Egy hónap a diliházban 4.rész

Annyeong!~

Izé... Nem tudom, hogy miért csak most rakom ezt ki, miközben már kész van délután óta. Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig tartott összehozni ezt az izét, amit semminek sem tudnék nevezni (mert elég ramatyul sikerült, főleg a vége) és hiába is terveztem, hogy az érettségiszünet alatt megírok vagy hármat, egy se lett belőle, de nem jött úgy az ihlet ahogyan akartam.

Na mindegy. Egyéb hozzáfűznivalóm nincs a ficihez, helyette inkább szeretném megköszönni a 14000+ megtekintőt és a kammenteket, amik ismét jó kedvembe hoztak és nem hagyták, hogy kukába dobjam a jegyzeteim és abbahagyjam. Imádlak titeket és imádok nektek írni, még ha csak azért is olvassátok az írásaim, hogy jókat röhögjetek a bénaságomon. (főleg a cseszettül kreatív fiction címeim miatt) Na, mindegy is... Térjünk inkább arra a részre amikor elolvassátok a részt! ^^

Jó szórakázást; Soo~

Szorító marok

- Csak mondd ki... - suttogta, majd mire feleszméltem, ott állt közvetlen előttem, én pedig fokozatosan dőltem hátra az ágyon, mint utólag rájöttem, a vállamat taszító keze miatt.
Szóra nyitottam a számat, de egy nyomi hang se jött ki a torkomon. Szimplán csak nyöszörögtem, ahogyan végleg fekvő pozícióba kerültem, ő pedig felém tornyosult. Megkíséreltem a védekezést, de csak annyira futotta, hogy a mellkasom elé húzzam a karjaim és próbáljam eltaszítani magamtól. Ez pedig nem bizonyult elégnek. Centikre volt attól, hogy teljesen hozzám simuljon minden porcikája. Szemeivel az én rémült arcomat fürkészte, aztán elvigyorodott és feltápászkodott. Halkan nevetve felállt, majd a léptei az ablakhoz vezették.
- Hihetetlen, hogy mennyire átvered magad, ezzel együtt másokat is... - mondta. Értetlenül felültem és az ágy legtávolabbi sarkába húzódtam. Elsuttogtam egy nagyon halk "Tessék?" szerűséget, majd választ várva félénken meredtem rá. - Tudom, hogy vártad a folytatást. Minden porcikád könyörgött és most is azt akarja, hogy kényeztessem.Valld be kölyök, vágysz arra, hogy úgy érjek hozzád. - a mondat végére felém fordult, az én állam a padlón -pardon, az ágyneműn- koppant. Mi az, hogy a testem? Ez most komolyan meg akar erőszakolni?
Tekintetem -egészen véletlen- a fekete farmerére kúszott, ami hogy is mondjam... Sátrazott? Annyi a lényeg, hogy a kobra igen csak szabadulni akart. Szinte már nekem fájt az érzet ahogyan az alsó és a nadrág feszült rajta. De szó szerint fájt...
Nam lassan elvigyorodott ismét és fejével felém bökött. Értetlen fejjel lenéztem az ölembe és majdnem elsikoltottam magam. Nekem is állt. De még mennyire! De miért?! Ennyitől nem lehetne... Sőt! Ezek után inkább el kéne száradnia a helyéből, nem pedig büszkén tartani a léc formátumot!
- Látod kölyök? - kérdezte elégedetten, aztán felém nyújtotta a kezét. - Gyere... Tudom, hogy szeretnéd a segítséget. - Miután még percekig csak ültem és hatalmas szemekkel, üres tekintettel meredtem rá, felém lépett. - Ne kéresd magad...
Nyeltem egy hatalmasat, aztán remegve, lassan, de felemeltem a kezemet. Tekintetem elszakítottam tőle és inkább a zoknim varrását kezdtem vizslatni, amikor pedig megfogta a csuklóm, majd a kézfejem és végül összefűzte az ujjainkat, behunytam a szemeim és hagytam, hogy kedvére irányítson. Maga elé vont és hozzám simult. Halkan felsóhajtottam, amikor az ágyéka a fenekemhez ért és bár az agyam azt sikoltozta, hogy üssek-vágjak és meneküljek, a testem ennek gyökeresen az ellenkezőjét tette, ellazultam, némán, már-már élvezve az érintéseit, amiket a mellkasomon, a hasfalamon és a nadrágom korcánál intézett.

- Semmi baj, látod? - suttogta nyugtató hangon a fülembe. Hihetetlen, hogy két perce még rettegtem tőle, de most, mint valami fogyatékos kisállat, hagyom, hogy cirógasson. Már csak dorombolnom és dörgölőznöm kéne és vihetne az állatorvoshoz oltásért és bolhasamponért... - Könnyítünk egy kicsit rajtad... - Hangja egyik pillanatról a másikra változott meg. Most valahogy mélyebb, karakteresebb és hogy is mondjam...? Talán férfiasabb volt? Na, jó, felizgult... akár csak én. Oda a férfiasságom! Amit így is megmérhettem volna egy kétcentes pohárban...

Nem túl sokáig maradtam "mute" üzemmódban, hiszen egy hangos nyögésem szántott végig a szoba némaságán. Hogy miért is? Mert Kim NamJoon, abban a pillanatban -igen, egy másodperc alatt- kigombolta a farmerem és lehúzta a sliccem és ráfogott a... Nem akarom részletezni, de megfogta a... Áh, fenébe is. Nehéz így fogalmazni... Mindegy, tinédzser vagyok, szóval használhatom a trágárságot. Szóval, ráfogott a farkamra a bokszeremen keresztül.

A fejemet hátravetettem így az a mellkasába ütközött. A levegőm a tüdőmben akadt, hiszen eddig még magamon kívül soha nem ért hozzám így senki. Nem tétlenkedett, hiszen amint megfogta, le is húzta az alsóm róla és lassan húzgálni kezdte rajta a bőrt.

A szám kiszáradt a zihálásomtól, a szemeibe pedig könnyek szöktek a hihetetlen élvezettől, ami a gerincemen szánkózott. Sőt, arról a csomóról ne is beszéljünk, ami az alhasamban feszült. Teljesen megőrültem tőle.

A kezeim, amik eddig mellettem lógtak tétlenül, most az inge anyagát markolták agresszívan, mintha azon múlna az életem. Amikor pedig rágyorsított... Felsikoltottam és nem csak szimplán meghúztam, szó szerint széttéptem a nagy valószínűséggel új inget. A légzésem már-már hasonlított egy maratont lefutott sportolóéhoz és az izmaim is körülbelül olyan merevek lettek, mint egy hosszútávfutónak. Úgy feszültem Rapmonra, akárcsak egy deszka. Szinte szétvetett a kielégületlenség és hiába diktálta azt az irdatlan tempót a kezének, nem sikerült átlendítenie.

- Lazíts kölyök! Lazíts! - morgott parancsolóan, én pedig elengedtem magam, és hihetetlen... Szinte azonnal felsikkantottam,megrándultam minden pocikámban és összeugrottam, mint egy nudli. Meleg folyadék áztatta szét a nadrágomat, nem kímélve a zoknimat, sem pedig a pólóm alsó részét, ami sikeresen az útba lógott. Tehetetlenül, kimerülve és lihegve lógtam NamJoon karjaiban, aki úgy szorított magához, mintha bármelyik pillanatban elpárolognék vagy arrébb teleportálnék.

Reszketni kezdtem és menthetetlenül lihegni. Nam felemelt és leült velem az ágyra. Arcomat a vállába fúrtam és próbáltam lenyugodni. Valamiért hirtelen zokogás tört fel belőlem és nem értettem. Kurva jól összejött. Teljesen kimerültem, mert egy másik pasi kiverte nekem és mellé még el is sírom magam... Vajon, ha elvesszük a kétcentes pohár kilencvenkilenc egész kilenctized százalékát, mennyi marad?

- Ssh... Semmi baj... - suttogta, miközben elkezdte kigombolni az ingét. Gyorsan lekapta magáról és beletörölte a kezét és közben engem is letisztított. - Jól van... - dörmögte halkan a fülembe és nyugtatóan a hátamat kezdte cirógatni.
Nem kellett sok idő, lenyugodtam én hamar, csak nem mertem a szemeibe nézni. Mondjuk nem is akartam. Viszonylag kényelmes volt a csupasz vállába kapaszkodni , főleg, hogy nem volt olyan kis csontos, mint én. Ezt teszi a tánc? Hm... Lehet, hogy nekem is kéne egy kis zeneérzék fejlesztés és már nem lennék olyan fogpiszkáló Hyunyun mellett.
- Lenyugodtál, kölyök? - dünnyögte miközben belefújt a fülembe. Megborzongtam és bólintottam egyet. - Jó volt? - imitálta a következő kérdését, amire hihetetlen, de elmosolyodtam és ismét bólintottam.
Felemeltem a fejemet a válláról és nagyon lassan, mintha bűnt követnék el, ránéztem. Nyeltem egy hatalmasat, amikor rájöttem, hogy alig van köztünk három centi. Végignyalt az ajkain, amire felsóhajtottam. Lehunytam a pilláim és közelebb dőltem, hogy azt a három centit milliméterekre, sőt semmire csökkentsem. Eredetileg azt terveztem, hogy csak az arcához érintem a saját pofim, de mivel gőzöm sem volt, hogy hova és merre navigálom magam, csak az orrommal böködtem meg az arcélét.
- Behozom a bőröndöd, öltözz át... - dünnyögte, majd nyomott egy puszit a homlokomra és letett az ágyra. Félénken bólintottam, aztán rendesen visszahúztam az alsóm és levettem a pólóm, végezetül a farmerom. Kirázott a hideg, ezért összegubóztam. Hiába is, február van. Lehet, hogy sokszor akár rövidujjúban mászkálunk, a hó bármikor a nyakunkba szakadhat. - Hű, te ilyen vékony vagy? - hallottam magam mögül NamJoon hangját. Picikét lehajtottam a fejemet és a mellkasom elé emeltem a karjaim. - Ne takard, kölyök... Tessék itt vannak a cuccaid.
Félve bólintottam és elvettem a bőröndöm. Pár pillanatig még nézett rám, aztán leült az ágyra ő is. Felsóhajtottam és előszedtem egy teljesen random felsőt, mellé meg egy kényelmes melegítőnadrágot és gyorsan magamra kaptam. Lecseréltem a zoknimat is és a szennyesemet odahajtogattam magam mellé az ágyra.
Némán odafordultam NamJoon felé, aki a szája sarkát nyalogatva engem szuggerált. A szívem egy pillanatra kihagyott, aztán a torkomba nyomulva zakatolni kezdett. Ismét elöntött a félelem, már csak a puszta tekintetétől. Miért néz ez így rám? Mire jó ez neki?
- M- Mi a baj...? H...hyung? - kérdeztem halkan szinte remegve, aztán már készültem arra, hogy felugorjak az ágyról és kimeneküljek, de nem bírtam moccanni. Teljesen leszögezett a tekintete. Nyeltem egy hatalmasat, amikor felém csúszott egy picit.
- Semmi... Csak gondoltam, hogyha már én is segítettem neked... Te is segíthetnél nekem. - közel hajolt hozzám, amire teljesen elvörösödtem. Vagyis a szavai miatt is egy kicsit. Elváltak az ajkaim ahogy kicsit hebegni kezdtem valami értelmes mondanivalót keresve, de mire megnyikkanhattam volna beletúrt a hajamba hátul és hozzáérintette a száját az enyémhez. Kipattantak a szemeim, aztán hátra akartam rántani magamat, de a fejemet tartó keze megakadályozott benne. Nem csinált velem semmit csak nyomódott az ajkaimhoz.
Kezeimet a mellkasához emeltem és próbáltam lökni rajta, de nem mozdult. Az én kis hangyavese erőm semmi hozzá. Ekkor már tényleg ki voltam teljesen. Megint sírni lett volna kedvem, de inkább elengedtem magam.

NamJoon hirtelen megfogta a kezemet és végigsimíttatta velem a kidolgozott mellkasát. Halkan felnyögtem, de ő nem állt meg. Elhúzta az izmos hasfalán is, aztán beleakasztotta a nadrágja korcába. A légzésem egy kicsit nehéz lett, így inkább behunytam a szemeim. Végignyalt az alsó ajkamon, aztán ugyan azzal a mozdulattal be is szívta a saját szájába. Felnyüszítettem ahogyan két foga közé csípte a gyenge pillém. Ujjait kihúzta a hajamból, majd inkább kigombolta a nadrágját. Nyeltem egy hatalmasat, de hiába ugrott be az, hogy húzzam el a kezemet onnan, nem volt annyi lélekjelenlétem.
Teljesen kezdett eltompulni körülöttem minden. Egyedül a szívem zakatolását és a saját monoton reszkető légzésemet hallottam a saját fülemben visszhangozni, aztán visszarántott a világba egy cipzár hang.
NamJoon felmordult, aztán mocorgott egy keveset. Elengedte az ajkam, de én nem dőltem hátra. Nam behunyta a szemeit és sóhajtott egyet. Aprókat pislogva óvatosan lenéztem, de amint leért a tekintetem és eljutott a tudatomig, hogy mi is történik, felnyögtem halkan és a szám belsejébe mélyesztettem a fogaimat.
Körülírni is nehéz, nem hogy szó szerint elmondani a dolgot. Körülbelül úgy tudnám elmondani, hogy most ugyan azt csinálja magával, mint az előtt velem, csak annyi a különbség, hogy az én méretem simán eltűnt a hatalmas tenyerében az övé pedig... Az övé pedig nem is csodálom, hogy nem fért meg a bokszerban... És talán az, hogy én alig látszok ki a minidzsungelemből, ő pedig... csupasz?...
Végtére is... Igaza van. Ha már segített, nekem is kéne... De aish! Én olyan kis szerencsétlen vagyok! Neki mennyivel erősebb és izmosabb a karja! N- Na mindegy... Egyszer élünk. Öhm, yolo?
Nyeltem egy hatalmasat és az ő kezéhez érintettem a sajátomat. Remegni kezdett az egész karom, de nem adtam meg magam. Óvatosan elhúztam a hatalmas tenyerét és helyére az én mini, csontos ujjaimat fűztem. Lassan mozdítottam egyet a kezemen, amire Nam halkan felsóhajtott. Ismét nyelnem kellett, aztán egyre csak szaporítottam a mozdulataim számát.
NamJoon az én kezemre tette a sajátját és jó erősen rászorítva segített nekem a tempó és erő diktálásban. Már fájt a felkarom, de nem akartam leállni. Egyre csak bátrabb lettem, ahogy az erektől duzzadt péniszét markoltam és izgattam. És woah... ezek nem az én szavaim...
- Most ne állj le kölyök... Itt jövök... - mordult fel Rapmon és a szabad kezével elkapta az arcom, majd az ajkaimra tapadt, de nem akárhogyan. A nyelve az én számban kötött ki, az alsó ajkam pedig az ő szájában. Pár pillanat múlva teljes testében megfeszült és én pedig éreztem magamon, hogy ismételten cserélhetem a ruháim. Picit fintorogva elszakadtam tőle, aztán elengedtem és a fehéres ragaccsal beborított kezemet kezdtem szuggerálni.Nam a kezembe nyomott egy marék zsepit, aztán szó nélkül megint otthagyott a szobában egyedül.
Jézusom... Nem tudom mi lesz itt velem, de semmi jót nem sejthetek... És miért van az az érzésem, hogy holnap még ülni se fogok tudni?