BTS hard yaoi 6.rész (+18)

 

 # Jimin pov

- Jobban teszed, ha csendben maradsz, kicsi Jimin... - búgta a fülembe a leaderünk.
Behúzott az öltözőjébe és a falhoz szorított. Mielőtt felocsúdhattam volna,  összekötötte egy nyakkendővel a kezemet.
- Hallottam ám mit csináltál a kicsi maknaenkel... - suttogta a fülembe és végignyalt a fülcimpámon.
- Engedj...- vinnyogtam miközben szabadulni akartam.
- Na, na... Jobban teszed, ha nyugton maradsz...
Erős mozdulattal elrántott és a sminkes asztalnak nyomott. Lerántotta a nadrágomat és vele együtt az alsómat is.
- H-Hyung!? - vinnyogtam  a legmagasabbik hangomon, amikor megéreztem a kezét a fenekemen.
Belém nyomta egyszerre két ujját is. 

Hangosan fel nyögtem a fájdalom miatt, amire egy kendőt kötött a számba. Feszítettem magam mindenfelé, de sehogyan nem volt kiút.
Megfogta mind a két lábamat és felhúzott. A hátamra fektetett, majd a fejem fölé fogta a karomat.
Rugdosódni kezdtem, de lefogta a lábaimat és visszafeszített az asztalra.
Egyszerű lökettel akart volna belém hatolni, de az elejénél tovább nem jutott.
Fájdalmasan vinnyogtam miközben próbáltam kiszabadulni.
- Kibaszottul szűk vagy... - morogta miközben újra megkísérelte a behatolást.
Ezúttal sikerült neki. Iszonyatos fájdalmat éreztem és valami elpattant bennem.
- Neehee! - sipítoztam miközben vergődtem előtte.
- Nem akarásnak nyögés a vége... - duruzsolta.
Vad tempóra kapcsolt már azonnal és felgyűrte a pulcsimat. Belecsípett a mellbimbómba amire ismételten felvisítottam.

A fájdalom majd' szétvetett és úgy éreztem, menten ketté hasadok.
Hirtelen kivágódott az ajtó és SeokJin hyung dühös pillantásával találhatta szembe magát.
NamJoon hyung nagyon mélyeket lökött hirtelenjében, amitől már elhomályosodott minden.
A hangokat tompán hallottam és foltokban láttam.
Abbamaradt a feszítés, de a fájdalom még mindig megvolt.
Egyre csak tompultak a hangok, de az alakokat kivettem magam körül.
NamJoon hyung elment és SeokJin hyung hozzám fordult. Valamin nagyon kiakadt és miután rám húzta a ruháim, talán telefonálni kezdett. Nem sok idő telt el, Kookie és TaeTae meg menedzser hyung is bejött. Már hallottam a rajongók méltatlankodását, aztán a menedzser hyung veszekedését velük..
Teljesen eltompult és összefolyt minden. Valami meleg áztatta szét a nadrágomat. Nagy valószínűséggel felemelhettek, mert nem éreztem az asztal keménységét magam alatt.

 

# Jin pov

 

Nehezen de vége lett a fellépésnek. Jó volt látni a rajongókat meg minden, csak valahogy olyan feszült  volt az egész csapat és nem tudtam nyugodt lenni.
A koncert végeztével az öltözőben próbáltam kipihenni magam mivel már kész voltam az aláírás osztogatásra.
Nagyon tompán de visítást hallottam.
- Olyan mint... Jimin... - ásítoztam lassan. - Jimin?!
Felugrottam és feltéptem az ajtót. Rohanni kezdtem az öltözője felé, de senki nem volt benn. A hangot követve eltaláltam NamJoon öltözőjéhez. Az ütő is megállt bennem, annyira megrémültem. Felrántottam a vékony ajtót, és leesett az állam a látványtól.
NamJoon már nagyban akciózott, hatalmasakat lökött Jiminbe aki sírva próbált feszengeni. Alfeléből nem csak a szokásos előnedv, hanem erőteljes bordó színű folyadék szivárgott.
- Mi a jó életet művelsz?! - ripakodtam a leaderünkre miközben elráncigáltam onnan.
- Kurvára jó, csak kár, hogy vége... - rántotta meg a vállát.
Elrakta az enyhén véres és egyéb nedves tagját majd a vállamba ütközve elment.
Amikor Jiminhez fordultam teljesen kiakadtam.
- Te jó Isten! Mit művelt ez veled? - szörnyülködtem miközben kiszabadítottam a kezét és a száját.
Alulról elnézve, már a földre csepegett a friss vér. Visszahúztam rá a nadrágját, aztán azonnal felhívtam a mendedzser hyungot és szóltam NamJoonról. Nem kellett sok, ő is megérkezett Kook és TaeTae társaságában. Mind a hárman kiakadtak, de Kook volt a legjobban lesokkolva. Valahogyan egy nagyobb adag rajongó tört utat backstage jeggyel.
Hyung a hátára vette Jimint és azzal az indokkal, hogy kimerült, utat törve magunknak, elvittük az orvoshoz. Szerencsénkre mindig van egy a koncertek után, ha valamelyikünk rosszul lenne, vagy meghúzná valamijét.
Én, mivel hátul mentem, észrevettem, hogy Jimin nadrágja teljesen vérrel áztatott lett.

- Te jó ég... - suttogtam az orvosi előtt a tenyerembe temetve az arcomat.
- Nyugi hyung... - tette a vállamra a kezét Taehyung.
- Pont ettől féltem! Hiába próbáltam megvédeni, nem ment... - a hangom elcsuklott és utat törtek a könnyeim.
- Hyung, ez nem a te hibád... - nyugtatgatott.
- De meg előzhettem volna! De engem is csak kínzott...
Nem válaszolt csak magához ölelt.
- Mióta? - suttogta halkan.
- Néhány hónapja... - szipogtam a vállába bújva.
- Vadállat.

- Az... - nyögtem fel, mielőtt ismételten elsírtam magam.
Olyan jól esett megölelni. Melegség árasztott el és a szívem majd kiugrott. Kezdtem végre megnyugodni.
- Hyung... Ne haragudj de... - suttogta miközben elhúzott magától.
A kezei közé vette az arcomat és lassan az ajkaimra hajolt. Gyengéden simogatta a párnácskáimat. Lehunytam a szemeimet és hagytam, hogy átjárjon az a kellemes érzés.
- N-Ne haragudj... - szakadt el tőlem.

Nem tudtam válaszolni. Teljesen belém fojtotta a szót ezzel a kis akciójával.
Majdnem egy óráig néztünk magunk elé, de egymásra nem mertünk. Nem találtam megfelelő szavakat, vagy témákat amiket felhozhattam volna, hogy megtörjük a feszült és erőltetett légkört.
Kinyílt az orvosi ajtaja és a menedzser hyung jött ki rajta. Szótlanul leült mellém és felsóhajtott.
- Hogy is volt ez fiúk?
Csak csendben ültünk egymás mellett, jelezve, hogy nem tudjuk.
- Uhm... N-NamJoon... - suttogtam magam elé.
- Mi van Jiminnel? - meredt rá TaeTae.
- Elájult és össze is kellett varrni neki...
- Istenem... - temettem megint a tenyerembe az arcom.
- Nyugi, Jin... Valamit kezdünk ezzel az egésszel... - simogatta meg a hátamat hyung.
- De mit lehetne? - szipogtam fel.
- Ideiglenesen mindent lemondok amit beterveztem nektek, és hazamentek. Ha nem lesz nagy botrány, csendesen szétrebbentek és elosztunk titeket máshová.
- És ha nagy port kavar? - kérdezte félve Taehyung.
- Akkor ahogy lehet, kivonunk titeket. Néhány év és visszatérhettek vagy egyedül, vagy másik bandába... Persze, csak ha szeretnétek... Ha nem, akkor abbahagyhatjátok ezt az egészet.
- Értem... - csendesedett le Tae.
- A maknae hol van?
- Lent volt... Eléggé szarul nézett ki. - jelentette ki Taehyung, kicsit másfele gondolkozva.
- Lenn hagytátok?! - ugrott fel hyung.
Eszeveszettül elrohant és mikor én is észbe kaptam, utána futottam.
Berontott NamJoon öltözőjébe és kicsit felsóhajtott.
JungKook ott ült az egyik széken, maga elé meredve.
- Jin, kísérd fel, én addig intézek egy pár hívást... - ment el mellettem hyung.
- Oké... Gyere Kook... - fogtam meg a kezét.
Picit vonszolni kellett, annyira sokkos volt. Próbáltam hozzá beszélni, de csak mereven nézett maga elé.
- Nem lesz semmi baj Kookie, nyugi... - simogattam meg az arcát.
- Hyung... Jimin hyung... Jól van? - suttogta halkan.
- Nem tudom, de ahogy megengedik, bemész... Rendicsek? - mosolyogtam rá kicsit erőltetetten.
Csak bólintott és a falnak dőlt ismét.

 

#JungKook pov
 

A koncert után, a meetingre készülve, Jimin hyung bejött hozzám. Nem tudom elmondani, hogy mennyire meglepett vele, főleg mikor kézimunkázott. Genya módjára ott hagyott álló állapotban kielégítetlenül. Jó, oké, én is ezt csináltam, de nem az orgazmus szélén...
Próbáltam nem gondolni semmi perverzségre és lenyugtatni kisebbik énem.
Végre lankadt egy kicsit, így le mertem ülni pihenni. Elszundikáltam, de Jin hyung eszeveszett kiabálása visszahúzott.
Megdörzsöltem a szememet és kimentem.
Taehyung már ott állt NamJoon hyung ajtajában és a folyosón menedzser hyung rohant pont felénk. Benéztem az ajtón és a látvány lesokkolt. Jimin hyung az asztalon feküdt mozdulatlanul.  Nagyon megijedtem, a szívem ki akart ugrani a helyéről, és levegő nem akart a tüdőmbe jutni. Minden nagyon gyorsan kezdett pörögni. Jimin hyungot elvitték, a rajongók hátra dulakodtak, de én csak leültem az egyik székre és néztem magam elé. Nem tudom mennyi idő telt el, csak annyira eszméltem fel, hogy menedzser hyung és Jin hyung rám törtek.
Felvittek az orvosi elé, és Jin hyung megígérte, hogy amint lehet bemehetek a szerelmemhez. Ezt még tudták is teljesíteni, de azt, hogy nem lesz semmi bej, nagyon eltúlozták.
Igen is volt baj! Mint Jimin hyung elmondta, a csapat leadere nagyon durván kikezdett vele. Legszívesebben kitekertem volna NamJoon hyung nyakát. Undorító, hogy ennyire kihasználja az erőfölényét.
- K-Kookie... - suttogta Jimin hyung miközben megfogta a kezem.
Érdeklődően néztem menedzser hyung felé, aki Jin hyunghoz fordult meglepetten.
- I-Igen, hyung..? - szorítottam meg a kezét.
Félve fürkésztem a meggyötört arcát és az elsápadt bőrét.
- Legalább nem téged bántott... - mosolyodott el halványan.
- Hyung... Bár engem bántott volna... - suttogtam halkan.
A homlokomat ráborítottam a kezeinkre és próbáltam nem elsírni magam.
Felálltam egy idő után és mivel Jin hyung és menedzser hyung nem igazán figyeltek, nagyon lágyan és félénken megcsókoltam Jimin hyungot. Felbátorodtam amikor viszonozta. Enyhe csókcsatába kezdtünk, de menedzser hyung feltűnően köhögött és meglepetten nézett ránk.
Elvörösödve a helyemre ültem és továbbra is Jimin hyungot néztem.
Kicsit laposakat pislogott, aztán elaludt.
Mosolyogva néztem és közben a kezét szorongattam.
Nagyon elnehezült a fejem így letettem az ágy szélére.
Közelebb vontam a kezét és hozzányomtam az arcomhoz.
Nem hittem volna, hogy egyszer idáig jutunk. Mátmint kapcsolatilag...
Jimin hyung mindig is közel állt hozzám, ami miatt elég sokat piszkáltuk egymást. Volt amikor csak szimplán Jiminnek szólítottam, a hyungot elhagyva. Kicsit tiszteletlenség volt tudom, de idegesítette, az pedig nekem tetszett ha húzhattam az agyát. Pont ezért piszkáltam a magasságával is. Minden műsorban kötözködtem vele.
De ő se hagyta annyiba...
Nekem herótom, ha valaki az én ruhámat hordja, és ő ezt kihasználta.
Sokszor azt vettem észre, hogy másmilyen illata van a felsőmnek mint szokott lenni.
A csapatba mindenki magára mosott, szóval hétféle mosószer közül tudtuk, kié a ruha.
Aztán jött a nálam alvásos időszak. Jól esett, amikor mellette aludhattam. Volt, hogy az alvásból se lett semmi, mert csak néztem őt. Olyan gyönyörű az arca, amikor békésen alszik és álmodik.
Néha mikor már teljesen kómás voltam és tényleg aludnom kellett, akkor egy-egy apró puszit loptam tőle.
Olyan jó, hogy a múltkor csak színlelte az alvást. Ha nem csinálta volna, most nem lennénk együtt.
Aj... Miért hyungnak kell szenvednie?