Az a bizonyos nyár... 3. rész

Második és harmadik nap; mikor lesz már vége?!

- Hoppácska, itt van a tábor meleg párja! – kiabált vihorászva egy focista srác a reggeliző asztaloknál. Ezt követően huhogás, füttyögés és tapsolás lepte be a termet egész végig, amíg Jimin és Zelo bevonultak és leültek a helyükre.
Zelo cseppet sem zavartatta magát, de Jimin, ezzel ellentétben mélységesen elvörösödött és, ha tehette volna, már rég a föld alá süllyedt volta szégyenében.
Ez volt, mióta Jimin az éj közepén sikoltozott a hátsója miatt. Most se tudott ülni, de próbálta nem mutatni. Szemeivel mindenkit egyesével kínzott meg és hagyta az erdő szélén a holttestüket.
- Reggeli után mindenki a tornaterembe menjen. – kiabált le az étkezőasztalok előtti kis dobogóról az edző, miközben folyamatosan a táborvezető fülébe köpködött.

- Na, mi van buzikáim? – karolta át az egymás mellett álló Jimint és Zelot ugyan az a fiú, név szerint Kibum, aki a reggeli közben kötekedett velük. – Remélem, nem akartok enyelegni egymásnak, ma délelőtt floorball lesz a téma, jobb lesz figyelnetek, mert a végén zacsi-pacsi lesz belőle.
- Nem akarod levakarni magad rólunk? Amúgy is, honnan veszed ezt a faszságot, hogy mi járunk? – morrant rá dühösen Jimin.
- Sok mindent tudok töpszli. – vihorászott magában. – Mondjuk, kíváncsi lennék néhány dologra… - nyalta meg elégedetten a száját, majd feltűnően végigmérte Jimint. – Vagyis, lennénk… - kuncogott fel gonosz hangon. – Persze utána nyugalmat kaphatnátok.
- Mit akarsz? – vetette oda gúnyos hangon Jimin és játszotta a nagylegényt az akkori kemény egy-hatvan magasságával. Bő egy fejjel alacsonyabb volt mindenkinél, ha nem többel, de nem igazán érdekelte, csak ha kötekedtek vele miatta.
- Áh, semmi érdekeset… - vihorászott az orra alatt. – Csak némi könnyítést…
- Mi van? –nézett rá értetlenül. Zelonak persze azonnal leesett a dolog és már tiltakozásra nyitotta a száját, de az edző sípja megállított.
- CSAPAT VÁLOGATÁS! – üvöltötte el magát a középkorú férfi. Mellette a táborvezető próbálta kontrolálni magát, hogy ne tekerje ki az idióta társa nyakát.

Izzadtság… Az egyik fő dolog, ami folyik egy sport táborban, a takony és a vér mellett. Meleg van? Izzadnak. Rohangálnak? Izzadnak. Izzadnak? Szaguk van… Ezt jól megtanulták már mind. De hiába is van a kiló dezodor, teljesen felesleges, mert a kilencven órából maximum húsz perc védelem lesz ilyen gatyarekkentő kánikulában. Még a teremben is minimum harminc fok volt a csontig feltekert lég kondival és a kiakasztott ventillátorokkal is. Érezte ezt mindenki. És ebbe beletartozott az edző és a táborvezető is, ezért elmentek valami frissítőért a két órára levő kis faluba. Ez alatt egyedül hagyták az egész bagázst, akik nem aprózták el a dolgot…
- Ég a napmelegtől a kopár szik sarja… Ki vagyok száradva, Kibumnak meg áll a farka! – vihorászott jó hangosan Jinki és ellavírozott Jimin és Zelo között. Kezeivel intett a két fiúnak, akik némi fáziskéséssel követték őket.
A rövid kis út az ötös fogat faházába vezetett, ahol már mindegyikőjük ott ült. Egyedül Jinki és a mi két jómadarunk hiányzott.
Amint beléptek, a szerencsétlen két fiút azonnal fel is falták a szemeikkel. Kiéhezett szempárok állapodtak meg a szőke coloson, majd mivel őt nem igazán tudta érdekelni, Jiminen kezdték legeltetni a tekintetüket. Ő már másként reagált… Már készült visszaküldeni mindenkit az anyukájába, de hamarabb közbeszóltak.
- És action! – kiabálta el magát Minho, majd elégedetten hátradőlt a falhoz tolt ágyon. Egyik kezét bevezette a nadrágjába és halkan felsóhajtott. Mindenki követte a példáját. – Ne csak álljatok ott, csináljatok már valamit! Vagy azt akarjátok, hogy kiderüljön a kis kapcsolatotok?
- Kurvára nem vagyunk együtt! – rivallt rá Zelo, és már készült kimenni, de egy szorítás a karján megakadályozta. Meglepetten odafordult, majd hirtelen ledermedt.
Jimin forró csókjával találta szembe magát, amit egy pár pillanatos fáziskéséssel viszonzott. Karjait az alacsonyabbik derekára fonta, majd akcióba lendítette a nyelvét. Mindent beleadtak, mintha csak ketten lettek volna.
Jimin egy egyszerű mozdulattal az egyik ágyra dőlt, magára húzva Zelot, aki felmorrant a hirtelenségtől. Lassan simult egymáshoz a két, fokozatosan felhevülő test. Ágyékrészük találkozásakor mindketten felnyögtek jó hangosan.
Zelo kalandozni kezdett Jimin nyakán, majd mit sem törődve a fekete trikójával, szó szerint letépte róla. Bizony… Szabói pontossággal szakította le az anyagot, ami megadóan pattant szét az erőhatástól.
Kíméletlenül végignyalt az izmos mellkason, a kezdetleges kocka hason és a finom vonású „V” vonalon. Néha nem csak a nyelvét, hanem a fogait is bevetette. Ezt Jimin apró mellbimbói sínylették meg a legjobban.
Nem telt el sok idő, lekerült Jiminről a nadrág és a bokszer is, melynek hatására a nézőközönségnek tökéletes kilátása nyílt a tökéletesen lebarnult és kidolgozott testre. Őket már észre se vették. Számukra csak ők voltak, az ágy és a félhomály. Mennyei édességként kezelték egymást, néha finoman kóstolgatták, néha vadul falták egymást.
Zelo ismét végigcsókolt a „tábla csokoládé” hason, majd mivel nem volt útban az alsónemű, így Jimin ég felé meredező péniszén is. Ezt az utat visszafele már nem teljesítette, hiszen leragadt egy ponton… Pontosabban egy testrészen… Élvezetesen nyalt végig még egyszer Jimin nemességén, majd a szájába vette és először csak a hegyéig, majd teljesen a tövéig eltüntette. Fogaival néha megkarcolta a pihe bőrt, amire a testrész tulajdonosa kéjesen felnyögött.
Jimin nem tűrte sokáig a kínzást, összeszorította combjaival Zelo arcát és felfelé mozdította a fiút. A szőkeség vette az adást. Letornázta a nadrágját és felkészületlenül azonnal Jiminbe hatolt, aki erre hatalmasat felnyögött. Egy könnycsepp szántott végig az idősebbik arcán, amit a takaró szívott fel.
Kíméletlen mozdulatok és sikoltásszerű nyögések zajlottak le. A nézőközönség tátott szájal nézte ahogyan a két jó barát akciózott nekik.
Néhány pillanat múlva Zelo fáradtan roskadt a hyungja nyakába, és minden cseppjével kitöltötte Jimin meggyötört hátsó fel táját.

- Jimin, jól vagy? – kérdezte Zelo a focipálya mellett görnyedő társát. Javában a harmadik nap közepét súrolták, melynek következményében összefolyt annyi, hogy túl voltak a felén a tábornak.
- Szerinted, bazdmeg? – rivallt rá hangosan, amire a pályán punnyadó társaság felfigyelt. – Fáj a seggem… - dünnyögte halkan Jimin, majd elindult az étkezők felé, ahol a vizet osztotta a konyhásnő.
Nemsoká ebédidő volt és az iszonyatos kánikula és a tűző nap miatt betiltották aznapra az edzést és filmes délutánt rendeltek el.
- Mire szavazol? – lökte oldalba Niel, egy jégkorongos srác Zelot. Előtte lebegtetett két cédulát, melyen olvashatatlan kézírások voltak.
- Lesz, ami lesz… - rántotta meg a vállát a kis colos majd Jimin után indult.
- Ugye tudod, hogy Jinki és a csapata hoztak valami nagyon durva filmet? – kiáltott utána, de nem törődött vele, csak legyintett egyet és megállt a vízosztó asztalnál.
Lassacskán bevonult mindenki a terembe és miután véget ért a rossz, menzás koszt és átrendezték a termet, beüzemelték a vetítőt, indulhatott a film.
- A tábor az ismeretlen filmet szavazta meg, szóval jó szórakozást hozzá… - szerencsétlenkedett a számítógéppel az edző, miközben egy fél süteményen rágódott. Ez egy pillanat volt, amikor nem a táborvezető fülébe ordibált vagy köpködött. Mondjuk akkor általában vagy zabált, vagy ivott…
Felcsendült egy random bevezető zene, majd némi felírat és mellé az amatőr torzított tolmács.
- „Sokak nem is tudják mi is történik körülöttük.” – A torzítás ellenére is le tudták vonni, hogy Taemin hangja volt. – „Csak saját felelősségre!” – ezután sötétség. Vágóképekben felvillant néhány kép, melyen, vér, fegyverek és egyéb kínzó eszközök voltak. Minden kép két másodpercig tartott, ez alatt sikolyok, halálőrjöngések és egyéb hangok hangzottak el.
Jimin összerezzent. Sose szerette a horrort, se a paranormális dolgokat. A vértől egyenesen rosszul volt, bár nem minden esetben. Nyelt egy hatalmasat, majd Zelo arcára pillantott, ami halálos nyugodalmat sugárzott. Visszanézett a kivetítőre, amin egy régi felvétel volt látható, ahol egy véres játék baba képe jelent meg. A felvétel megmaradt. A baba lassan elmosolyodott, a szemeiből fekete folyadék szivárgott, majd egy kisgyermek éneklése csatlakozott az alapzene mellé.
Ez volt az a pillanat, amikor Jimin olyan szinten megrémült, hogy elkapta Zelo kezét és rászorított, miközben a karjába bújtatta az arcát.
Zelo a dörgölőzést elsőre orrkifújásnak vette és el akarta küldeni a hyungját melegebb vidékekre, de ahogy megérezte a reszketést, elmosolyodott és az idősebbik tincsei közé túrta ujjait. Nyugtatásképp cirógatni kezdte a puha arcbőrét és nyakát. fokozatosan vezette a kezét, végig a vállán, a karján és egy ugrásban a hasára is rátévedt.
Jimin kicsit meghökkent. Nem nagyon, tényleg csak egy kicsit. Élvezte a helyzetet, de mégsem akarta ott helyben, hogy Zelo segítsen rajta, miközben nem is volt merevedése.
Hátrább szegte a fejét, ahogy Zelo elérte azt a pontot, amit célnak tűzött ki. Halkan felnyögött, majd fogai közé csípte a fiatalabbik pólójának a szélét és kiélvezte minden pillanatát annak, hogy a fiatalabbik kézimunkázott rajta.
Egy hatalmas sikoltás véget vetett mindennek. Jimin olyan szinten megrémült, hogy leugrott a székről és ezzel majdnem húzta magával a nadrágjában turkáló Zelot is.
- Ah… M- Mikor lesz már vége? – siránkozott halkan, miközben visszaült a helyére és alvást színlelve ráhajtotta szőke pajtása vállára a fejét és hagyta, hogy ismét a kényeztető puha ujjak ágaskodó részére kússzanak.