Sweet dreams for you, Ren...

Mire jó, ha az ember unatkozik kémia órán? Erre!

Remélem akad akinek tetszik. Jó olvasást! ^^

Baekho~

Csend van... Tehát elaludt. Oh, milyen gyönyörű az arca…
Gyönyörű, bár egy picit meggyötört.
Mindig elcsodálkozok rajta, hogy hogyan lehet egy fiú ilyen szép. Ritkán mondható egy velem egyneműre, de ő kifejezetten szép.
Bőre, akár a friss hó, vagy a frissen sült süteményen a porcukor, sima és hibátlan. Szinte könyörög azért, hogy csókot hintve rá, megháborgassam a tisztaságát…
Az ajkai… Akárcsak valami cukorka… Mennyeien édesek és gyönyörű cseresznyeszínekben pompáznak. Ha, az embernek meg van tiltva, akkor is azért epekedik, hogy megkóstolhassa, azokat a fénylő pilléket.
Tekintetem lassan vándorol pihe bőrén, a még mindig szaporán mozgó mellkasára, és gyönyörűen kidolgozott hasizmaira.
Imádom ezt a részt… Ez a gyengepontja… Visszaemlékezve, hogy nem túl rég, még kényeztethettem, ezzel az én szépségemből izgató és vérpezsdítő hangokat kicsalva, ismételten mosolyt csal az arcomra és megint kedvem lenne újra és újra csinálni…
Visszatérve gyönyörű orcáira, csillogó íriszeivel találom szembe magam, miközben engem néz. Meglepetten, bár gyengéd mosollyal támasztom meg mellette magam, és hajolok a párnácskáira. Lágy puszit hintek az ajkaira, majd a kis pisze orrára, egészen a homlokáig, aztán eldőlök mellé. Felsóhajtva hozzám bújik és arcát a nyakamba fúrja. Mélyeket szuszog, miközben én a haját cirógatom, és néha felszívom édes illatát.
Egyre lassul apró mellkasa tágulásának az üteme, és ezzel egyetemben szívének dobogása is. Puha hátára helyezem az egyik kezem és végigsimítom, majd a takarót feljebb húzom rá, hiszen selyem bőre teljesen kihűlt.
Utolsó csókot nyomok szerelmem homlokára, majd mielőtt még átadnám magam az álomnak, hagyom, hogy felszakadjon belőlem három szó:
„Szép álmokat Ren!”