#Jungkook
Már lassan fél éve itt lakunk Jimin szüleinél és az életünk nagyszerűen helyre jött. Vagyis... Úgy nagyjából. Ismét iskolába járunk mind a ketten és mellette próbáljuk tervezgetni a jövőnket. Eleinte rengeteg ember felismert minket, ám külsőleg is megváltoztunk. Eddig is magasabb voltam, mint Jimin hyung, de most majdnem másfél fejjel magasabb lettem. Ő pedig... Olyan, mint egy pocok. Próbálunk edzeni, de neki nagyon kemény az egyetem és kicsit felszedte magát. De nem bánom. Annyira aranyos a pofija és a hasa... Látszik, hogy izmos, de nem tömören, hanem olyan kellemesen puhán.
- Jó reggelt. - köszöntöm a Park családot. Haneul és az idősebbik Jimin -a drága apósom- a nappaliban ülnek, Jitao pedig a konyhában kávét főz.
- Hali! - kurjant a legifjabb. - Kérsz te is kávét?
- Igen, köszi. - biccentek.
Szóval sok minden átvariálódott... Rengeteg időt töltünk az életünk rendezésével és már látszanak az eredmények. Mint már említettem Jimin hyung egyetemre jár. Egyszer csak kipattant a fejéből, hogy ő pszichológus szeretne lenni, és egyszer visszamenni Szöulba, hogy lelkileg megsérült idolokkal foglalkozzon és segíthessen rajtuk. Meg akarja őket menteni attól, hogy úgy járjanak, mint mi, vagy Jin hyung... Apropó SeokJin... Mióta elváltunk az állomáson nem beszéltünk vele. Hiányzik és szeretném tudni, hogy mi van vele, hogyan alakult az élet. Próbáltuk útól érni, de sose jelzett vissza. Ő lezárta magában az életének ezen részét, amit jól is tett.
Néhány hónap múlva híreket kaptunk az exmenedzsertől. A banda már nem létezik, hivatalosan is megszűnt és Namjoont letartóztatták nemierőszak vádjával. Két évet kapott. Hoseok és Yoongi hyung köddé váltak. Nagy valószínűséggel Amerikába vándoroltak, ahol új életet kezdhettek.
Taehyung hyung írt nekünk egy levelet, amiben elbúcsúzott. Depressziós volt, azt mondta, hogy miután meghalt az anyja, már nem találta a helyét otthon. Öngyilkos lett. A temetésére utaztunk el, de azóta sem jártunk Busanon kívül.
A bandánk feloszlását követő ötödik évben utaztunk végre el. Visszaköltöztünk Szöulba, ahol Jimin belekezdett a munkájába, én pedig tetoválónak szegődtem, valóra váltva gyermekkori álmom.
Mind a ketten végigvittük a két év szolgálatunk, majd egy amerikai nyaralás alatt összeházasodtunk.
Itt, Koreában örökbe fogadtunk egy ikerpárt. Ők voltak a megpecsételéseik az életünknek. Byul és Yoon.
Soha többet nem beszéltünk a BTS-ről. Még évek után is hallottuk a visszhangját, de nem érdekelt minket.
Namjoon szabadulása után meglátogatott minket és bocsánatot kért mindenért. Elmagyarázta, hogy az erős gyógyszerek miatti függősége tetté ilyenné.
Ezek ellenére Jimin sosem bocsátott meg neki. Így én sem tehettem.
Keserű, mégis valahogy édes életet éltünk. Miután a gyerekek megnőttek és kirepültek, mi elköltöztünk Japánba, ahol Jimin szexuálpszichológus lett, én pedig tovább folytattam tetováló munkámat. Öregségünkig szerettük egymást és egészen a halálos ágyáig kísértem őt. Büszkék voltunk egymásra, hogy mekkora utat megtettünk, én pedig nem akartam nélküle élni. Bűnt követtem el utolsó óráimban, de vele akartam lenni a világ végéig. Gyógyszert loptam az orvostól.
Egy szóval búcsúztunk egymástól, mikor éreztük, közeleg a halál. Egymás szemeibe néztünk, utolsó csókot váltottunk és összekulcsolva az ujjaink súgtuk...
- Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése