Egy hónap a diliházban 8.rész

Halihó!

Úr Isten, ha tudnátok, hogy milyen jó újra itt lenni és írni... Eddig is minden lehetőségem meg volt rá, de egyszerűen nem ment. Nem volt hozzá elég képességem, hogy leüljek és csak ide koncentráljak. Köszönöm a hosszas türelmet, szeretném megígérni, hogy többé nem fordul elő, de ezt tudom, hogy nem biztos. Imádlak titeket és mindjárt 30k-nál járunk. Köszönöm! ^^

Soo~ 

Ráébredés

Oké, akkor elméletileg most még nem kell félnem senkitől és semmitől. SeokJin vigyáz. Ajánlom is neki! Csak az a baj, hogy egyre jobban félek. Már megfürödtem és az esti kilences híreket nézzük a srácokkal. Most bárminő érdekes, itt ülök Jimin ölében és hagyom neki, hogy a hátamat simogassa. Még jól is esik.

- Hyunwoo... - sóhajt Jin. Meglepetten nézek oldalra, mire a kedves mosolya fogad. Nyelek egy hatalmasat. Itt az idő. Tényleg be vagyok tojva, de NamJoon után hogy a viharba ne lennék?! - Gyere.

- Jó éjszakát... - motyogok, ahogy kifolyok Jimin karjai közül és követem SeokJint a szobájába, ahol azonnal helyet foglalok az ágyon és feszengve törökülésbe húzom a lábaim. Nagyon szép, rendezett a szobája, meglátszik, hogy ő a legérettebb.

- Ne félj. - mondja, mikor beér ő is. Egy gyertya van a kezében. Rózsaszín, és amint meggyújtja, finom cseresznyevirág illat kezd el terjengeni a levegőben. Illatos gyertya... Minek? - Ne haragudj, nekem ez a napi relaxációm. - mosolyog rám, majd leül mellém és átkarol. - Miért feszengsz? Én nem Yoongi vagyok, de még csak nem is NamJoon. Mind mások vagyunk, miért nem élvezed ki, hogy ennyire szeretnénk veled lenni? - suttog a fülembe.
- É-én... Nem vagyok meleg. - motyogok. Ezt lassan már én magam se hiszem el. Teljesen vége, tényleg homokos leszek. Olyan vagyok, mint egy két lábon járó olajradiátor vagy konvektor. És basszuska a nyakamat birizgálja az ajkaival, nekem meg már most feláll... A szőr a hátamon!

- Hyunwoo... - suttog. - Ne verd át magad. Tiszta libabőr vagy pusztán attól, hogy hozzád érek. Láss túl a gátlásaidon és engedd el magad. - Mialatt halkan beszél, lassan elborít és a hátamra fordítva felém mászik. Jesszusom de jól néz ki, ahogy a lámpa fénye megtörik a kócos haján és egyfajta aurát ad neki. Az arca nagyon sötét, szinte semmit sem látok belőle, ahogy közelebb hajol, már csak az ajkait látom, végül az se, mert lehunyom a szemeim, hiszen egy lány csókba hív, amit készségesen viszonozok neki. A kezeim a hajába vezeti. Puha... Nagyon puha. Nem hittem volna, hogy ilyen selymes a hajuk, hiszen állandóan hőkezelik, festik, bigyuszolják és mégis...

Felsóhajtva engedem a számba kíváncsi nyelvét és erősen hadakozok az enyémmel vele az irányító mozgásért. Érzem az ajkain, hogy elmosolyodik, úgy engedi meg nekem, hogy dögönyözzem a csókban. Türelmesen vár, míg teljesen elfogy a levegőm és pihegve elválok tőle. Elfordítom a teljesen kipirult arcomat, majd felhúzom a kezeim és hagyom, hogy levegye rólam a pizsamaként szolgáló laza felsőt, amit nem túl régen kaptam Hoseok szekrényéből, mert elméletileg iszonyatosan édes vagyok benne... Hurrá. Passzív faszságaim félretéve, tényleg tetszik most a helyzet. Jin kezei és ajkai elképesztően puhák és, ahogy hozzám értek, az egész testem a hideg rázza, minden szőrszálam égnek mered... és nem csak azok. Hanem AZ is...

Felül és leveszi magáról a felsőjét. Gyönyörű, vakító fehér a bőre, férfiasan széles és izmos a válla és egyszerűen tökéletes. Végigsimítok rajta és a kulcscsontján végigvonom az ujjbegyeim. Hibátlan.

- Tetszik? - kérdezi mosolyogva. Szelíd, szinte dalolászó hangon beszél hozzám és szerelmesen suttog a fülembe. Sose éreztem ilyet, de talán már értem milyen lehet, ha tényleg törődnek velünk.

- Igen... - suttogva ismét lehunyom a szemeim és élvezem ajkainak a nyomát a bőrömön. Most már az ágyékomon jár, vaskos ajkai készségesen fogadják be a hosszom és halkan cuppogva kényeztet. 

Szinte észrevétlen tágít, nem érzékelem, ahogy pimasz, hosszú és csontos ujjai járnak bennem. Nincs időérzékem. Teljesen eltűnt, ahogy a külvilág is. Egyedül az arcomba világító lámpa és Jin van itt velem az ágyon. Minden már sötét, homályos és néma.

Mozdít, bár alig reagálok. Maga felé húz és megtámasztva hatol belém. Feloszlik a köd az agyamon az apró fájdalomra és a kéjes feszítésre. Halkan felnyögve kapaszkodok meg a biztonságot nyújtó vállaiban és félig lehunyt szemekkel nézek rá le. Lovagoltat...
Mivel én magamtól képtelen vagyok mozgást produkálni, a fenekem markolászva segít mozogni. Kéjesen nyögdécselek az élvezet miatt. Ez tényleg nem fáj, sőt, hihetetlenül jól esik. Nem is értem, hogy miért voltam ilyen... hisztis kéjenc picsa. A szex az egy jó dolog! És most nem is fáj. Pedig ezt se akartam elsőre.
- Érzed már? - mosolyog rám elbűvölően. Meg akarom csókolni! Most azonnal!

- Igen... - nyögök, majd előre borulok és nehezen, de megtartva magam a karjaimon hosszasan az ajkainak tapadok.

Az eddig lassú tempó egyre csak vadul, durvulunk és gyorsulunk, most már én magam is belemozgok, ezért sikerül elérni a tökéletes sebességet, így minden egyed gyors, mélyre hatoló mozgás éri a gyenge pontom, ami miatt nem kell sok és a hátam ívbe feszül, én pedig megnémulok és némán tátogva élvezek el. 

Alig tudom már magam tartani, szinte azonnal rá is roskadok és a mellkasán tenyerelve, a nyakába bújtatom az arcom, úgy lihegek. Ő is fáradt, de nem annyira, mint én.

- NamJoon nem engedte beléd tegnap, igaz? - kérdezi lágyan, mire megingatom a fejem. - Akkor nem tudod mi a teendő ilyenkor. - jegyzi meg. Ismét csak a fejem rázom és most más annyira össze tudom szedni magam, hogy feltámaszkodjak és üljek rajta. - Megmutatom... Én már rég elélveztem, direkt hamar elengedtem. - mosolyog. Meglepetten nézek rá, aztán nyelek egyet. Akkor most a farkad egyfajta dugó bennem, hogy ne folyjon ki? Uh, ez fura... De talán ezért volt olyan síkos ez az egész.

- És... mi? - motyogok.

- Gyere... - felszusszan és leemel magáról, mire szinte reflexszerűen összeszorítom a fenekem. Erről nem tehetek... - Nem nagy dolog, egyszerűen csak kimész a fürdőszobába, elkezdesz zuhanyozni, majd két ujjad magadba vezeted és kicsit szétfeszíted őket, aztán az egész kijön belőled. - mondja, ahogy a karjaiban átvisz a szomszédos fürdőszobába.

Ahhoz képest, hogy milyen vékony, egész izmos és erős is. Nem annyira, mint NamJoon, de izmos. Olyan csinosan szálkás. Most már értem a hercegnő jelzőt. Tökéletes a bőre, egy pici hiba sincs rajta, csak néhány kósza anyajegy, de azok csak még szebbé teszik.

- Köszönöm... - motyogok, amikor már a zuhany alatt állunk és megölelem. - Ráébresztettél, hogy mi a helyzet. - mondom halkan.

- Ugyan Hyunwoo-shi. Ezt ne köszönd. Ha én nem, valamelyik másik fiú ráébresztett volna így is, úgy is. - megfogja az arcom és lágyan megcsókol. - Csak lehet, hogy nem ilyen gyengéden. Ne felejtsd, mi mind mások vagyunk...

Oh, ugyan... Hogy lehetne elfelejteni, hogy Suga totál szét fogja erőszakolni a valagam? Na tőle tényleg félek!