Negyedik nap; nem akarom, hogy vége legyen!
Jimin~
Most így belegondolva ez a tábor nem is olyan rossz…
egyenesen rémes!
A tegnapi filmnézéskor, nem, hogy összefostam magam majdnem, még le is buktunk a táborvezető előtt, hogy Zelo kézimunkázott. A szöszit ez nem igazán zavarta, de én most ott tartok, hogy kivégzem a tábort, hogy ne maradjon szemtanúm, majd magamat pedig egy kamion elé vetem valahol az országúton. Nem is rossz…
- Park Jimin, Choi Jun Hong. Kérem, fáradjanak be uraim. – nyitott ki a faházából az edző. Hangja ridegen csengett, ami miatt kirázott a hideg. Szemlátomást eléggé bökhette a csőrét a dolog. Ja, amúgy elfelejtettem említeni, de az edző és a táborigazgató elhívtak minket beszélgetni, ezért is várakoztunk a faházuk előtt. Pedig ma úszás lett volna… ah, francba is! A legnagyobb hőség van, és ahelyett hogy úszhatnánk, arról kell beszélnünk, hogy Zelo keze miért matatott a gatyámban.
Csigalassúsággal bevánszorogtunk, majd le lettünk ültetve az egyik ágyra. Az igazgatóúr az ablaknál állt, amíg az edző visszament a többiekhez. Kezeit hátul összekulcsolta és valami nagyon random dallamot dúdolt. Percekig feszélyezetten bámultunk rá, amikor hirtelen egyik lábáról a másikra állt és felénk fordult. Kis híján frászt kaptam, amit Zelo észrevett és kuncogni kezdett rajtam.
- Szóval a két jómadár… Koruk? – hangzott el a szigorú kérdés a csávótól. Homlokát összeráncolta és még egy kicsit előre is dőlt, mintha siettetni akart volna minket.
- Én tizennyolc, ő tizenhét… - mutattam először magamra, majd a mellettem ülő szőke dinkára. Ő csak bólintott egyet, hogy nyomatékosítsa az előbb elhangzottakat. Ismét csend szállt le a szobára, s ugyan úgy feszült lett a légtér.
- Tisztában vannak maguk a nemükkel? – küldte felénk az első lealázó kérdést. A kis colos megforgatta a szemeit, fél karjával rám tehénkedett és kihívóan az igazgatóra nézett, miközben csettintett egyet a nyelvével. Az igazgatót látszólag meglepte, mert kissé megingott. – Megértem a helyzetüket. Tinédzser koromban és is elég sokat viselkedtem így. Férfiakkal jártam és egyéb dolgok. – Na, itt meglepődtem. Azt hittem, hogy valami nagyon perfekt csávóka, de ez… Kiverte a biztosítékot, főleg, hogy én nem vagyok meleg. Csak… na, jó én se tudom, hogy mi vagyok. – Azért kértem maguktól a beszélgetést, hogy megmondjam, büszke vagyok az ilyenekre. Felvállalják, és nem szégyellik. Mutassák meg mindenkinek az utolsó két napban, hogy nem félnek elrejteni a homoszexualitásukat! – tárta szét a karjait egy vigyor társaságában. Vajon kire hasonlíthatott? Hm… Aki ismeri a Narutot, az értheti, hogyha azt mondom, Gai-sensei. Mondjuk, ő inkább Gay-sensei, és nem a fiatalság tüzét táplálja, hanem a buziság kályhájára dobálja a hatalmas rönkfákat… - Menjenek és hintsék be szivárvánnyal az egész tábor területét! – Szinte hiányoltam mellőle a csillámport és a rózsaszín egyszarvúkat, margaréta csokrokkal a szájukban.
Mielőtt még egyebet is mondhatott volna, Zelo elkapta a karom és kirántott a kis kunyhóból. Nem állt meg velem, egészen az erdő szélén kezdődő kis túra ösvényig. Ott elengedett, majd alaposan körülnézett.
- Mi…? – nem tudtam befejezni a kérdésemet, mert elkapta a derekam és egy bokorba rántva letepert, majd az ajkaimra cuppanva vadul csókolni kezdett. Halkan felnyögtem és a göndör fürtjeibe fúrtam az ujjaim. Nem tartott sokáig a csókunk, mert valaki közeledett az ösvény felől. Lelöktem magamról és kiugrottam a rejtekből. Futni kezdtem, egyenesen az öltözők felé, hogy még elkapjak bő másfél órát az úszásból.
A tegnapi filmnézéskor, nem, hogy összefostam magam majdnem, még le is buktunk a táborvezető előtt, hogy Zelo kézimunkázott. A szöszit ez nem igazán zavarta, de én most ott tartok, hogy kivégzem a tábort, hogy ne maradjon szemtanúm, majd magamat pedig egy kamion elé vetem valahol az országúton. Nem is rossz…
- Park Jimin, Choi Jun Hong. Kérem, fáradjanak be uraim. – nyitott ki a faházából az edző. Hangja ridegen csengett, ami miatt kirázott a hideg. Szemlátomást eléggé bökhette a csőrét a dolog. Ja, amúgy elfelejtettem említeni, de az edző és a táborigazgató elhívtak minket beszélgetni, ezért is várakoztunk a faházuk előtt. Pedig ma úszás lett volna… ah, francba is! A legnagyobb hőség van, és ahelyett hogy úszhatnánk, arról kell beszélnünk, hogy Zelo keze miért matatott a gatyámban.
Csigalassúsággal bevánszorogtunk, majd le lettünk ültetve az egyik ágyra. Az igazgatóúr az ablaknál állt, amíg az edző visszament a többiekhez. Kezeit hátul összekulcsolta és valami nagyon random dallamot dúdolt. Percekig feszélyezetten bámultunk rá, amikor hirtelen egyik lábáról a másikra állt és felénk fordult. Kis híján frászt kaptam, amit Zelo észrevett és kuncogni kezdett rajtam.
- Szóval a két jómadár… Koruk? – hangzott el a szigorú kérdés a csávótól. Homlokát összeráncolta és még egy kicsit előre is dőlt, mintha siettetni akart volna minket.
- Én tizennyolc, ő tizenhét… - mutattam először magamra, majd a mellettem ülő szőke dinkára. Ő csak bólintott egyet, hogy nyomatékosítsa az előbb elhangzottakat. Ismét csend szállt le a szobára, s ugyan úgy feszült lett a légtér.
- Tisztában vannak maguk a nemükkel? – küldte felénk az első lealázó kérdést. A kis colos megforgatta a szemeit, fél karjával rám tehénkedett és kihívóan az igazgatóra nézett, miközben csettintett egyet a nyelvével. Az igazgatót látszólag meglepte, mert kissé megingott. – Megértem a helyzetüket. Tinédzser koromban és is elég sokat viselkedtem így. Férfiakkal jártam és egyéb dolgok. – Na, itt meglepődtem. Azt hittem, hogy valami nagyon perfekt csávóka, de ez… Kiverte a biztosítékot, főleg, hogy én nem vagyok meleg. Csak… na, jó én se tudom, hogy mi vagyok. – Azért kértem maguktól a beszélgetést, hogy megmondjam, büszke vagyok az ilyenekre. Felvállalják, és nem szégyellik. Mutassák meg mindenkinek az utolsó két napban, hogy nem félnek elrejteni a homoszexualitásukat! – tárta szét a karjait egy vigyor társaságában. Vajon kire hasonlíthatott? Hm… Aki ismeri a Narutot, az értheti, hogyha azt mondom, Gai-sensei. Mondjuk, ő inkább Gay-sensei, és nem a fiatalság tüzét táplálja, hanem a buziság kályhájára dobálja a hatalmas rönkfákat… - Menjenek és hintsék be szivárvánnyal az egész tábor területét! – Szinte hiányoltam mellőle a csillámport és a rózsaszín egyszarvúkat, margaréta csokrokkal a szájukban.
Mielőtt még egyebet is mondhatott volna, Zelo elkapta a karom és kirántott a kis kunyhóból. Nem állt meg velem, egészen az erdő szélén kezdődő kis túra ösvényig. Ott elengedett, majd alaposan körülnézett.
- Mi…? – nem tudtam befejezni a kérdésemet, mert elkapta a derekam és egy bokorba rántva letepert, majd az ajkaimra cuppanva vadul csókolni kezdett. Halkan felnyögtem és a göndör fürtjeibe fúrtam az ujjaim. Nem tartott sokáig a csókunk, mert valaki közeledett az ösvény felől. Lelöktem magamról és kiugrottam a rejtekből. Futni kezdtem, egyenesen az öltözők felé, hogy még elkapjak bő másfél órát az úszásból.
Jimin POV end
Rekkenő hőség, egy fedett uszoda, negyven diák, vízilabda.
Jó kis kombó… Főleg, ha a negyven kölyökből csak harmincnyolc tartózkodik a
vízben… Gondolom, a sejtelmesebbek tudhatják, hogy kik hiányoznak, és éppen
most mit csinálnak… Nem kell erőlködni, jön az magától is!
A két jómadarunk a zuhanyzóban volt. Nem is akárhogy. Hideg zuhanyt engedtek magukra, ennek ellenére forró csókokat váltottak és simogatták egymást ahol érték. Zelo tenyerei akaratosan masszírozták Jimin farpofáit, néha pedig egy-egy ujját, már a méretére tágult nyílásba vezette, olyankor Jimin hangos, kéjes nyögésekkel díjazta a kényeztetést.
- Az baj, ha azt mondom, akarlak? – lihegte Jimin két hosszú nyelves között. Felnyüszített hirtelen, hiszen Zelo most nem egy ujjával, hanem rögtön kettővel nyúlt belé. A fiatalabbik vállába markolt és kicsit eltaszította magától. Hátat fordított a colosnak, és nekitámaszkodott a csempézett falnak. – Kérlek…
Zelo nem szólt, cselekedett. Meredező ágyékát nekidörzsölte Jimin puha fenekének és amint kicsit szétfeszítette a markolnivaló farpofákat, behatolt. Jimin levegőt se vett, pedig Zelo azonnal durván mozogni kezdett. A folyamatosan nyakukba hulló víz nem bizonyult a legjobb síkosítónak és ezt Jimin meg is érezte. Hiába is volt a fájdalom, iszonyatosan élvezte, ahogyan a fiatalabbik szinte felpasszírozta a jéghideg csempére és úgy bánt vele, mint egy játékszerrel.
A folyamatos zihálás és szinte már sikoltásszerű nyögések csak a zuhanyoknál voltak hangosak. A fiúk szerencséjére senki nem vette őket észre, bár ha meg is történt volna, se érdekelné őket. Zelo hirtelen megfeszült és azelőtt elment, mielőtt még Jimint átlökhette volna azon a bizonyos kapun, amit orgazmusnak hívnak.
Elengedte hyungját, aki továbbra is a fehér csempére nyomódott és próbált lenyugodni. Remegni kezdett és fájós alfeléhez nyúlt. Ujjai segítségével óvatosan kieresztette magából Zelo élvezetét és csak aztán zárta el a vizet, hogy visszamenjen a faházukba.
- Holnap lesz az utolsó nap… délután indulunk haza. – jegyezte meg a szőke és letapadt haját kezdte el újraélesztgetni a hajszárítójával. Az apró kis tükréből Jimin arcát figyelte, aki kicsit szomorkásan pakolászta a cuccait elő.
- Igen, tudom. – motyogta kissé keserű szájízzel, majd egy törölközőt csavart a fejére. Előkapott a bőröndjéből egy alsót és belebújt. – Megyünk az esti búcsú bulira? – Odabújt Zelo csupasz hátához és cica módjára hozzádörgölőzött.
- Ha ezt nem csinálod megint. – nevetett kínosan a colos. – Ugye tudod, hogy nem vagyunk együtt? – Amint ezt kijelentette, Jimin kiejtette a kezei közül a pólóját és hatalmas szemekkel meredt barátjára. – Ami köztünk, van az csak szex, semmi több. A legjobb haverom vagy, nem fogjuk ezzel tönkrebaszni a barátságunk.
- Tudom. – vágta rá Jimin, bár belülről összetört. Fejében már megalkotott egy képet, hogy hogyan és miként fogja előadni a szüleinek és öccsének a dolgot, aztán, hogy milyen páros elfoglaltságokat fognak ketten megcsinálni a nyáron. De Zelo ezt, mint egy szikla az apróbb kavicsokat, porrá zúzta.
- Hé… - Jimin egy pillanatra odakapta tekinteték a perverzül vigyorgó Zelora. – De ma este még mind a ketten homokosok vagyunk.
Jimin felnevetett, és ahogy felkapta a felsőjét, nekirontott Zelonak és ráborította az ágyra.
A két jómadarunk a zuhanyzóban volt. Nem is akárhogy. Hideg zuhanyt engedtek magukra, ennek ellenére forró csókokat váltottak és simogatták egymást ahol érték. Zelo tenyerei akaratosan masszírozták Jimin farpofáit, néha pedig egy-egy ujját, már a méretére tágult nyílásba vezette, olyankor Jimin hangos, kéjes nyögésekkel díjazta a kényeztetést.
- Az baj, ha azt mondom, akarlak? – lihegte Jimin két hosszú nyelves között. Felnyüszített hirtelen, hiszen Zelo most nem egy ujjával, hanem rögtön kettővel nyúlt belé. A fiatalabbik vállába markolt és kicsit eltaszította magától. Hátat fordított a colosnak, és nekitámaszkodott a csempézett falnak. – Kérlek…
Zelo nem szólt, cselekedett. Meredező ágyékát nekidörzsölte Jimin puha fenekének és amint kicsit szétfeszítette a markolnivaló farpofákat, behatolt. Jimin levegőt se vett, pedig Zelo azonnal durván mozogni kezdett. A folyamatosan nyakukba hulló víz nem bizonyult a legjobb síkosítónak és ezt Jimin meg is érezte. Hiába is volt a fájdalom, iszonyatosan élvezte, ahogyan a fiatalabbik szinte felpasszírozta a jéghideg csempére és úgy bánt vele, mint egy játékszerrel.
A folyamatos zihálás és szinte már sikoltásszerű nyögések csak a zuhanyoknál voltak hangosak. A fiúk szerencséjére senki nem vette őket észre, bár ha meg is történt volna, se érdekelné őket. Zelo hirtelen megfeszült és azelőtt elment, mielőtt még Jimint átlökhette volna azon a bizonyos kapun, amit orgazmusnak hívnak.
Elengedte hyungját, aki továbbra is a fehér csempére nyomódott és próbált lenyugodni. Remegni kezdett és fájós alfeléhez nyúlt. Ujjai segítségével óvatosan kieresztette magából Zelo élvezetét és csak aztán zárta el a vizet, hogy visszamenjen a faházukba.
- Holnap lesz az utolsó nap… délután indulunk haza. – jegyezte meg a szőke és letapadt haját kezdte el újraélesztgetni a hajszárítójával. Az apró kis tükréből Jimin arcát figyelte, aki kicsit szomorkásan pakolászta a cuccait elő.
- Igen, tudom. – motyogta kissé keserű szájízzel, majd egy törölközőt csavart a fejére. Előkapott a bőröndjéből egy alsót és belebújt. – Megyünk az esti búcsú bulira? – Odabújt Zelo csupasz hátához és cica módjára hozzádörgölőzött.
- Ha ezt nem csinálod megint. – nevetett kínosan a colos. – Ugye tudod, hogy nem vagyunk együtt? – Amint ezt kijelentette, Jimin kiejtette a kezei közül a pólóját és hatalmas szemekkel meredt barátjára. – Ami köztünk, van az csak szex, semmi több. A legjobb haverom vagy, nem fogjuk ezzel tönkrebaszni a barátságunk.
- Tudom. – vágta rá Jimin, bár belülről összetört. Fejében már megalkotott egy képet, hogy hogyan és miként fogja előadni a szüleinek és öccsének a dolgot, aztán, hogy milyen páros elfoglaltságokat fognak ketten megcsinálni a nyáron. De Zelo ezt, mint egy szikla az apróbb kavicsokat, porrá zúzta.
- Hé… - Jimin egy pillanatra odakapta tekinteték a perverzül vigyorgó Zelora. – De ma este még mind a ketten homokosok vagyunk.
Jimin felnevetett, és ahogy felkapta a felsőjét, nekirontott Zelonak és ráborította az ágyra.
Jimin~
Te jó Isten… Utálom magam, amiért belementem ebbe a dologba.
Ha normálisan ellenkezek vele, nem gyűr maga alá és most nem fájna, hogy nem
lehetünk együtt. Ez olyan fos érzés, hogy arra nincs szó. Hihetetlen, hogy ez a
hét is eltelt. A felét utáltam, de azért visszamennék és talán ugyan így
csinálnám, de több érzelemmel. Nuku csak szex és semmi más. Ez az én formám…
Ezt a bulit élvezni fogjuk. És leszarom, hogy vannak kiskorúak. Szerintem már mindegyik látott pornót… Maximum ráfogom az alkoholra… Ez az!
- Hyung, mehetünk? – tört rám a faházba Zelo. Elsőre pofán akartam csapni, de aztán megenyhültem és mosolyogva bólogattam. Kiléptem a házikónkból és azonnal a szőke colosom mellé tipliztem. Elkaptam a karját és a derekamra fogtam. Én is átkaroltam és kicsit hozzá is bújtam. Most nem érdekel, hogy ki néz meg magának… Csak tessék!
- Hé Zelo! – kiáltott oda neki az egyik felsőbb éves. – Becsajoztál tesó? Pedig itt vannak a szomszédos táborból a pompon lányok is! – röhögött hangosan, amire rányújtottam a nyelvem és pipiskedve nyomtam egy puszit a szöszim arcára. Erre persze elhallgatott és visszament pingpongozni. Zelo nem reagált semmit, csak nézett rám, mint borjú az új kapura. Meghúztam a vállam és megindultam a tornaterem felé, ahonnan hangos zene, fények és műfüst szivárgott. Ez az élet… Pia, zene, buli, csajok és… ha már buzi lettem, akkor pasik is.
Apropó pia… Valami keményet kéne inni.
- Megkóstoljátok? Vagy pisisek vagytok hozzá? – nyújtott felénk egy –számomra idegen- srác két poharat, valami sötétkék löttyel. Megrántottam a vállam és elvettem tőle, majd az egyiket Zelo kezébe nyomtam.
Nem igazán foglalkoztam vele, felhajtottam mind a két és fél decit, aztán a műanyag kis pohárkát összegyűrtem és bedobtam a közeli gyűjtőbe. Épp, hogy leért, azonnal beütött a hatása. Kezdtem egyre jobban felszabadulni és az arcom is kipirult.
- Menjünk táncolni… - jelentettem ki játszi könnyedséggel, aztán berángattam magammal a kis colosom.
Odabent, valami iszonyatos zene ment. Az a tipikus vonaglasz rá és ennyi. Még jó, hogy itt vannak a csajok, mert tényleg forró lenne a buli. Bár sokaknak így is az lesz. És magamnak is úgy terveztem.
Megálltam a hangfalak mellett és elkaptam Zelo tarkóját. A színes fényektől pont láthattam, hogy hatalmas vigyor terjengett az arcán. Lehúztam magamhoz és egy picit ráharaptam az alsó ajkára. A zenén kívül nem hallottam mást, de egyszerűen érzem, hogy felmorrant. Vette a játszadozásra való felkérésem. Lassan riszálni kezdte a csípőjét és a kezeivel megmarkolta az én oldalam. Most ő harapta meg a számat. Az alkoholos italnak a szagát éreztem rajta, de nem érdekelt. Teljesen elbódultam tőle.
Halkan felnyögtem és a farmerja farzsebébe nyúltam. Nem nézte jó szemmel, inkább kihúzta onnan és egy másik helyre helyezte. Nem, nem a zsebébe… Egy kisebb domborulatra.
A szemeibe néztem és végignyaltam az ajkain, majd gyengéden ráleheltem és végezetül pedig egy hosszadalmas csókba húztam. Kezemmel a farkát dörzsöltem és hihetetlenül beindultam tőle.
Elhúztam a tenyerem és helyette az én alfelem súroltam neki, nem kímélve. A számba morgott és megfordított. A fenekemhez dörgölte magát és egyre inkább rekedtes és mély morgásokat lihegett a fülem tövére. Felnyögtem, de az azonnal elvegyült a kemény basszussal, amit a hangfalaknak köszönhettünk.
- Azt akarom, hogy egész éjjel dugj… hogy soha se felejtsem el ezt az éjszakát. És ne hagyd, hogy véget érjen… Nem akarom, hogy vége legyen! – nyögtem a fülébe teljesen elkábultan, amikor elhúztam az arcát egy kicsit.
- Kérésed számomra parancs!
Ezt a bulit élvezni fogjuk. És leszarom, hogy vannak kiskorúak. Szerintem már mindegyik látott pornót… Maximum ráfogom az alkoholra… Ez az!
- Hyung, mehetünk? – tört rám a faházba Zelo. Elsőre pofán akartam csapni, de aztán megenyhültem és mosolyogva bólogattam. Kiléptem a házikónkból és azonnal a szőke colosom mellé tipliztem. Elkaptam a karját és a derekamra fogtam. Én is átkaroltam és kicsit hozzá is bújtam. Most nem érdekel, hogy ki néz meg magának… Csak tessék!
- Hé Zelo! – kiáltott oda neki az egyik felsőbb éves. – Becsajoztál tesó? Pedig itt vannak a szomszédos táborból a pompon lányok is! – röhögött hangosan, amire rányújtottam a nyelvem és pipiskedve nyomtam egy puszit a szöszim arcára. Erre persze elhallgatott és visszament pingpongozni. Zelo nem reagált semmit, csak nézett rám, mint borjú az új kapura. Meghúztam a vállam és megindultam a tornaterem felé, ahonnan hangos zene, fények és műfüst szivárgott. Ez az élet… Pia, zene, buli, csajok és… ha már buzi lettem, akkor pasik is.
Apropó pia… Valami keményet kéne inni.
- Megkóstoljátok? Vagy pisisek vagytok hozzá? – nyújtott felénk egy –számomra idegen- srác két poharat, valami sötétkék löttyel. Megrántottam a vállam és elvettem tőle, majd az egyiket Zelo kezébe nyomtam.
Nem igazán foglalkoztam vele, felhajtottam mind a két és fél decit, aztán a műanyag kis pohárkát összegyűrtem és bedobtam a közeli gyűjtőbe. Épp, hogy leért, azonnal beütött a hatása. Kezdtem egyre jobban felszabadulni és az arcom is kipirult.
- Menjünk táncolni… - jelentettem ki játszi könnyedséggel, aztán berángattam magammal a kis colosom.
Odabent, valami iszonyatos zene ment. Az a tipikus vonaglasz rá és ennyi. Még jó, hogy itt vannak a csajok, mert tényleg forró lenne a buli. Bár sokaknak így is az lesz. És magamnak is úgy terveztem.
Megálltam a hangfalak mellett és elkaptam Zelo tarkóját. A színes fényektől pont láthattam, hogy hatalmas vigyor terjengett az arcán. Lehúztam magamhoz és egy picit ráharaptam az alsó ajkára. A zenén kívül nem hallottam mást, de egyszerűen érzem, hogy felmorrant. Vette a játszadozásra való felkérésem. Lassan riszálni kezdte a csípőjét és a kezeivel megmarkolta az én oldalam. Most ő harapta meg a számat. Az alkoholos italnak a szagát éreztem rajta, de nem érdekelt. Teljesen elbódultam tőle.
Halkan felnyögtem és a farmerja farzsebébe nyúltam. Nem nézte jó szemmel, inkább kihúzta onnan és egy másik helyre helyezte. Nem, nem a zsebébe… Egy kisebb domborulatra.
A szemeibe néztem és végignyaltam az ajkain, majd gyengéden ráleheltem és végezetül pedig egy hosszadalmas csókba húztam. Kezemmel a farkát dörzsöltem és hihetetlenül beindultam tőle.
Elhúztam a tenyerem és helyette az én alfelem súroltam neki, nem kímélve. A számba morgott és megfordított. A fenekemhez dörgölte magát és egyre inkább rekedtes és mély morgásokat lihegett a fülem tövére. Felnyögtem, de az azonnal elvegyült a kemény basszussal, amit a hangfalaknak köszönhettünk.
- Azt akarom, hogy egész éjjel dugj… hogy soha se felejtsem el ezt az éjszakát. És ne hagyd, hogy véget érjen… Nem akarom, hogy vége legyen! – nyögtem a fülébe teljesen elkábultan, amikor elhúztam az arcát egy kicsit.
- Kérésed számomra parancs!
Jimin POV end
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése