Tadaa~
Nos, itt egy falatnyi rész, de tessék most ezzel beérni, mert kézbe vettem egy csomó másik projektet, azaz:
- - különleges párosok
- - ÚJ sorozat (tudom, hogy még ez sincs kész, de most na xD)
- - ÚJ blogstílus (mer' mé' ne?)
- - and a lots of new thing but i can't remember for these things ._.
Szóóóval, én ilyenkor nem lustítok (na jó, csak kicsit), hanem ezerrel más dolgokon dolgozok.
Mivel fejleszteném egy kicsit a blogot, szeretnék bele tenni +18- as tartalmat, képek, videók formájában,és épp ezt akarom megkérdezni... Lenne igény FELNŐTT tartalomra, vagy bőven elég olvasni a kínzó "műveim" agyzsibbasztását? ("szavazni" az oldalsó sávban elhelyezett kis izében lehet)
Jelenleg ennyi, remélhetőleg hamar jelentkezem az új folytatással, addig is, pihenjetek, olvassatok és lazítva élvezzétek a nemsoká megkezdődő nyári szünetet.
Puszi a hasatokra, Soo~ ^^
Összezárva hét homokossal
- ÉN VAGYOK AZ ISTENCSÁSZÁR! WÁ! - A hirtelen jött hangtól kipattantak a szemeim és reflexből felültem. Kómás fejjel magam elé meredve visszaborultam a párnáim közé és a kezemmel magam mellé tapintottam, de az este kiosztott alvótársam, már javában nem ott volt. Tuti, hogy az a hülye gyerek ordibál.
- Taehyung tedd le azt a lepedőt és gyere segíts teríteni! NamJoon, te pedig keltsd fel a vendégünket, de ne erőszakold meg, ha lehet! - Ez Jin volt... Engem megerőszakolni? Amint meglát, sikoltva rohan ki a világból, olyan karikásak a szemeim... Taehyunggal kellett aludnom, mert csak nála nem volt szexparti (gondolom) és ez a vadbarom pedig nem hagyott aludni... Nem elég, hogy egész éjszaka rikácsol és énekel álmában, még azt hitte, hogy én vagyok a rég elvesztett plüssmacija és engem kezdett molesztálni. Aztán persze a nyakamba nyáladzott és végezetül kaptam néhány lila foltot az oldalamra és a lábaimra... Soha nem aludtam még ilyen szarul...
- Hyunwoo... Mornin' show kölyök. - húzta le rólam a takarómat NamJoon, aztán felhúzta a redőnyt a szobában. Sziszegve bedugtam a fejemet a párnám alá és felhúztam magam büdös bogár pózba. Nyekeregve elkezdtem tapogatózni a takaróm után, de mielőtt még magamra ránthattam volna a puha paplant, egy jó nagy csattanás után zsibbadni és égni kezdett a fenekem. Felvonyítottam és közvetlen utána lefordultam az ágyról és a hideg padlón kezdtem vonszolni a valagam, mint egy radírozós kutya. NamJoon kicsit sem nézett hülyének. - Gyere reggelizni.
Bólintottam egyet, aztán felborzoltam a hajam és elindultam, de az a kóchalom pont a szemembe lógott és hála a reggeli kómaüzemmódnak, egyenesen felkentem magam az ajtó melletti falra.
Bólintottam egyet, aztán felborzoltam a hajam és elindultam, de az a kóchalom pont a szemembe lógott és hála a reggeli kómaüzemmódnak, egyenesen felkentem magam az ajtó melletti falra.
Mielőtt még seggre estem volna Nam elkapta a karom és maga előtt tolva kitaszigált az ebédlőbe. Felmordultam a hirtelen sok inger miatt, ami inkább hallatszott úgy, mint egy kismacska nyöszörgése.
- Hú de friss valaki! - rántott maga mellé Jimin, amire küldtem felé a hajam alól egy "please, fuck yourself" nézést. A könyökömön megtámasztottam a fejemet és úgy meredtem teljesen kómásan magam elé, ahogy pakolászták előttem a reggelit.
- Hyunwoo te nem eszel? - kérdezte meglepetten teleszájjal Jin, aztán meg se várva a válaszom a számba nyomott egy jó nagy darab sonkát és sajtot. Dünnyögve elmajszolgattam magamban, majd miután lenyeltem megdörzsöltem a szemeim, fel akartam állni, de Jimin kirúgta alólam a lábam, így visszahuppantam a seggemre. Értetlenül néztem rá, de ő csak tovább rágta a szendvicsét. Ismételten megkíséreltem elmenni az asztaltól, de újból megtörtént az előbbi. De most NamJoon szinte kérlelt a tekintetével, hogy maradjak. - Hyunwoo drága egyél még. Honnan lesz energiád az ugráláshoz ma? - dünnyögött szinte már anyai kedvességgel Jin, és ismét a számba nyomott a pálcikáival egy falatot a tányérjából.
- Ufráfálsof? - próbáltam kinyögni a kis kérdésem, de csak nehezen sikerült. Nyeltem egy hatalmasat, aztán hatalmas szemekkel néztem körbe mindegyikük arcán. Teljesen azt sugallta a tekintetük, mintha azt kérdezték volna, hogy "Mi az, nem tudtad?".
- Igen. NamJoon nem szólt, hogy be kell tanulnod velünk egy koreográfiát és egyszer majd előadnod valamelyik koncerten? - köhintett fel HoSeok és elcsent egy nagyobb darab zöldséget a leader tányérjáról. Lefagytam egy pár másodpercre. Wat? Ezt ők sem gondolták komolyan... A táncom egyenlő egy beszívott kiskacsa totyogásának és részeg orángután csápolásának keverékével. Ezt ők sem gondolhatják komolyan.
- Most miért nézel így? Ha a koreográfusunk meglát, megzabál az arcodért, szóval ne félj tőle majd... Az is lehet, hogy leáll külön gyakorolni veled. Mint anno' Jiminnel, mikor nem mentek neki a lépések... - JungKook meglóbálta az arcom előtt a müzlis kanalát, ami miatt visszacsöppentem az e világba és megrökönyödötten néztem a többiekre. Felsóhajtottam és kitoltam magam.
- Köszönöm a reggelit, tele vagyok... Mikorra készüljek el? - dünnyögtem és ránéztem fáradtan a leaderre, majd ásítottam egyet.
- Kilenckor indulunk. - bólintott hogy nyomatékosítsa a mondatát és az órára mutatott ami pontosan fél hetet írt ki. FÉL HETET! Csak jelezném, általában tízig alszok... Mindegy is... Meghajoltam és visszaspuriztam a szobába, ahol fejest ugrottam a puha ágyikóban.
Csak nem halok bele egy kis pihibe... - gondoltam magamban és a fejemre húztam a paplanom.
- KICSI A RAKÁS! - üvöltött fel mellettem valaki. Mi? Ki? Hol? Mielőtt még bármit is reagálhattam volna igazán valaki rám feküdt. Vagyis ugrott. Jó nagy lendülettel... Mi lesz velem ebben az őrültek házában? Taehyung ki fog csinálni és egy csészében visznek haza!
- Help! - nyöszörögtem halkan a takaró alól, aztán valamelyik fogyatékos állat elkapta a bokám és kirántott az ágyból, mint valami retardált horrorfilmben. Mondjuk ahelyett, hogy az ágy alá húzott volna, a padlón koppantam, ma már másodjára. Gyorsan felültem és a lepedőbe kapaszkodtam.
- Gyerünk Hyunwoo, pár percet kapsz és indulnunk kell. - suttogta a fülembe Namjoon és kaptam oda egy pici puszit, ami miatt a fejem paradicsom színt öltött. Elszégyelltem magam és lehajtottam a fejemet, ezzel majdnem lefejelve az ágykerete, de rosszul tettem, mert a nyakamra is az a sors várt. Eleresztettem egy magas nyüszítést és elvágódtam a padlón. Eltakartam a szemeim és a nyakamra szorítottam a kezem. Végigszántott a gerincemen egyfajta fagyos karmolás és vergődni kezdtem.
- E- ezt ne... - suttogtam miközben rázott a hideg. Nem értem magam és ezt a reakciót sem. Bár mondjuk Hyunyun is szokott szórakozni azzal, hogy puszilgatja a nyakamat, én pedig haldokolni kezdek és ő ezen nagyon jót mulatozik, mindig, minden egyes alkalommal.
- Hoppá... Csak nem olyan kis pihe a nyakad, mint Kookienak? - kuncogott halkan a leader, aztán a derekam alá nyúlt és felemelt. Hatalmas szemekkel meredtem rá és már terveztem, hogy felteszek neki egy kérdést, miszerint mi a jó édes nyomorult anyját csinál, de jobbnak láttam hallgatni és elviselni, hogy felöltöztet, aztán ugyan úgy a karjaiban kivisz a kocsiba a többiekhez.
- Hé, bezzeg engem soha nem hoztál ki! - durcáskodott JungKook. - Pedig igen csak kaptam hátulról az ívet Jimin hyungtól...
- Hú de friss valaki! - rántott maga mellé Jimin, amire küldtem felé a hajam alól egy "please, fuck yourself" nézést. A könyökömön megtámasztottam a fejemet és úgy meredtem teljesen kómásan magam elé, ahogy pakolászták előttem a reggelit.
- Hyunwoo te nem eszel? - kérdezte meglepetten teleszájjal Jin, aztán meg se várva a válaszom a számba nyomott egy jó nagy darab sonkát és sajtot. Dünnyögve elmajszolgattam magamban, majd miután lenyeltem megdörzsöltem a szemeim, fel akartam állni, de Jimin kirúgta alólam a lábam, így visszahuppantam a seggemre. Értetlenül néztem rá, de ő csak tovább rágta a szendvicsét. Ismételten megkíséreltem elmenni az asztaltól, de újból megtörtént az előbbi. De most NamJoon szinte kérlelt a tekintetével, hogy maradjak. - Hyunwoo drága egyél még. Honnan lesz energiád az ugráláshoz ma? - dünnyögött szinte már anyai kedvességgel Jin, és ismét a számba nyomott a pálcikáival egy falatot a tányérjából.
- Ufráfálsof? - próbáltam kinyögni a kis kérdésem, de csak nehezen sikerült. Nyeltem egy hatalmasat, aztán hatalmas szemekkel néztem körbe mindegyikük arcán. Teljesen azt sugallta a tekintetük, mintha azt kérdezték volna, hogy "Mi az, nem tudtad?".
- Igen. NamJoon nem szólt, hogy be kell tanulnod velünk egy koreográfiát és egyszer majd előadnod valamelyik koncerten? - köhintett fel HoSeok és elcsent egy nagyobb darab zöldséget a leader tányérjáról. Lefagytam egy pár másodpercre. Wat? Ezt ők sem gondolták komolyan... A táncom egyenlő egy beszívott kiskacsa totyogásának és részeg orángután csápolásának keverékével. Ezt ők sem gondolhatják komolyan.
- Most miért nézel így? Ha a koreográfusunk meglát, megzabál az arcodért, szóval ne félj tőle majd... Az is lehet, hogy leáll külön gyakorolni veled. Mint anno' Jiminnel, mikor nem mentek neki a lépések... - JungKook meglóbálta az arcom előtt a müzlis kanalát, ami miatt visszacsöppentem az e világba és megrökönyödötten néztem a többiekre. Felsóhajtottam és kitoltam magam.
- Köszönöm a reggelit, tele vagyok... Mikorra készüljek el? - dünnyögtem és ránéztem fáradtan a leaderre, majd ásítottam egyet.
- Kilenckor indulunk. - bólintott hogy nyomatékosítsa a mondatát és az órára mutatott ami pontosan fél hetet írt ki. FÉL HETET! Csak jelezném, általában tízig alszok... Mindegy is... Meghajoltam és visszaspuriztam a szobába, ahol fejest ugrottam a puha ágyikóban.
Csak nem halok bele egy kis pihibe... - gondoltam magamban és a fejemre húztam a paplanom.
- KICSI A RAKÁS! - üvöltött fel mellettem valaki. Mi? Ki? Hol? Mielőtt még bármit is reagálhattam volna igazán valaki rám feküdt. Vagyis ugrott. Jó nagy lendülettel... Mi lesz velem ebben az őrültek házában? Taehyung ki fog csinálni és egy csészében visznek haza!
- Help! - nyöszörögtem halkan a takaró alól, aztán valamelyik fogyatékos állat elkapta a bokám és kirántott az ágyból, mint valami retardált horrorfilmben. Mondjuk ahelyett, hogy az ágy alá húzott volna, a padlón koppantam, ma már másodjára. Gyorsan felültem és a lepedőbe kapaszkodtam.
- Gyerünk Hyunwoo, pár percet kapsz és indulnunk kell. - suttogta a fülembe Namjoon és kaptam oda egy pici puszit, ami miatt a fejem paradicsom színt öltött. Elszégyelltem magam és lehajtottam a fejemet, ezzel majdnem lefejelve az ágykerete, de rosszul tettem, mert a nyakamra is az a sors várt. Eleresztettem egy magas nyüszítést és elvágódtam a padlón. Eltakartam a szemeim és a nyakamra szorítottam a kezem. Végigszántott a gerincemen egyfajta fagyos karmolás és vergődni kezdtem.
- E- ezt ne... - suttogtam miközben rázott a hideg. Nem értem magam és ezt a reakciót sem. Bár mondjuk Hyunyun is szokott szórakozni azzal, hogy puszilgatja a nyakamat, én pedig haldokolni kezdek és ő ezen nagyon jót mulatozik, mindig, minden egyes alkalommal.
- Hoppá... Csak nem olyan kis pihe a nyakad, mint Kookienak? - kuncogott halkan a leader, aztán a derekam alá nyúlt és felemelt. Hatalmas szemekkel meredtem rá és már terveztem, hogy felteszek neki egy kérdést, miszerint mi a jó édes nyomorult anyját csinál, de jobbnak láttam hallgatni és elviselni, hogy felöltöztet, aztán ugyan úgy a karjaiban kivisz a kocsiba a többiekhez.
- Hé, bezzeg engem soha nem hoztál ki! - durcáskodott JungKook. - Pedig igen csak kaptam hátulról az ívet Jimin hyungtól...
- De te akartad, hülye gyerek! - mordul rá Jimin, aztán tarkón csapta és visszaült a helyére.
Én csak kómásan meredtem rájuk és próbáltam nem beszunyálni, mert a végén még megerőszakolnak. Nem semmi, hogy hová lyukadtam ki... Három napja még nyugodtan élhettem az életem, elviselve Hyunyun hisztijét. Most meg... Itt vagyok összezárva hét homokossal és kérdéses, hogy meddig maradok szűz...
Miért ilyen az én szerencsém?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése