Totomato's duty

Ezt az One-shotot még a nyáron elkezdtem, de csak most jutottam el addig, hogy befejezzem. Ez olyan tipikus "olyan kedvem volt és kész" fiction, nézzétek el nekem, hogy se füle, se farka. Azért remélem tetszik és ha gondoljátok csinálhatok neki folytatást.

Jó olvasást! ^^

Zelo:

Minél csendesebben próbáltam kinyitni a lakás ajtaját és besurranni a szobámba mielőtt anyám észrevenne.
Lassan letettem a táskámat a cipős szekrény mellé és kibújtam a lábbelimből.
A konyhában felkaptam egy almát és lápujjhegyen elosontam a szobák mellett. Pont a lépcsőre tettem volna a lábam, amikor felkapcsolódott a folyosó lámpája.
- Mégis mikor óhajtottál hazaérni fiatalúr? Én és apád betegre aggódtuk magunkat! – rimánkodott anyám.
Sóhajtottam egyet és válasz nélkül felsprinteltem a lépcsőn. Magamra zártam a szobám ajtaját és elterültem az ágyamon.
- Choi Jun Hong! Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Engedj be!
- Már miért tenném? Amúgy is, ezerszer mondtam már, hogy hívjatok Zelonak!
- Oké, akkor Zelo! Engedj be… - kopogott az ajtómon.
- Minek is? Szerintem inkább menned kéne neked is aludni, késő van. Jó éjt!
Nem volt válasz, csak egy gondterhelt sóhaj és hallottam, ahogy lesétál a lépcsőn.
Szemeztem egy darabig az almámmal aztán inkább letettem az éjjeliszekrényemre és felültem. Lehúztam magamról a felsőmet és a farmerem, majd az íróasztalomra dobtam azokat.
Kidugtam a fejem az ajtón és mivel nem láttam senkit kint átslattyogtam a fürdőszobába.
Megnyitottam a vizet és amint beállítottam a megfelelő hőfokra, megszabadultam a zoknimtól és a bokszeremtől.
Beálltam a zuhany alá és áztattam magam. Élveztem, ahogy a víz egészen a nyakam tövétől lefolyt az oldalamig aztán szinte kanyarogva lefutott a lábamon és eltűnt a lefolyóban. Lassan szinte minden izmom ellazult a légtér pedig párássá és forróvá vált.
Felkaptam a tusfürdőmet és egy nagy adagot nyomva a tenyerembe alaposan átdörgöltem magamat, ezzel lemosva magamról a nap szennyét. Lassan szinte masszírozva haladtam lefele a vállamtól a hasamig, onnan pedig egészem az ágyékomig. Picit felsóhajtottam, ahogy a kezem súrolta a tagomat.
- Nem halhatok bele, ha egy kicsit… De csak egy kicsit… - motyogtam csak magamnak, miközben ujjaimmal gyengéden rátévedtem nemesebbik részemre.
Halkan felnyögtem és próbáltam egyenletes tempót diktálni magamnak, de annyira el voltam már fáradva, hogy csak szerencsétlenül nyúztam magam.
- Ezzel semmire nem megyek…
Elengedtem magam és elzártam a vizet. Kiléptem az aprócska fürdőszobaszőnyegre és a törölközőm után nyúltam. A derekamra tekertem a vékony anyagot és a tükör elé álltam. A még vizes kezeimmel végigszántottam a hajamon és előkerestem a fogkefém.
Kikínlódtam a már szinte kifogyott tubusból egy kevés fogkrémet és a fogaimat kezdtem tisztítani.
Megnyitottam a csapot és ráhajolva kiöblítettem a sűrű habot a számból.
Elfintorodtam a kesernyés utóízére és visszapakoltam mindent a helyére.
Utoljára még áttúrtam a hajamon és jól végignéztem magamon.
Senki nem hinné el, hogy még csak most fogom tölteni a tizennyolcat. Főleg a magasságom miatt.
Kuncogtam egy sort a saját hülyeségemen, mert beálltam valami nagyon „Adonisz” pózba és ott feszítgettem magamnak.

Görcs állt a vádlimba, ami miatt felkaptam a lábamat, és sikeresen térddel levettem a mosdókagyló alját.
Fájdalmamban előrehajoltam és lefejeltem a fürdőszobaszekrény ajtaját, ami az előbb nyitva hagytam.
Hirtelen megszédültem és seggre ültem.
Nagy szemekkel, a fejemet fogva meredtem magam elé és próbáltam letisztítani a látásom.
Amikor végre csak egyet láttam mindenből, felálltam, becsuktam a fürdőszobaszekrényt és visszacammogtam a szobámba.
Úgy ahogy voltam, végigterültem az ágyamon, a fejemen lévő puklit fogva. Az ágy végében levő ruhakupacból kihalásztam egy alsót és magamra rángattam.
- Hm, még jó, hogy anyám felhordja a ruháim… - jegyeztem meg magamnak.
Magamra rántottam a takaróm és próbáltam elaludni.
Végigzongoráztam a mai napon és észre se vettem, de reggel lett.
Az órám idegölő sípolása keltett fel. Vadállat módjára püföltem végig a kis polcon, sikeresen beletenyerelve a dísznek kirakott kis kaktuszba.
Hangosan felüvöltöttem és levágódtam az ágyamról.
Koppantam egy nagyot, amitől csillagokat láttam.
Amikor kitisztult a látásom, felültem és megdörzsöltem a tarkómat.
Felkaptam a hozzám legközelebb álló pólót és magamra húztam. Felálltam és a fürdőbe vettem az irányt.
Kinyitottam a fürdőszobaszekrény ajtaját és kivettem a fogkefém.
A szemem sarkából megláttam egy fekete nyuszit, kék maszkkal a fején.
Felvont szemöldökkel közelebb hajoltam hozzá és alaposan megnéztem magamnak.
- Mit nézel annyira, öcsi sajt? – biccentette félre a fejét.
Ijedtem hátrahőköltem és sikeresen megakadtam a fürdőszobaszőnyegben. Hátra estem és bevertem a fejem a WC kagylóba.
Kiesett minden. Már csak arra eszméltem fel, hogy valami baromira csikizi az orrom. Kinyitottam a szemem és egy fekete szőrpamaccsal találtam szembe magam.
- Végre, hogy… - kezdett bele a mondandójába megint, de én egy jól irányzott tüsszentéssel a falra „köptem” a szerencsétlen állatkát. – Ember, te eszednél vagy? Ez kurvára fájt!
- Jesszusom, egy beszélő nyúl! – kaptam fel magam mellől a WC kefét és felé mutattam.
- Nyugi, tesó! Tedd le a budi kefét! – lóbálta meg nyugtatásnak a mancsait. – Nem vagyok egyszerű nyúl.
- Akkor meg mi a paradicsomtő vagy? – huppantam le a lehajtott ülőkére.
- Én egy Matoki vagyok. Onnan fentről küldtek, hogy segítsek neked megtalálni a párod. – mutatott fel a plafon felé.
- Öh, a padlásunkról?
- Nem vagy egy nagy lángész, úgy látom… - csapta meg a homlokát. Legalább is… Azt hiszem, hogy az akart lenni. – Elmondom, hogy te is értsd, oké?
- Oké…
- Szóval! Egy bazi nagy nyulat képzelj el, sok kisebbel együtt. Az óriási a Matoki király, az apróbbak pedig a sima Matokik. Eddig oké? – bólintottam – Szuper! Minden szingli emberre ki van osztva egy, hogy segítsen a figyelmét felvonni egy neki való spinére vagy faszira. Mivel te lassan 18 leszel, én meg hiába próbálkoztam már elég régóta, voltál olyan balfasz, és az összes tálcán kínált lehetőséget elbasztad.
- Mire érted?
- Ah, anyám… Nem vagy egyszerű eset! Emlékszel a lányra a kávézóban? Akinek simán elkérhetted volna a számát két szóval, de a mellei jobban tetszettek. Vagy a deszkás parki nőci. Inkább nem is mondom, mert biztos sajog az arcod a gondolatára. Ma mivel tudom, hogy lusta leszel bemenni a suliba, elmész csajt vadászni. Én majd tudom, ki kell neked, erre vagyok képezve.
- Öh, oké…
Még mindig nem fogtam fel a dolgot… Ez a kis szarcsimbók egy Matoki, aki segíteni akar nekem, hogy megtaláljam a nekem való lányt?
- Na! Mit bámulsz? Rajta, vegyél fel valami göncöt és indulunk csajozni! – ugrott felém kettő nagyot.
Felsóhajtottam és tettem, amit mondott. A parkba akart menni, így oda mentünk.
- Figyi, téged most minden ember lát?
- Nem. Csak te, és az olyan szerencsétlenek, mint te. Ja, és csak azokat a társaimat látod, akiket én akarom, hogy lásd!
- Ez de szar… - fintorgok.
- Ülj le a seggedre! Érzek valamit… - kiáltott rám én pedig leültem a padra. Az égnek meresztette a hatalmas füleit és figyelt.
Ott állt majdnem tíz percig, de semmit se mondott.
- Arra! – mutatott el az egyik irányba és futni kezdett.
- Hé! Várj! – kiabáltam utána, de meg se hallotta, csak futott tovább.
- Gyere már te balfasz! Arra van valami vonzás!
- Milyen vonzás?
- Ha te megtalálod a párod, én is megtalálom az én Matoki társam!
Ja, hogy ez a szitu! Addig nem lesz ő se szabad, amíg nem találja meg a társát. Vágom!
- Valami koppant benned, de nagyon..! – röhögött fel.
Egyre nagyobb tempót diktált én pedig egyre jobban fáradtam. Az oldalam szúrt, és szédültem.
Beértünk egy kicsit fás részre és végre megláttam egy lehetőséget az üldözöttemnek.
Hosszú szőke haj, szép formás fenék és tökéletes alak.
- Ne is álmodj róla! Látod mellette a Matokiját? Na, ugye nem? Akkor a csajszi foglalt, vagy ribanc.
- Nemár…
- Akkor mit keressek?
- Egy hozzám hasonló fekete pamacsot, más színű öltözéken vagy maszkocskával. Vágesz?
- Ahha! – nyögtem az utolsó szuszaimból.
- Ott! – kiáltotta el magát. És még jobban rohanni kezdett.
Végre megláttam a célt. A szökőkútnál ott ült egy srác nekem háttal, a vállán egy fekete, piros pulcsis nyuszival.
Mi?! Srác?!
- Totomato!! Ne mondd, hogy egy pasit fogtál ki nekem?! Ha nem vennéd észre, én is az vagyok!! – kiabáltam sípolva a levegőhiány miatt.
- Kussolsz és jössz utánam! Nekem nem a srác kell, csak a nyúl!
- Mi van? – torpantam meg hirtelen.
- Na, jó, oké! Ezt nem mondtam el, de nekem is meg van szabva, hogy melyik nyúlt szabad és melyiket nem…
- Szóval már nyúl, mi?
- Ne ezen akadj fent! Az érzéseimre hagyatkozva kell megtalálnom a saját társam attól független, hogy csaj vagy pasi az embere. Nekünk Matokiknak nincs külön nemünk, csak vagyunk és kész. Ha megvan a párunk, szabadok vagyunk, és valamiként újjászületünk. Ennyi az életcélom. Valaminek újjászületni.
- Oh, szóval, ha te megtalálod az életed végéig kitartó párod, akkor én is… Szóval… Nincs beleszólásom, mi?
- Hát, nem sok… Max annyi, hogy hogyan ismerkedsz össze vele.
- Értem… Hé! Mozgolódnak! – mutattam az éppen felálló srácra, aki épp nyújtani kezdett.
- Ha elfutnak, én kitekerem a nyakadat… - hunyorgott rám Totomato.
Nekifutottunk megint és annyira jól sikerült a lendület és a gyorsaság, hogy összeakadt a lábam és egy gyönyörű fejest ugrottam a kútba. Totomato és mindenki más röhögni kezdett, a srác pedig hátrafordult hozzám és a kezét nyújtotta.
- Kössz… - húzódzkodtam ki mellé a szárazra. – Jun Hong… De csak Zelo.
- Yong Guk. Örülök a… Csobbanásodnak. – nevette el magát.
- Szép ugrás volt mondhatom… - borzoltam fel a hajam, amire kiröhögött megint. – Mi olyan vicces?
- Olyan, vagy mint a kutyám fürdetés után! Ha gondolod, gyere fel hozzám, itt lakok nem messze, megszárítkozhatsz.
- Ha nem nagy gond… - vakargattam meg a tarkómat és elnéztem Totomato felé, aki csak intett nekem, aztán elugrált a másik nyuszival valamerre.
- Ugyan! Gyere! – mosolygott rám kedvesen és átkarolt.
- Öh, vizes leszel….
- Nem gond! – nevette el magát aztán megindult velem a park kijárata felé.
Neki is feltűnhettek a nyulak? Hát, majd megtudom… Most pedig vár rám a szerelem!