan, tekintettel bírva a kisebbekre. De ő nem engedett el. Sőt, sokkal jobban felnyomott és a karomat is leszorította.
- Már miért is tenném? Tudtommal tartozunk egymásnak... - Végignyalt a nyakamon és szívott egyet az érzékeny pontomon, ami miatt hangosan felnyögtem, de kicsit sem élvezetesen.
- Engedj... - nyüszögtem és próbáltam lelökni magamról de ő bizonyult az erősebbnek, ismét és folytatta a kínzásom. Egyre erősebben nyúzott, már a fogaival is tépázott, én pedig az ajkaimba martam és próbáltam nem hangosan nyögni.
- Na-na. Tudod jól, nem akarásnak nyögés a vége.- búgta a fülembe és erősen megcsípte az érzékeny bőröm. Nyeltem egy nagyot és hirtelen mozdulattal lelöktem magamról. Teljes erőmből futni kezdtem, egyenesen a hátsó ajtóhoz. Mázlimra még nem zárta be senki így könnyedén kirohantam az udvarba. Az idő már eléggé hűvös volt, ami miatt a hideg végigcikázott a gerincem mentén, főleg, hogy még mindig vizes volt a bőröm. Elbújtam egy kisebb bokor mögött. Huh basszus ez közel volt... Ha ez most elkap, holnap halálomon leszek...
- Oh, Hercegnő! Merre vagy? Úgy is megtalállak, és tudod, hogy kibaszottul kanos vagyok! - dalolászta undorító hangnemben és hallottam, ahogyan minden bokrot átráz. Nyeltem egy nagyot és próbáltam nem mozdulni. A léptek egyre hangosabbak lettek.Hirtelen abbamaradtak, én pedig kezdtem megnyugodni, hogy végre elment.
- Huh, ez közel volt... - suttogtam megnyugodva és már majdnem elkezdtem feltápászkodni, amikor megzörrent a búvóhelyem és én ijedten felkaptam a tekintetem.
- Ha tudnád, milyen közel van még!- röhögött fel felettem NamJoon. Ijedten meredtem fel rá és menekülni akartam, de elkapta a karomat és magához húzott. Vadul lesmárolt és vissza rángatott a házba. Neki lökött a szobám ajtajának, és belemélyesztette a fogait a vállamba. Fájdalmasan felszisszentem és próbáltam menekülni, de túl erősen felnyomott az ajtóra. Szabad kezével lenyomta a kilincset és kinyílt mögöttem a szobaajtó. Majdnem beestem, de ő megtartott.
 - Nem menekülhetsz mindig. - Rá lökött az ágyra és felém mászott. A fekhely mellett le volt dobva néhány nyakkendő. Felkapta az egyiket és amíg le voltam fogva összekötötte a két csuklómat. Mire felfogtam mit is tett már leszedte rólam a törölközőm. Konkrétan ott feküdtem előtte anyaszült meztelenül és megkötözve. - Kibaszottul izgató vagy ugye tudsz róla? - Végignyalt a hasamon, egészen az ágyékomig, de ott leállt.
 - H-Húzz a picsába! - vinnyogtam kínokkal tele és próbáltam lerúgni, de lefogott..
 - De kis tüzes valaki... És ha ezt csinálom, az már tetszik?- megfogta az egyik mellbimbómat és csavart rajta egyet. Szinte felsikítottam a fájdalomtól, akkor pedig még hangosabban nyavalyogtam, amikor a szájába vette és a fogaival kezdte rágcsálni. - Na jó, én már nem bírom ki. Benned akarok lenni! Beléd akarok élvezni.- jelentette ki félhangosan és hihetetlen szétnyitotta az eddig összeszorított lábaimat. - Hm... A jól megszokott helyem... - duruzsolta és fél kézzel megszabadította magát a ruháitól. Mint régen, most is az idegességtől nyeltem, a mérete láttán. Kicsit nagyobb, mint az enyém, és már a látványa fáj. - Na mi van? Megnémultál? Akkor adok indokot, hogy sikíts!- vigyorgott perverzül. Minden felkészítés és nedvesítés nélkül belém hatolt. Fájdalmasan tátottam a számat sikolyra, de egy hang nem jött ki a torkomon. - Azt a kurva! Ez kibaszottul jó! Ah! Rohadtul szűk, vagy mint mindig!- kezdett el fennhangon nyögdécselni, ahogy eleinte aprókat lökött rajtam.
Hirtelen gyors tempóra váltott, ami egy hatalmas és fájdalmas nyögést váltott ki belőlem. A kezemet a csomónál a számhoz emeltem hátha ki tudom oldozni. - Csak nem szökni akarunk? Heh?- visszalökte a karomat az eredeti helyére. Felemelte az egyik lábamat, így mélyebbre tudott hatolni.
- N-neh! Ah! Ehz fáhj! - nyögtem hangosan. A szemeimet összeszorítva vártam mikor végez végre.
Valami hideg folyt végig az arcomon. Ahj bazdmeg! Nehogy már elsírjam magam...
 - Mindhjárth! Ah..! - egyre nagyobbakat és gyorsabbakat lökött. A könnyeim megfékezhetetlenül potyogtak. Amennyire tudtam visszafogtam a hangomat, de már véresre haraptam a számat. Hirtelen belemart az oldalamba és megfeszült. Éreztem, ahogy minden cseppjét belém, adta és ami nem fért, lefolyt a combomra. - Jó voltál, hyung...- lihegte a nyakamba, aztán ismét keményen rászívott a nyakamra. Ennek nyoma lesz...
Gyors mozdulattal kihúzódott belőlem, amire fájdalmasan felnyögtem ismét. Elvette a törölközőm és ott hagyott az ágyon, megkötözve, megkínozva. A fenekem még mindig lüktetett, éreztem magamban a nedveit.
Muszáj lesz megmozdulnom... Ha itt alszok el és reggel így találnak rám, igen csak lesznek belőle gondok.
Egy halk sikításszerű nyögéssel feltápászkodtam és sokkolva láttam a nyomomat. A gyönyörű fehér lepedőn egy hatalmas vérfolt díszelgett, néhol rózsaszínes árnyalatba váltva, pár folton pedig fehéres-sárgás pöttyök voltak. Pfuj...
Na, ilyenkor nem szeretem a rózsaszínt. Nyöszörögve felálltam az ágyról, a fogaimmal kioldoztam a nyakkendőt a csuklómon. A szokásos meleg ragacsos lé ismételten végigfolyt a combomon. Undorral, de mégis leszedtem a lepedőt és visszamentem újra megfürödni. Majdnem ott voltam a fürdőben amikor észrevettem, hogy Kookie szobaajtaja nyitva van. Hirtelen még a szívem is kihagyott egy ütemet annyira megijedtem. Hatalmas kő esett le a szívemről amikor NamJoon helyett Jimin kócos buksiját láttam meg Kook mellett. Biztos hallott minket és nem tudta hová tenni... Ahj... Ezt meg kell oldanom mielőtt tényleg, kikezd a kisebbekkel... De... Hogy a francba?!