Az a bizonyos nyár... 1. rész

1. rész: Első éjszaka; jó kezdet…

- Na, végre, hogy idetoltad azt a hatalmas seggedet, Jimin! – méltatlankodott Zelo a parkolóban és ledobta a táskáját.
- Bocs, nem tudtam lerázni az öcsém… Megint rám szállt a kis gyökér. – fintorodott el Jimin, majd lepacsizott a barátjával. – Többiek?
- Már a buszon… De nyugi! Foglaltam helyet! – vigyorgott büszkén. Kicsit meg volt elégedve magával, hiszen a busz leghátulját, a négyes helyet, befoglalta maguknak, így a hét órás utat kényelmesen eltölthettél.
- Ez a beszéd szöszke! – borzolta össze a fiatalabbik haját pipiskedve, aztán megindult a busz felé.
Amint a lábuk felért a fém lépcsőre, az edzőjük eszeveszett módon vágódott le a sofőr mellé és még azelőtt, hogy a fiúk feneke leérhetett volna az ülésükre, a buszsofőr teljes gázt adva nekivágott a hosszú útnak.
Jimin persze egész végig extázisban volt, rágta Zelo fülét és húzta a fiatalabb idegeit. Egyik pillanatban még a colos szőke, göndör haját molesztálta, a másikban pedig lenyúlta a telefonját és a PIN kódot feltörve, a fiatalabbik intim és kevésbé jó képeit nézegette.
- Hé! Passzold most azonnal vissza, vagy a seggedbe dugom és felhívom!  – eszmélt fel Zelo az ablakon kifele bámulásból és azonnal betámadta Jimint.
Eleinte csak a karját akarta elkapni, de ahogy egyre jobban vergődtek egymáson, valami nagyon félreérthető pózban kötöttek ki. A busz hirtelen lefékezett és Zelo teljes súlyával Jiminre nyomódott. Erre persze az idősebb reakciója nem maradt el. Teljesen elvörösödött és egy nagyon halk sóhajt hallatott, amikor egy bizonyos pont összeért rajta.
- Ne most keféljetek, üljetek vissza a helyetekre! – kiabált hátra hozzájuk egy végzős srác. Hangosan hahotázott a saját poénját és adta előre a hírt, hogy mit is csinál a két jómadár.
- Izé… Zelo… - motyogta Jimin szégyellősen, amire a fiatalabb halkan hümmögött egyet. – VAKARD LE RÓLAM MAGAD, DE KURVA GYORSAN BAZDMEG! – üvöltötte torkaszakadtából, amire Zelo megilletődöttségében lefordult az ülésről és egy hangos koppanás keretében a chips morzsák és kajamaradékok közé huppant.
- Fiúk, csendesebben. – szólt rájuk az edzőjük, de gondolatban máshol járt. A telefonján éppenséggel bombázó nők, igen csak hiányos öltözékben jelentek meg.
Az út csak telt. A két jómadár már lassan kinyírta egymást, az edző pedig az egyik benzinkúton igen-csak sokat elidőzött a mosdóban. Ez persze mindegyik fiúnak feltűnt.
A hátralévő kilométerek száma egyre csak csökkent. A nap már javában lenyugvó félben volt, a távolban pedig egy hatalmas sűrű erdő tűnt fel.
Mire odaértek, már teljesen sötét volt, egyedül a tábor területét megvilágító reflektorok fénye tette szabaddá a látóteret. Az edző hagyta a csapatot szétoszlani, hogy körbenézzenek, és csak aztán adja ki a kulcsokat. Természetesen a mi két dilinyósunk megint együtt mászkált.
- Te, szerinted itt vannak csajok? – kérdezte vihorászva Zelo.
- Eskü’ olyan vagy, mint a seggem… Olyan hülye. Baszod, ez egy pasi tábor. Még a konyhás néni is szőrös! – röhögött fennhangon.
- Akkor marad a kézimunka? – biggyesztette ki az alsó ajkát a szöszi, majd szint úgy röhögésben tört ki és jól hátba verte Jimint. – Majd te segítesz, cicafiú…
- Álmodban. – hunyorgott rá póker arccal Jimin, aztán ő is ismét hangosan röhögni kezdett.
- N-eh! Ah!  – szűrődött ki néhány hang az egyik házból. A függöny el volt húzva az ablakon, de a lámpa fénye pont úgy vetette az árnyékot, hogy tökéletes rálátás volt az éppen keményen akciózó párosra. A hangok persze egyre hangosodtak, ahogyan a két fiú is közelebb lopakodott. – Nem bírom! – vonyított fel magas hangon passzív fél, majd egy iszonyatos nyögést követően összerogyott.
- Azt a kurva… - nyökögte Zelo. – Ugye nem csak haluztam?
- Nem… De nekem áll… - vigyorgott Jimin elégedetten.
- Hyung… - szűrődött ki ismételten egy szó, amire Jiminnek nem csak a szája, de a szeme és az orra is kerekké és tányér nagyságúvá nőtte ki magát. Azonnal Zelora meredt, aki éppenséggel egy röhögő görcs leküzdésével szenvedett nem sok sikerrel.

Éjfél tájt járt az idő. Már a táborban szinte mindenki az utazás fáradalmait pihente ki, egyedül Zelo nem aludt. Nem hagyták aludni. Hogy mik? Szerinte rém képeket látott, pedig annyira nem volt szörnyű. Egyszerűen csak Jimin szemérmetlenségének köszönhette, hogy állt a kukac. Bizony… Egyenesen, mint a zászlórúd, és mellé pedig az alsógatya pont úgy feszült rajta, mint valami győzelmi zászló.
Nem bírt magával. A hormonok és az enyhe adrenalin elvette a gondolkodási képességét és Jimin térfelére kúszott, majd az idősebbik felé mászott. Erre persze kipattant az álomszuszék hyung szeme, de még mielőtt elküldhette volna a szöszi colost vissza a jó anyukájába, az megszólalt.
- Hyung… Állok, mint a cövek. Segíts!