BTS hard yaoi 7.rész (+18)

# JungKook pov

Ahj... Miért hyungnak kell szenvednie?
Egy kezet éreztem a vállamon, amire felemeltem a fejemet. A fények kissé zavarták a szemem, így enyhén hunyorogva próbáltam Jin hyung szemébe nézni.
- Gyere Kook, mennünk kell. - mosolygott rám kedvesen.
- Mi lesz hyunggal..? - nézzem volna fel az emlegetettre, de nem találtam. Kissé megrémültem.
- Ő is jön... Már lent vár. - húzott fel állásba és az ajtóhoz vonszolt.
- O-Oké...
Jin hyung átkarolt és úgy mentünk le menedzser hyung kocsijáig, ahol már ott várt Jimin hyung is.
Megöleltem de mivel menni kellett, segítettem neki beülni. Láttam rajta, hogy fáj neki, de próbálja leplezni. Szinte alig szólaltunk meg útközben.
- Jin mindent elmondott... Nem hagyom ennyiben. Ideiglenesen szállodában lesztek, aztán hazamehettek. - fordult hátra egy piros lámpánál menedzser hyung.
- H-Haza... - csillant fel Jimin hyung szeme. - Évek óta nem voltam otthon...
- Mint sokan mások. Ha továbbra is szeretnétek a pop világában maradni, akkor nekem szóljatok, megpróbálom elintézni.
Ennyivel el voltunk intézve. Kirakott minket egy hotelnél aztán elment a dormba néhány ruháért.
Jin hyunggal az élünkön botorkáltunk fel a szobába.
- JungKook... Megyünk fürdeni? Fáradt vagyok... - bújt Jimin hyung a nyakamba. Meleg lehelete csiklandozta a bőrömet és enyhén hideg ajkai miatt libabőrös lett minden porcikám. Tényleg nagyon kimerülhetett...
- Szabad fürdened? Ha összevarrtak akkor... - kezdett bele Jin hyung.
- Menedzser hyung túlzott. Nem varrtak össze, csak kaptam egy szem öltést, mert nagyon felszakadt...- dünnyögött Jimin hyung.
- Értem... Akkor menjetek, de nekem is maradjon meleg víz. - kacsintott ránk mosolyogva.

Besegítettem a fürdőszobába, ahol azonnal betámadtuk a zuhanyzót. Lehúztam magamról a felsőmet, aztán hyungéval összefogva ledobtam egy kis szekrényre. Ugyan így tettem a nadrágokkal és a bokszerekkel. Beálltam Jimin hyunggal szembe és átkarolva megnyitottam a meleg vizet. Kissé párássá vált a légtér, ezzel felmelegítve az aprócska fürdőszobát. Nyomtam egy puszit hyung arcára és behúztam magammal a víz alá.
- Hyung... Minden oké? - kérdeztem aggódva, hiszen nagyon fancsali képet vágva megfeszült mindenhol.
- Igen... Csak... Fáj... - dünnyögte belebújva a mellkasomba. Vizes kezemmel az enyhén nyirkos hajába túrtam és magamhoz szorítottam.
- Mostantól jobb lesz minden. - suttogtam a fülébe halkan.

# Jimin pov

Lassan három hete vagyunk a szállodába, de nem tudjuk meddig leszünk itt, de ezen a helyen legalább nincs esélye NamJoon hyungnak, hogy bántson minket.
Hiányzik JungKook... Mármint, itt van mellettem meg minden, de máshogy hiányzik. Annyira fél, hogy fájdalmat okoz nekem, hogy lassan már hozzám se ér. Azt a rohadt öltést is valahol elhagyhattam fürdés közben mert nincs ott. Tudom, mert nem húzza a bőröm és nem fáj. Ülni is tudok normálisan, szóval szinte teljesen felépültem. Néha vannak bajok a mosdóban... Nem részletezném.
- Fiúk, jó hír! - kiabált Jin hyung a konyhaféleségből. Odavágódtam a konyhapulthoz és felugrottam rá.
- Találtál egy normális pasit? - fintorogtam kuncogva.
- Ne humorizáljál Park gyerek, az előző téged is seggbe rakott. Szóval! Menedzser hyung bejelentette a feloszlásunkat. Szabadok vagyunk! - tapsolt egyet mosolyogva. Ezt hallva, elsőre fel sem fogtam az egészet, de a szívem hatalmasat dobbant.
- A-Akkor hazamehetünk? - könnyezett be JungKook szeme.
- Igen Kook. Haza... - simogatta meg anyukásan azt a cuki pofiját.
- Busaaan! - ugrottunk hirtelen Kookieval egymás nyakába és egy apró csókot váltva összeölelkeztünk.
- Igen... Busan... Én maradok még Szöulban, mert itt van a bátyám, és majd együtt utazunk haza a szüleinkhez.
Jin hyungot is befogtuk az ölelésbe, és szinte megfojtottunk. Hangosan nevetve hámozta le magáról a szorításunk és a mellkasát fogva színlelte, hogy hirtelen sok mennyiségű Oxigén tódul a tüdejébe. Hangosan nevetve ismét JungKook karjaiba vetettem magam.
- És csak ennyi? Mármint semmi interjú, hogy miért oszlunk fel? - emeltem fel a fejem.
- Ezt majd hyung intézi. Annyit mondott, mihamarabb menjünk haza, majd ha kell valami, jelentkezik. Nos... Gyerünk pakolni, mert hazamentek.
Mind a ketten bólintottunk és elkezdtünk pakolni.
- Hyung... Nem baj, ha a szüleimhez megyünk? Szeretnélek bemutatni nekik. - fogott magához JungKook miközben a bőröndökkel kínlódtam.
- Nem fognak haragudni? Hiszen, elengedték a kisfiukat idolnak, aztán egy pasival tér haza, hogy "Hé, sziasztok! Ő itt Jimin, járunk!".
- Nem lesz baj... Remélem megértik... - ölelt magához aranyosan.
Felsóhajtottam és a hajába túrtam. Percekig csak öleltük egymást, de mivel a semki nem szedte össze a holminkat, folytattam a szedelőszködést. Persze nehéz volt, mert egy JungKook nevű kis "kullancs" folyamatosan a véremet szívta... Vagyis, a nyakamat.
Lehet, hogy fel kéne vennem egy sálat vagy garbót?
Megcsörrent Jin hyung telefonja ami azt jelentette, hogy indulhatunk. Felvettük a csomagjaink és lementünk.
Bepakoltunk a kocsiba és mire észbe kaptam, Jin hyungtól és menedzser hyungtól búcsúztunk.
- Amint tudtok, hívjatok... Oké? - ölelt meg minket Jin hyung.
- Rendben. Vigyázz magadra hyung... - mosolyodott el aranyosan Kookie.
- Hát fiúk... - sóhajtott fel menedzser hyung. - Jó utat.
- Köszönünk mindent. - hajoltam meg udvariasa.
- Ne hajolgass, inkább gyere ide. - húzott magához.
Kínosan felkacagtam, de visszaöleltem.
- Vigyázzatok egymásra. - fordult JungKook felé.
Komoly arccal bólintott és megfogta a kezemet.
- A Szöul-Busan járat hamarosan indul a tizenkilences peronon. Kérjük utasaink, intézzék a felszállást! - harsogta rekedtesen a hangos bemondó.
- Mennetek kell... - csuklott el Jin hyung hangja. Szemeibe könnyek szöktek és beleharapott az alsó ajkába.
Utoljára még összeölelkeztünk, aztán felszálltunk a vonatunkra.
Egy csendes kabinba ültünk be, ahol csak egy fiatal lány volt. A fülembe raktam a fülhallgatóm és elkezdem zenét hallgatni.
Nehezek lettek a szemhéjaim és JungKook vállára hajtva a fejem elszunyókáltam.
Néha kinyitottam a szemem, de csak Kook pulcsijának a gyűrődéseit láttam.
Hirtelen lassítottunk aztán megállt a vonat alattunk. Visszaültem az eredeti pozíciómba és megdörzsöltem a szemem.
- Megérkeztünk? - ásítottam egy picit.
- Nem még. Most itt fogunk állomásozni egy bő tíz percig, és csak aztán indulunk tovább... - simogatta meg az arcom szélét.
- Van vizünk? Kiszáradt a szám...
- Persze. De csak egy feltétellel adok! - mutatta felém a mutató ujját.
- Mi az?
- Ha kapok egy puszit... - húzta diadalmas mosolyra a száját.
Odadőltem felé, és már majdnem meg is kapta amit akart, de gonosz módon felugrottam és elcsenve a vizes palackot, kifutottam a kabinok közti átjáró folyosóra.
- Hé! Ez nem ér! - kiabálta utánam, és szinte azonnal követni kezdett.
Bemenekültem a WC-be, de túl lassú voltam, már ott volt mellettem és ránk zárta az ajtót.
- Ennyire nem akarod? - biggyesztette le az alsó ajkát szomorúan.
- Ha tudnád pedig mennyire akarom... - motyogtam miközben kicsit a falhoz szorítottam a testemmel és összepréseltem az ajkainkat.
Bizsergés futott végig a gerincem mentén, a bőröm felforrósodott.
Egy fél nyögéssel megragadta a csípőm és fordított a helyzetünkön.
Most én kerültem alulra, de nem bántam.
Belemarkolt a fenekembe, amire felnyögtem. Lehúztam a pulcsijának a cipzárját és feltűrtem a pólóját.
- Mit... Csinálsz? Ah... - nyögdécselt ahogy a kezem a nadrágja alá csúszott és megragadta a bokszerén keresztül a fél merev tagját.
- Csak amit már régen ki akartam próbálni... - suttogtam az ajkaira, aztán egy utolsó puszi után letérdeltem elé és lehúztam a bokájáig az alsó ruházatát.
Felpillantottam a szemeibe, amik meglepettséget és vágyat tükröztek.
Kezemmel közrefogtam Kook farkát és lassan, de határozottan masszírozni kezdtem. Halkan nyögdécselt és a hajamba vezette a kezeit. Először csak a hegyén nyaltam végig, de aztán az egész hosszán, majd a teljes tagját a számba vettem. Ami nem fért, aköré az ujjaimat fontam és lassan mozgásba lendültem. Küszködtem a nyelőreflexem legyőzésével, ami folyamatosan csak öklendeztetett.
Mohón tolta előre a csípőjét, én pedig lassan a falhoz szorultam.
Belemarkolt a hajamba és hirtelen közelebb rántott magához, ezzel elérve bennem is a végpontot. Kitágultak a szemeim és megindultak a könnyeim, de nem ellenkeztem vele. Egyre csak gyorsított a tempón.
Hangosan felnyögött és megremegett. Nemessége egy nagy rándulást követően szinte a torkomba robbant, ezzel majdnem megfojtva engem.
Köhögni kezdtem és elhajoltam tőle. A számról lecsöpögött a friss élvezete a padlózatra, a könnyeimmel egyetemben.
- Hyung... Neh-Ne haragudj... - húzott fel magához Kook és szájon csókolt.
- U-Ugye jó voltam..? - kérdeztem rekedtes hangon.
- Fantasztikus... - vigyorodott el aztán ismét megcsókolt.
- Tudod... Finom vagy! - nevettem el magam, aztán lenyaltam a szám szélét.
- Ha megint felizgulok, már nem engedlek a száddal dolgoskodni! - kacsintott rám aztán felráncigálta a nadrágját.
- Mert ide kapnám? - fordítottam neki hátat, aztán rácsaptam a fenekemre.
- Úgy ám bizony... - morogta a fülembe és nekinyomta az ágyékát a hátsómnak.
Halkan felnyögtem és pír szökött az arcomra. Felkuncogott és egy nagy puszi után az arcomon, kihúzott a helyiségből, vissza a kabinunkba.
Végre elindult a szerelvény, és ismét egy óra zötykölődés után megállt. Végre az utolsó megálló Busanba érésünk előtt. Kook lerendezett egy hívást a családjával és leszaladt venni valami ennivalót.
Mire visszaért ismét tovább indultunk.
Vett néhány csomag sütit és pár dolgot még. Lassan majszolgatni kezdtünk, vagyis körülbelül annyiból állt az egész, hogy én etettem őt, ő pedig vagy a kezemből, vagy a számból vette el.
- Hyung, kérsz cukrot? - nyújtotta felém a kis csomagot.
Bólintottam, aztán amikor nyúltam volna felé, elhúzta előlem. Kivett egy szemet, és a szájába helyezte. Odahajolt hozzám és az ajkaimra tapadt.
Lassan átcsúsztatta az én számba az édes kis gömböt és vissza húzódott.
Kipirult arccal szopogattam el az édességet, aztán másikért hajoltam. Ugyan olyan módon megkaptam a továbbiakat is. Jó ideig csak a cukorkával foglalkoztam, mással nem. Így legalább telt az idő.
- Ez az utolsó... - motyogta miközben átadta nekem. De nem hagytam annyiban. Visszatoltam neki, amire ő meglepetten vette az adást.
Lassan tologattuk egymásnak, miközben a cukorka elolvadt. Halk cuppanással váltam el tőle és letöröltem egy szalvétával a szája szélét.
Kipirulva húzódtam vissza és bámultam kifele az ablakon.
- Nemsoká megérkezünk. - motyogta a telefonjába Kook.
Összeszedtük a csomagjainkat és vártuk, hogy leszállhassunk.
Az állomásról kiérve Kook ledobta a csomagjait és odarohant egy férfihez és átölelte. Én csak álltam ott szerencsétlenül egyik lábamról a másikra.
Kook intett felém, hogy kövessem, aztán mivel látta rajtam, hogy nem vágom mit akar, karon ragadta a felém ráncigálta.
- Hyung! Ő itt a bátyám, JeongWo hyung! - mutatta be hatalmas vigyorral a testvérét.
Udvariasan meghajoltam.
- Park Jimin.
- Jeon JeongWo.- viszonozta az üdvözlést.
Bepakoltunk a JeongWo kocsijába és elindultunk. Teljes csend húzódott felénk ami kissé zavart.
- Szóval... Mi is történt pontosan azzal a bandával? - törte meg a kínos csendet Kook bátyja.
- Öhm... - nézett rám Kook félve.
- Mondd el nyugodtan Kook... Joga van tudni róla. - húztam meg a vállam.
- Tudod a leaderünk...
- Feloszlatta? - vágott bele Kook mondandójába.
- Uhm... I-Igen... - bólintott félve Kook.
Az út további része csendesen telt. Túl csendesen. Amikor odaértünk, JeongWo közölte velünk, hogy pakoljunk be, aztán érezzük magunkat otthon, ő addig elhozza a nagyszülőktől a szüleiket.
- K-Kook. Szerinted minden oké lesz?
- Már miért ne lenne?
- Csak... Mert... Ahj! Csak mert a bátyád, úgy néz rám, mintha valami utolsó vakarcs lennék, és ez zavar engem. Mi lesz, ha megtudja, hogy együtt vagyunk?
- Még mindig ezen jár az agyad? Megmondtam, hogy nem lesz semmi baj. Megértik, mert szeretnek engem. És ha valami rosszat tesznek vagy mondanak rád, esetleg úgy néznek rád, azonnal elmegyünk, rendben? - állt elém lágyan mosolyogva. - Azt kérdeztem, hogy rendben? - ismételte el és az állam alá nyúlva kényszerített, hogy a szemeibe nézzek.
Elhúztam a számat és bólintottam egy picit.
- Ez a beszéd. - cirógatta végig az ujjaival az alsó ajkam, amire az elvált a másiktól.
Picit pipiskedve az övéire nyomtam a párnáim.
- Ne most. Gyorsan pakoljunk be, aztán körbe vezetlek a házunkba, rendicsek?
- Oké. - nyomtam egy utolsó puszit az arcára és fel akartam kapni a bőröndöm, de nekiütköztem valakinek.
- Szóval ez a helyzet, mi? - húzta el fintorra a száját JeongWo.
Az ütő is megállt bennem...