Mázli! Vagy, mégsem?
Idegesen fújtattam, ahogyan a húsgolyó hugicám kezét fogtam, hogy ne veszítsem el a nagy lányseregben. A nadrágom majd’ szétszakadt rajtam, annyira szűk volt… Félre értés ne essék, csak körülbelül két mérettel kisebbet adott rám Hyunyun. Igen, ő öltöztetett… Azt mondta, hogy hisztizik, ha nem ő öltöztet… Most persze úgy nézek ki, mint egy Ulzzang, de mindegy. Ha neki így jó…
- Oppa, már megint elkented a sminked! – visított fel mellettem és azonnal a szememhez kapott, ezzel majdnem kinyomva azt. Végighúzgálta az ujját az állítólagos aegyo karikáimon aztán vigyorogva méregetett. – Olyan vagy, mint egy modell… Lehet, hogy többet kéne kicsípnem téged. – Nyomott egy puszit az arcomra, aztán elkezdett befele vonszolni. Valahonnan előhúzott egy „Saranghae BTS” táblát és a kezembe nyomta. Ugyan úgy rá teleportált egy „Bangtan Sonyeondan” feliratú felső aztán tovább pattogott.
Egyre jobban mentünk befele a színpad felé, bennem pedig elkezdett motozni valami. Mintha éreztem volna, hogy történni fog valami… Nem a tömegiszonyom volt, mert azt valahol még az EXO őrületben elhagytam. Csak vonszolt és vonszolt, bele a sűrűjébe. Hirtelen neki nyomódtam a korlátnak és egy hatalmas kivetítő világított az arcomba. Hunyorogva olvastam le a visszaszámlálót. Körülbelül két perc volt hátra. Felsóhajtva néztem meg a jegyemet, amin egy szám és a logó volt.
- Úr Isten! Mindjárt kezdődik! – üvöltött a fülembe Hyunyun. Legszívesebben a torkára tömtem volna a kezembe akadó első dolgot, de türtőztettem magam. Felsóhajtottam és a korlátnak támasztottam magam. Unott képpel bámultam, ahogy a kivetítő lassan eléri a harminc másodpercet, majd a tízet és végül a hangos visszaszámlálás után átváltott a csapat logójára. Abban a pillanatban olyan szinten odapasszíroztak, hogy azt hittem ott helyben összeszarom magam.
- Készen álltok?! – zengett fel egy rekedtes hang, majd elindult egyfajta felvezető zene.
Sikoltások zengtek be minden szegletet a hatalmas teremben.
Jól kezdődik…
Végre! Másfél óra szenvedésem volt, de mindjárt vége. Most valamit pakolásznak, állítólag sorsolás lesz. Hogy mi, azt totál letojom, nekem felesleges minden ezektől a majmoktól. Csak haza akarok menni, videojátékozni és zenét hallgatni. Normális zenét!
- Wohoo! – vonyított bele a mikrofonjába az egyikük, ha jól memorizáltam, akkor Jimin. Ismét vad fangörcsök és sikoltási rohamok leptek el minden négyzetmétert, az én agyamat pedig rémképek, hogy mi lesz, ha agyonnyom a sok hülye fangirl?
- Are you ready? – bukkant fel Rapmonster, majd mögötte libasorban a többi srác. Átöltöztek… Jesszusom, ezek totál úgy néznek ki, mint én! Hyunyun… Amint vége, feldugom a seggébe a plüssmajmát!
- A.R.M.Y-k! Készüljetek fel, most nem csak ruhákat és kiegészítőket sorsolunk! – húzta a nép agyát és az én türelmem J-Hope. Persze erre ugyanolyan maradt a hangulat. Ordibáltak, lökdösődtek. Én pedig terveztem a gyilkossági elméletem.
- Így van! A mai napon kiderül, hogy ki is fog eltölteni velünk egy teljes hónapot! – kacsingatott felénk V. Persze egy kacsintást sikeresen a húgom felé imitált. Nem maradt el a reakciója… Megragadta a vállam és egy olyan ordibálva a képembe, miszerint „Rám kacsintott!” ráncigált.
- Kezdjük is! – tapsikolt óvodás módjára Jimin. Nem tudom, hogy mit is élvezek abban, hogy a puszta mozdulataikkal kinyírták a fél termet, de nem érdekelt. Túl akartam esni a dolgon.
- Egy cuki kis táska… - itt volt az a pillanat, amikor lenémítottam mindent dünnyögés szintre. Egyenesen kifele bámultam a fejemből, de rossz felé. Totál nem vettem észre, hogy a csapat leaderén, Rapmonon jártattam a szemeim. Ő valamiért észrevett és intett egyet. Feleszméltem, ami miatt picit megugrottam és elpirultam… Elpirultam!!
- Most jön a főnyeremény! – mart belém Hyunyun. Fájdalmasan felszisszentem és lerántottam magamról a karját. Elővettem a jegyem, bár nem foglalkoztatott, hogy nyertem-e. – A szám pedig… - Hihetetlen dolog, de még én is visszafojtottam a levegőm. – Hat… - Ez oké… - Négy. – Még ez is stimm… - Kilenc… - Ez még ugye nem…? – És végezetül, egy! – Ez… Ez ugyanaz! Ez ugyanaz! Nyertem! Nyerte… m… Mi? Mióta is érdekel?
Akaratlanul is felemeltem a karom és meglóbáltam. Nem tudtam mit csinálok, a testem magától mozgott.
- Ott! A korlátnál a srác! – mutatott rám Suga. Halovány mosoly kúszott a képemre és elégedetten a húgomra pillantottam, aki tátott szájjal meredt rám. Az arcán egyszerre futott végig sértődöttség és féltékenység. Ez tetszett. Mindig is imádtam borsot törni az orra alá, és tudtam, hogy ezt sose tudná überelni.
Átvergődtem magam egy csapat lefagyott csajon, aztán odaértem a korlát széléhez, ahol két jó nagydarab sárga felsős fickó állt. Felnéztem rájuk és odanyújtottam a jegyem. Az egyik elvette, megnézte, majd bólintott a másiknak és átengedtek. Mire a színpad széléhez értem, ott sorakoztak a fiúk. Egyszerre minimum négyen felém nyújtották a karjukat, hogy felhúzzanak. Én csak szimplán nyújtózkodtam, hogy hátha valamelyik felhúz. Megtörtént. Rapmonster volt az, aki azonnal utánam kapott és felhúzott az egy-ötven magas színpadra. És igen… Ott álltam köztük. A Bangtan Boys tagjai között, akiket az előző napon ismertem meg.
- Hogy hívják a mi kis szerencsésünket? – nyújtotta felém a mikrofonját Jin. Persze elsőre még erre sem tudtam volna válaszolni. Rájöttem, hogy minimum ötezer ember engem bámul és gyilkolászik a szemeivel. Néhány másodperces fáziskésés után persze megnyekkentem.
- Hyunwoo… a-a nevem Hyunwoo. – hebegtem halkan. Válaszul némi kuncogást a nézőtérről és hét biztató arckifejezést kaptam.
- Hát, Hyunwoo… Gratulálok. Egy teljes hónapot velünk tölthetsz! Mindenkinek további szép napot, mi voltunk a BTS! – ezt követően elsötétült a színpad, engem pedig két erős szorítás elvezetett oldalra.
Várjunk… Egy hónap? De… Mi lesz addig a sulival? Oké, ezt én se gondoltam komolyan, de akkor is… Mit fog tenni ez velem, ha kiderül, hogy egy tini lányokat szórakoztató bandával töltöttem egy hónapot?
Meg fogok halni, érzem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése