Szenteste

Ez is elérkezett... Nem tudom, hogy nektek hogyan tetszett vagy fog tetszeni, de én nem igazán vagyok megelégedve a végével, sajnos össze kellett csapnom.
Ezzel a fictionnal szeretnék Áldott, Békés Ünnepeket, Boldog Karácsonyt és egyben Boldog Új Évet Kívánni!

Jó olvasást hozzá, kommenteket, kritikákat és véleményeket szívesen fogadok! ^^

A hideg szél susogva száguldott végig a fagyos utcákban. Csend honolt, csak néhol lehetett hallani egy-egy macska motozását a tetőkön és a sikátorok mélyén, táplálék, vagy egyszerűen csak valami kaland után kutakodva. A fagy virágai már kiültek az ablakok sarkaira, sok helyen az autók szélvédőit is belepve.
A mélységes nyugalmat egy fiatal férfi rohanása zavarta fel. Lihegve loholt, néha-néha hátrapillantva, hogy követik-e még. Fáradtan hajszolta magát tovább, nem engedve a hidegnek és a kimerülésnek, hogy megtörje. Mögötte két rendőr próbálta tartani vele a tempót.
- Gyerünk Bang! Mindjárt megvan! – üvöltötte az egyik egyenruhás Yongguknak.
- Jobb, ha megállsz öcsi, mert nem lesz szép vége! – gyorsított bele még jobban Yongguk, ezzel eszeveszett iramot diktálva magának és a társának.
A férfi meg se hallotta. Csak előre meredt és rohant, magában imádkozva, hogy ne kapják el. Útját keresztezte egy hatalmas bukkanó, ami jelezte, hogy tovább, már csak macskakövön tud haladni az ember. Sikeresen átugrott rajta, ezzel megmentve a szabadságát. Hátrapillantott, és láthatta, hogy csak pár lépés választja el az üldözőitől.
Yongguk társa nem vette túl jól az akadályt. Megakadt a lába és fájdalmas nyögéssel terült el a jeges betonon, felhorzsolva a tenyerét és szétszakítva a nadrágját.
Yongguk egy pillanatig hezitált, de a társa segítségére sietett. Könnyed mozdulattal felhúzta a hideg járdáról és támaszt nyújtva megtartotta. Letörölte homlokáról az odagyülemlett halvány izzadtság gyöngyöket és oldalára szorította egyik karját. Bár hozzá volt szokva a terheléshez, ez mégis kifogott rajta. Társa savanyú képet vágva enyhén tarkón csapta, majd levegőért kapkodott.
- Mit csinálsz? Meglóg! – szidalmazta fáradt hangon.
- Hadd legyen szép karácsonya. A te épséged fontosabb… Hogyan számolnék el a feleségednek és a két kislányodnak, ha idefagynál?
- Te és az a túl jó szíved Bang… - nevetett fel a társa szavaira. Melegséggel töltötte el, hogy eszébe jutott a csinos és lágy mosolyú felesége és a két gyönyörű ikerlánya. Belegondolt, hogyha most ott lehetne, már javában vacsoráznának, és jókedvűen csevegnének mindenfajta kellemes témáról és visszaemlékeznének az elmúlt évekre.
Yongguk felkarolta társát, majd visszasétáltak a járőr autóhoz és beültek. Szerencséjükre ott már nem volt olyan fagyos a levegő, de a leheletük még mindig látszott. Még most is halkan pihegtek, bár már jócskán túl voltak az üldözésen.
- Hogy van Himchan? – hozta fel Yongguk társa, pusztán a csend megtörése miatt.
Yongguk arcán egyszerre futott végig mélységes szeretet és fájdalmas csalódás is.
Karácsony estéjét nem töltheti élete szerelmével, mert pont beosztották műszakba. Fájt a szívének, hogy nem ölelheti magához párja imádott ünnepi viseletében - az általa utált piros kötött felsőben- kedvese karcsú derekát, nem csókolhatja méz édes ajkait és nem láthatja az örömtől csillogó szemeit, ahogyan kinyitja az ajándékát. Apropó ajándék. Boldogsággal töltötte el, hogy a szerelme által kiszemelt apró kis ékszert sikerült megkaparintania mások előtt. Himchan még nyár végén kiszúrt magának egy gyönyörű páros medált, mely két félszívből állt, egy feketéből és egy fehérből. Yongguk amint ezt megtudta, azonnal megvette szerelme és mások elől, hogy a kellő alkalomkor nekiajándékozhassa.
- Rendben van… Engem vár otthon… - motyogta miközben beindította az autót. Fájdalmas sóhaj szökött ki az ajkai közül, majd beléjük harapott belülről.
- Szívesebben lennél vele, mi? – hangja kissé rekedt volt, hiszen jól tudta mit érez a pár évvel fiatalabb, csupa szív társa.
- Eltaláltad… De meló van. Sajnos nem lehetek otthon, most az első közös karácsonyunkon.
A szíve is kifacsarodott az emléktől, ahogyan Himchan nézett rá, mikor megtudta, hogy nem tudják együtt tölteni az ünnepet. Még a kedvenc pohara is kicsúszott a kezéből és véglegesen, apró szilánkokra tört.
Fájdalmasan felsóhajtott ismét, és elindult az úton. Lassan gördültek az utcákon pásztázva a járdát és a sikátort az üldözöttük után, kevés sikerrel. Senki nem lófrált már az utakon, hiszen szentestén mindenki a családjával ünnepel, nem az utcán. Arra ott van a szilveszter! – mondaná ezt válaszul minden más ember.
- Lefagy a tököm is! – mordult fel hangosan a társ, majd a fűtéskapcsolóval kezdett babrálni.
- Hidd el nekem is, de ne hagyd, mert az asszonynak nem lesz jó… - húzta el gúnyos mosolyra a száját, majd némi gázt adva hagyta, hogy a fűtőcsövek által termelt hő az utas részbe áramolhasson.
- Channie sem örülne neki! – vágta rá gúnyosan grimaszolva.
- Honnan szedted ezt a nevet? – vetett unott pillantásokat felé. Jól tudta, hogy Himchan nem viselte el ezt a nevet, egyedül Yongguk szájából. Tőle kapta ezt a becenevet, mivel szerelme szerint hasonlít egy rajzfilm karakterre, aki ugyan ezt a nevet viseli magán.
- Oh, csak néha olvasom a kajás dobozodon levő fecniket. „ Tudom, hogy utálod a káposztát, de sok benne a vitamin. Jó étvágyat hozzá, Channie!” – idézte fel elváltoztatott hangod az olvasottakat.
Yongguk felsóhajtott párja gondolatára és erősen rámarkolt a kormányra. Ujjpercei enyhén elfehéredtek, ahogyan erőteljesen hozzáfeszültek a gumis anyagú ujjtámaszhoz.
- Tudod mit? Menj haza. Szólok a főnöknek, hogy nem vagy valami fényesen. Elvégre, ez lesz az első közös ünnepetek… Legyetek boldogok. – tette rá Yongguk vállára a kezét. Lágy mosoly terült szét az arcán és bíztatóan bólintott, hogy nyomatékosítsa kijelentését.

- Tényleg? – kérdezte reménnyel telien és kisfiús öröm csillant fel a szemeiben.
- Persze. Szállj ki, cseréljünk. Haza viszlek.
- Ezer hála! – vigyorodott el jó kedvűen, majd hatalmas izgatottsággal ugrott ki, majd be az autóból, nem törődve a hideg, jeges széllel és az enyhén szállingózó hóval.
Végre semmi nincs veszve. – futott végig az elméjében ez a mondat, tűkön ülve várta, hogy végre kipattanhasson az autóból és a házba beérve hozzá bújhasson élete fénypontjához.
- Kellemes ünneplést. – köszönt el tőle a társa és egy kaján mosoly után rákacsintott a fiatalabbikra.
- Köszönöm. – mosolygott rá kedvesen és egyre inkább érezte, ahogyan a hideg távozik körüle és helyét átveszi valami meleg bizsergés.
Kipattant az autóból a vigyorgást abba nem hagyva az ajtóhoz sietett.
Hirtelen megtorpant és komollyá varázsolta arcvonásait, de közben belülről majd’ megveszett az örömtől.
Az ablakon pont be lehetett látni, így tökéletes rálátása volt a fenyőfa mellett ücsörgő vékony fiúra, aki éppen valami meleg, gőzölgő italt kortyolgatott. Hosszú, csontos ujjai lazán ölelték körbe a színes, kerek bögrét, majd lassan pihe ajkaihoz emelve ráfújt és végül belekortyolt a friss forró csokiba. Szája felett halványan összegyűlt némi tejszínhab, de azonnal letörölte és elszomorodva meredt maga elé. Tudta jól, hogy Yongguk ilyenkor mindig mosolyogva csókolta le a habot onnan és halkan kuncogott rajta. Most viszont csend és magány ölelte őt körbe a biztonságot és meleget adó karok helyett.
Yongguk letépett egy kis darab fagyöngyöt az ajtó melletti kis díszből, majd a feje felé emelve bekopogott az ajtón. Szíve hatalmasokat dobbant, szinte ki akart szakadni a mellkasából.
Himchan meglepetten felugrott és az ajtóhoz sietett. Mielőtt még feltárta volna a gyönyörűen kidolgozott falapot, megigazította a ruháját és feltúrta a haját. Lassan kinyitotta, aztán hirtelen lefagyott. A fagyöngy láttán elmosolyodott majd szerelme nyakába vetve karjait lágy csókot nyomott az ajkaira.
- Meglepetés… - suttogta Yongguk szerelme nyakába csókolva. Mélyen beleszippantott a hajába és hagyta, hogy testét végigjárja egyfajta mámorral fűszerezett meleg érzet.
- Menjünk be, mert fázok. – kuncogta Himchan. Hangja meghatottan mégis halálosan izgatottnak hatott. Még mielőtt visszatérhetett volna a nappali melegébe, hosszas csókot adott Yongguk szájára.
Néhány pillanat múlva már mind a ketten a nappaliban ültek egymás pillantásait és érintéseit élvezve.
- Csinálok forró csokit. – emelte fel a fejét szerelme válláról.
- Nem kell… Elég édes vagy te a nélkül is. – csókolta végig a nyakát Yongguk.
- De olyan hideg vagy… - ugrott ki az ölelő karok közül és enyhén ringatva a csípőjét kisétált a konyhába.
Yongguk tudta jól, hogy ez a rázás neki szól. Csak neki. Az ő kínzására csinálja ezt, pedig tudhatja jól, hogy kinek lesz rosszabb, ha húzzák az agyát.
Gyorsan kiverte a fejéből a piszkos gondolatokat, hiszen mégis csak szenteste volt. Figyelte, ahogyan szerelme ügyködik a konyhapultnál. Nem bírt magával. Tekintete a formás hátsójára tévedt és beharapott alsó ajkakkal indult meg felé. Odaérve először belemarkolt a két félgömbbe, amire Himchan meglepetten megugrott és felsóhajtott. Átkarolta szerelmét és ágyékát a puha fenekének dörzsölve tudatta vele, hogy eléggé szűkös a helyzete.
- Már a puszta látványoddal is mit el nem érsz, érzed? – morogta kéjesen a fülébe, gyengéden végignyalva a fülkagylóján.
Himchan beleremegett az érintésekbe. Hátán végig rohant a hideg és libabőrös lett mindenhol. Halkan sóhajtozott és élvezte, ahogy kényeztetik. Yongguk keményedő ágyéka és meleg lehelete őt is hamar felizgatta.
Szembe fordult kedvesével és az ajkaira tapadt. Gyengéden csókolták egymást, mással nem törődve. Teljesen átadták magukat egymásnak és a mámoros kéjnek, ami lassacskán bekebelezte őket.
- Itt vagy az ágyban? – tette fel két csók között a döntő kérdést Yongguk, lassan már szinte csak a vágyak által irányítva.
Még mielőtt megkaphatta volna a választ, a konyhapultra ültette szerelmét és felhúzta a felsőjét. Nyelvével a kecses nyakától egészen Himchan mellbimbójáig végignyalt, majd az apró, ingerlékeny testrészt lassan kényeztetni kezdte. Himchan hangos nyögésekkel díjazta és párja hajába túrt. Ismételten kirázta a hideg, és ahogyan eltenyerelt a pulton, felborította a csokoládés dobozt, amiben az egyenként csomagolt csokoládé táblák helyezkedtek el.
Ijedten ellökte Yonggukot és leugrott a pultról, majd megigazította a felsőjét. Kezeivel enyhén eltakarta vöröslő arcát és tovább folytatta az édes italok készítését.
Yongguk jól szórakozott szereleme bénaságán és inkább a hálószoba felé vette az irányt, hogy megszabadulhasson munkaruhájától és felvehesse a Himchan által oly’ áhíttatott piros, kötött kardigánt. Fintorogva méregette magán a vastag ruhadarabot, ám mikor két hosszú kar kulcsolódott össze a derekán és egy arcot érzett a hátához dörgölőzni azonnal meglágyultak a vonásai.
- Hogyhogy itt vagy? – dünnyögte halkan Himchan, miközben jó mélyeket lélegzett Yongguk szokásos, mégis számára mindig különleges illatából.
- Elengedtek… „Beteg” vagyok. – mosolygott egy csipet huncutsággal. Színészkedve köhintett egyet és hátrafordulva magához rántotta Himchant és egy hosszú, lágy csókot váltott vele.
- Annyira örülök. – szipogott fel halkan Himchan, majd szemeiből eldörzsölve egy félig kibuggyant könnycseppet, Yongguk nyakába bújt. Hagyta, hogy lassacskán átjárja testét az a bizonyos bizsergés, amit a szerelem mellékhatásaként kezelt. Elengedte szerelmét, kézen fogta és a nappaliban leültette a kanapéra. A kezébe nyomott egy jó nagy bögre, tejszínhabos kakaós italt, aztán félig az ölébe ült.
- Köszönöm… - suttogta Yongguk mielőtt egy pici puszi után belekortyolt volna a forró csokoládéba.
- Micsodát?
- Azt, hogy vagy nekem és szeretsz. – simított végig Himchan arcán, amire egy kedves mosolyt és egy gyengéd ölelést kapott válaszul.
- Akkor én is köszönöm…
Nem igazán hoztak fel egyéb témát. Egymás szemeiből olvastak mindent. Lassacskán kiürülni látszottak a poharak és az idő is egyre jobban közelített az éjfélhez. Időközben elvonultak, hogy előkészíthessék az egymásnak szánt ajándékaikat és esetleg valamit változtathassanak a külsejükön.
- Szívem, jössz már? – türelmetlenkedett Yongguk, hiszen már több mint tíz perce a kanapén ücsörgött, az ajándékát szorongatva.
Himchan ebben a pillanatban bekapcsolta a zenelejátszót és egy lassú, de modern számot tett fel. Lassan kilépkedett a szobából és egy utolsót igazított a teljesen tökéletes haján és enyhén az alsó ajkába harapott.
Yongguknak egy pillanatra az álla is leesett. Életében egyszer látta eddig Himchant kisminkelve és fehér ingben, de akkor sem ilyen összhatásban. Eddigi kapcsolatuk alatt, akármikor is kérte szerelmét, hogy öltözzön fel úgy, mint azon a napon mikor találkoztak, nem kapta meg, amit szeretett volna. Most viszont… a szava is elakadt.

- Uhm… Remélem, tetszik… - suttogta szégyellősen. – De, ha nem, akkor átöltözhetek.
- Nem… Ne öltözz sehova. Gyönyörű vagy. – ugrott fel nagy lendülettel, majd jól végigmérte Himchant és a nappaliba húzta.
- Az ajándékom… - kezdett bele megint.
- Még van? Ezzel most egy életre megelégednék… - csodálkozott el Yongguk. – Ha nem gond, most én is átadnám az én ajándékom. – lassan elővette a zsebéből a kis ajándékcsomagot, majd átnyújtotta Himchannak. – Tudom, hogy szerettél volna egy ilyet. Boldog karácsonyt!
Himchan elkerekedett szemekkel bontotta le a vékony szalagot a dobozról és lassan felnyitotta. Pupillái óriásira tágultak amint meglátta a két gyönyörű medáliont és picit bekönnyezett. Felugrott és a szobából előhozott egy hosszúkás csomagot. Odanyújtotta Yongguknak, aki egy szó nélkül kicsomagolta elmosolyodott.
- Gyönyörű… - suttogta, miközben kiemelte a helyéről a gyönyörű ezüstláncot. Mosolyogva a nyakába tette. Meglepetten konstatálta, hogy a vastag párnázó anyag alól egy másik ugyanolyan nyaklánc kandikált ki. Sejtelmesen kihúzta onnan és Himchan felé fordult. – Szabad? – kérdezte mosolyogva, aztán szerelme nyakába akasztotta.
- Boldog karácsonyt… - suttogta enyhén rekedtes hangon Himchan, majd Yongguk ajkaira tapadt.

Korrepetálás

JungKook~

Már megint magamon érzem a pillantását… Jiyong, kérlek, ne nézz, mert menten agyvérzést kapok. Kérlek…
Összehúztam magam egészen picire, hogy takarásba legyek a padtársam mellett. Ez van már lassan egy éve.
Talán mindenkinek ismerős, ha azt mondom, hogy kollégium és szobatárs? De mi van akkor, ha jómagad őrülten belezúgsz a nálad majdnem kilenc évvel idősebb szobatársadba és ugyanarra a szakra jársz, mint ő, mert osztályt ugrottál? Az, mint velem… Amikor a szobánkban vagyunk, kínos csend áll be közénk és nem szólunk egymáshoz, az iskolában pedig más régióba tartozunk mind a ketten. Ő a menőkkel, én a könyvmolyokkal. Idegesen fújtatva előszedtem a telefonom és megnéztem az időt. 

Pont mikor felvillant a képernyő, megszólalt a csengő és az osztály székcsikorgással telt meg. Úgy éreztem magam mikor kilépett a teremből, mint egy felfújt lufi, aminek elengedték a száját és leengedett. Persze a pukizó hangot mínuszban… Szép is lenne… Akkor tényleg nem szólna hozzám soha.
Vártam pár percet, hogy csillapodjon a tömeg és felkapva a füzetem, megkerültem a padokat.
- Viszont látásra tanár úr! – hajoltam meg illedelmesen és pont távozni akartam, de utánam szólt…
- Jeongguk úr! Kérem, egy pillanatra rabolnám az idejét… a jegyeiről szeretnék beszélni.
- Van időm…
- Kérem, foglaljon helyet. – mutatott az első padra és közben ő is leült a tanári székre.
- Talán valami baj van? – nyeltem nagyot. Tudom, hogy nagyon leengedtek a jegyeim mostanság, de nem hittem, hogy ennyire… Ez is miatta van… Nem tudok koncentrálni, mert elvonja a figyelmem. Az a folyamatosan kócos, de gyönyörűen ápolt haja, azok a csillogó ajkak, és áh! Esélyem sincs… Ő nem meleg Jeongguk, értsd meg, barátnője is van…
- Azt nem mondanám, hogy olyan hatalmas baj… Ugyan maga is tud róla, hogy a hihetetlenül jó tanulmányai miatt ugorhatott át három évet.  – bólintottam. – Ám én mégis úgy látom, hogy nem fog magának menni. Nem bírja az iramot. Beleegyezését szeretném kérni, hogy visszább helyeztethessem az évfolyamokban. – kulcsolta össze az ujjait a padon.
Lefagytam… De, ha most engem visszaraknak, akkor az azt jelenti, hogy… hogy nem fogom látni őt, csak a kollégiumban… De én ezt nem akarom.
- És, ha… - kezdem hozzá, de a hangom rekedt volt és köhögnöm kellett. – És, ha sikerülne felzárkóznom?
- Akkor természetesen maradhat az osztályban. Kijelölök egy diákot, akinek az lesz a dolga, hogy elmagyarázza magának a dolgokat és segítsen felzárkózni. – lassan bólintottam és figyeltem, ahogyan előszedi a papírjait és a jegyek alapján keresi a korrepetáló tanárom. – Ha jól tudom magának Kwon Jiyong kollégiumi szobatársa is. – pillantott fel rám a szemüvege felett és a bólintásom után összeszedte a papírokat és halvány, biztató mosolyt küldve felém felsóhajtott. – Akkor keresse fel és jelezze neki, hogy ő lesz a felzárkóztatója. A további szép napot. – felszedte a dolgait az asztalról és otthagyott a teremben.
Most mi van? – kérdeztem magamtól.
Ez most komoly? Mármint nem az, hogy nem örülnék neki vagy hasonló, de akkor is… Egész eddigi itt töltött éveimben érte epekedtem, erre fel most, hogy rosszak a jegyeim, az ölembe hullik.
Én nem merek hozzászólni…

Gyerünk Jeongguk, szedd össze azt a picike kis önbizalmad és menj oda hozzá! Gyerünk te kukac! – noszogattam magam.
Kifújtam az eddig benntartott levegőm és megfontolt és lassú léptekkel felé indultam. Egyre jobban szorítottam magamhoz a spirálos füzetem, azt hittem, hogy menten széttépem. Egyre csökkent a távolság és ő is kiszúrt engem. A barátaival beszélgetett, mégis lopva rám pillantott.
Oh, drága anyukám, pakolj fagyasztóba, mert menten elolvadok. Hogy tud pusztán beszélgetés közben ilyen szexi lenni?
De bakker… Mit fogok neki mondani?
Hirtelen megtorpantam és, hogy ne tűnjek olyan idiótának, előhalásztam a telefonom és úgy tettem, mintha üzenetet olvasnék.
Gyerünk már, a végén még elmegy órára! Hm… Testnevelése lesz… oh, Istenem, imádom azt a széles és izmos hátát.
Ne kalandozz! Menj oda és mondd meg neki a tutit! – rivallt rám a belső hangom és akaratlanul is, ismét megindultam feléjük.
Nagyon hülyén fogok kinézni ott, mint kis töpszli és vékony elsőévesnek való, a negyedéves, már lassan végzős izomkolosszusok között. Pár lépés választott el tőlük és az a picike szívem már a torkomban akrobatikázott, amire mindegyikőjük észrevett és rám néztek. Nincs visszaút…
- Sz- Sziasztok… - motyogtam szégyellősen és nem mertem felnézni a szemükbe.
Felőlük egy egységes, szevasz, volt a válasz, aztán továbbra is csak méregettek.
Talán az egyik, azt hiszem, hogy Youngbae a neve, odasúgta Jiyongnak, hogy „ő az?”, amit nem tudtam mire vélni, főleg, hogy Ő oldalba bökte emiatt.
Bevillant, hogy meg is kéne mukkanni, mert nem jön rá magától.
- J- Jiyong… - nyögtem ki a nevét, amire egy kellemes „hm” jött válaszul. – Szeretném, ha… vagyis a tanárunk szer… vagyis…
- Mit szeretnél? – kérdezte nagyon kedves hangon. Imádom, amikor így beszél, de ezt csak akkor hallom, ha a barátnőjével beszélget…
- E- Eléggé le vagyok maradva az anyaggal, mert ugye osztályt ugrottam… Kéne valaki, aki korrepetál… Szeretném ha… vagyis, a tanár úr téged ajánlott… vagyis, jelölt ki erre… De, csak ha nem teher… - dünnyögtem a végét, még mindig a cipőmet fixírozva.
Ekkor persze azonnal felzendült a csengő durván hasító hangja, jelezve, hogy indulni kéne az órára. A csapata megindult a tornaterem felé, otthagyva minket kettesben. Végre, bár lopva, de felnéztem az arcára.
- Persze. Szívesen segítek másoknak. – mosolygott kedvesen. – Bár, ha nem lefele néznél, legalább a szádról le tudnám olvasni, hogy mit szeretnél mondani. Ez is része lesz a kommunikációnak. – nevetett fel halkan. – Amint vége az óráinknak, fejest ugrunk az anyagban, oké? – kacsintott rám, aztán a válaszomat meg nem várva elindult ő is az öltözőbe.
Ott ácsorogtam majd egy tíz percig, szinte tátott szájjal.
Most komolyan rám kacsintott? Meghalok…

A nap hátralevő része iszonyatosan lassan telt. Minden szünetben Őt figyeltem. Minden mozdulatát és lélegzetvételét. Talán az utolsó óra előtt kerültem egy kicsit közelebb és a könyvem bújása helyett a beszélgetésüket hallgattam ki.
- Most komolyan szakítani akarsz vele? – méltatlankodott az egyik, akit nem ismerek.
- Figyelj, ez így lesz vele szemben igazságos… - adta a válaszát Jiyong.
- Most mit törődsz te is az igazságossággal? Tudod, hogy ő is csalt téged fűvel, fával, nem? Akkor miért akarsz fair lenni vele szemben? Lehet, hogy ő csak egy futó kaland lesz. Öregem, te tényleg hülye vagy, ha dobsz egy ilyen jó csajt…
- Nem hiszem, hogy futó kaland akarna lenni… Tudom, hogy hülyének néztek, de teljesen bele vagyok zúgva. Nem tudom, hogy ő mit érez, hiszen szinte soha nem beszélünk.
Itt kiakadtam… Most komolyan bele van zúgva egy csajba? Ne…
Elszomorodva felsóhajtottam és összecsuktam a könyvem. Idegen nyelvórám következett, ami az utolsónak is bizonyult erre a napra, de az eddig izgatottan várt délután, már nem dobta fel a hangulatom. A padon szétterülve hallgattam, ahogyan a tanárunk mélységes akcentussal karattyolt angolul, teljesen alap szinten. Itt se tudtam magammal mit kezdeni, hiszen felsőfokú nyelvvizsgával felesleges megkérdezni tőlem, hogy mi a nevem vagy hány éves vagyok és mi a nemzetiségem.

Mire észbe kaptam, az ágyamon ültem és a kommunikáció és médiatudomány könyvemet szuggeráltam. Léptek hallatszottak a kollégiumi szobák folyosójáról és mellé egy iszonyatos női hiszti is párosult.
- Nem hagyhatsz el, szeretlek! – nyávogott idegölően Jiyong barátnője. Vagyis, volt barátnője.
- De igen, szóval, szervusz! – jelentette ki erélyes hangon, amitől még én is összerezzentem. Kinyílt az ajtó és ismételten egy mosolygós Jiyongal találtam szembe magam. – Bocsi a késésért, dolgom volt… - fintorgott halkan kuncogva.
Hihetetlenül édes volt az arca, azonnal megingott a tartózkodásom és majdnem a nyakába vetettem magam, de hamar arcon csaptam magam lélekben.
- Kezdhetjük? – dobta le a válláról a táskáját és engem figyelve előszedte a könyveit. Én csak szimplán bólintottam és lemásztam az emeletes ágyról. – Nem vagy beszédes… - jelentette ki, vagy csak szimplán magának jegyezte meg.
Pár perc múlva már mind a ketten a saját ágyunkon ültünk és egyeztettük a jegyzeteink.
- Nekem ez van… - fújta ki magát az írásának felolvasása után. Ámulva néztem rá, hiszen ő egy kisebb regény lefirkantott, miközben nekem csak egy nyomi vázlatpont volt felírva.
Picit idiótán elvigyorodtam és felé mutattam a szinte üres oldalt. Hangosan nevetni kezdett és a hajába túrt, ezzel teljesen széttúrva azt a pici rendezettséget is a tincsei között.

Grimaszolt is mellé egy keveset, ami miatt nekem is jó lett a kedvem és mosoly kúszott az arcomra. Felém nyújtotta a füzetét és megvárta, amíg elveszem, aztán halvány mosollyal figyelte, hogy olvasni kezdtem. Nem mondanám, hogy csúnya az írása, de néhány helyen eléggé megszenvedtem, hogy kiolvassam a karaktereket. Néhányszor átfutottam rajta, aztán visszanyújtottam neki.
- Mondd fel hangosan… Akkor hamarabb menni fog felelés szinten és könnyebb lesz a vizsgákon. – magyarázta továbbra is ugyan olyan nyugodtan és kedvesen, mint eddig mindig.
Felsóhajtottam és egy mély levegőt véve összevakartam a szétszórt hangom.
- A sajtó jellemzői az időszerűség, időszakosság és a nyilvánosság… - motyogtam szégyellősen.
Nem válaszolt, helyette fújtatva egyet átült az én ágyamra. Persze hatalmas szemekkel meredtem rá.
Soha nem láttam még ilyen közelről… így még gyönyörűbb a bőre és helyesebb az arca. Oh, anyu… Kérlek, hűts, mert kezdek izzadni…
- Nem hallak túl jól. És próbáld meg megteremteni a szemkontaktust. Ha ezek mennek, tökéletesen szerepelsz, és ha lesznek hibáid, nem veszik annyira rosszul.
Bólintottam, de igazán fel se fogtam, hogy mit magyaráz. Jobban lekötött, hogy szinte érzem az illatát és a hangja olyan, akár a selyem.
- Tovább… - biztatott és hallottam a hangján, hogy megint mosolyog.
- Története az ókorig és a középkorig nyúlik vissza… - kezdtem hozzá újult erővel. Megéreztem az ujjait az államon és a keze akaratosan fordította maga felé az arcom. Eltátogott egy „szemkontaktus” féleséget és várta, hogy folytassam. - Az első rendszertelen időközönként megjelenő írásos tájékoztatót Rómában adták ki, amely a szenátusi, főpapi határozatokat ismertette. – mondtam egyenesen az arcába. Soha nem volt még ilyen, hogy vele meglegyen a szemkontaktusom. - A város fórumán függesztették ki a kézzel írt lapot, az Acta Diurnát. A könyvnyomtatás előtt megjelent az… az… - itt megakadt. Nem csak a szavam, hanem a lélegzetem is, mert rájöttem, hogy már javában nem a szemembe néz, az ajkaimat bámulja és az arca egyre csak közeledik felém. – Az információ… Az információtovábbítás… - suttogtam egyenesen a párnácskáinak, majd éreztem hozzásimulni az enyéimhez. Nem húzódott el és én sem. Felbecsülhetetlen borzongás szaladt végig a testemen, libabőrös lettem és még a kis lábujjam is elzsibbadt. Lassan visszább húzta magát és a pillantását az enyémbe fúrta. Egy hajszál választott el egymástól minket, semmi több. Érezhettem azt a csodálatos bódító illatát keveredni a ruha öblítőjének enyhe aromájával és talán egy nagyon minimális parfümöt is véltem benne felfedezni. Lélegzetvételei csiklandozták a bőröm és muszáj volt mosolyognom, amire ő is villantott egy teljes fogsoros vigyort. Az államról lehúzta a kezeit a mellkasomon keresztül a derekamra és még közelebb ült. Lehunytam a szemeim és vártam, hogy ismételten hozzám érjenek pihe ajkai és esetleg tovább is haladhassunk…
Annyira nem kellett sokat várnom rá, mert nedves pilléi hozzásimultak az alsó ajkamhoz és gyengéden szívtak rajta egyet. Nem lepődtem meg ezen a mozdulatán, hiszen vérprofi hozzám képest… Én teljes mértékben szűz vagyok, de hahó! Még csak tizenöt éves! Várjunk… Jiyong tud róla, hogy én ilyen fiatal vagyok?
Teljesen megfeledkeztem erről az egészről, amikor is megéreztem forró és nedves nyelvét végigsiklani az alsó ajkamon, amire persze ellazítottam még jobban az eddig is csak épphogy egymáshoz érő ajkaim. Lassan, tanítóan vezette át nyelvét a számba, amire nagyon meglepődtem, hiszen soha nem éreztem ilyet. Talán rágózhatott vagy nem rég fogat mosott, hiszen a mentol gyenge aromáját véltem felfedezni a nyálán, ami kicsit bizarrul hangzik, de számomra akkor az volt maga a mennyei manna.
Esetlenül beletúrtam a hajába, még jobban összeborzolva és magamhoz húztam. Persze valamilyen szinten már előttem járt, hiszen eldöntött a fekhelyemen és felém mászott.
Kezeivel végigsimított a vállaimon, majd a mellkasomon és hasamon, de közben nem szakította meg a csókunkat. Egyre jobban kezdtem félni az egésztől… Mi van, ha most csak szimplán kihasznál? Hiszen szerelmes egy lányba, erről ne feledkezzek meg. Akkor legalább lesz egy jó alkalmam és olyan emberrel vesztem el, akit tényleg szeretek… De… Én félek az egész elvesztős dologtól is. Biológia órán már hallottam róla, de se filmen, se magamon nem tapasztaltam még ilyet. Lehet, hogy ciki, de még sohasem állt fel, legalább is tudtommal nem…
Egy pillanatra elszakadt tőlem, de csak addig, amíg lehúzta magáról a felsőjét, aztán ismét az ajkaimra tapadt. Feltúrta a hajam és kihúzva az övemből az ingem, lassan elkezdte kigombolni a gombjaim. Persze ekkor már javában az államon jártak az ajkai, végigcsókolva minden porcikámat egészen a nyakamig. Amikor elérte a kulcscsontom, gyengéden beleharapott a bőrömbe, amire olyan hangot adtam ki magamból, mint soha. Halkan felkuncogott és egyre lejjebb haladt. Ajkaival összecsípte a mellbimbóm és szívott rajta egyet, amire hangosabban ismételtem meg a nyögésre hasonlító visító hangom. Nyelvével még egyszer búcsúzóul körbenyalta az apró kis testrészem és miután a másikat is hasonló módon megkínozta, végigcsókolta a hasamat. Belepuszilt a köldökömbe, amire egy hangos sóhaj szakadt fel mélyről a torkomból.
Elkezdte kikapcsolni az övemet, miközben a bőrömet nyúzta a fogaival.
- J- Jiyong… - nyögtem hangosan a nevét.
- Igen? – morogta két puszi között. Nem volt szívem abbahagyni, de én féltem az egész dologtól… 
- Én még csak… tizenöt vagyok… - sütöttem le a szemeim és vártam, hogy összekapja, magát aztán ott hagyjon a francba, de nem történt semmi. Félig felnyitottam a pilláim és felnéztem az arcára, hiszen ismételten felém támaszkodott.
- Tényleg? – nézett rám kicsit keserűen, bár nem volt annyira csalódott, mint én. – És akkor, most nem akarod, ugye?
Félénken megráztam a fejemet, jelezve, hogy nem tudom és hagytam, hogy felhúzzon ülésbe.
- Megértem, ha most itt hagysz, hiszen, te mást szeretsz, egy lányt. Egy olyan lányt, aki visszahúzódó és alig beszéltek, de teljesen belezúgtál… - motyogtam keserű szájízzel az egészet.
- Ezt te honnan veszed? – kérdezte mélységes meglepődést sugallva.
- Hallottam, ahogyan a barátaiddal beszélgettél… Dobod a mostani barátnőd egy másik lányért, aki lehet, hogy futókaland lesz, mint én…
Nem válaszolt, csak az arcomat fürkészte. Semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni az arcáról. Ezek a kemény vonások persze néhány pillanaton belül ellágyultak és a szokásos kedves mosoly ült vissza arra a gyönyörű arcára.
- Igen, egy gyönyörű lányba vagyok szerelmes, aki csendes, és hiába vagyok szinte mindig vele, nem tudok betelni a jelenlétével… - motyogta és ismételten a nyakamat kezdte csókolgatni. Én ezt nem értem… Nem elég, hogy az orrom alá dörgöli az egészet, még mindig engem csókol meg nyalogat. – És ennek a szép lánynak a neve Jeongguk. – suttogta a fülembe és a fülcimpámba csípett. Eltelt néhány pillanat, mire leesett a dolog és eltátott szemmel-szájjal meredtem rá.
Ismét az ajkaimra tapadt, majd eldöntött az ágyon.
Ugyanott folytatta a dolgot, ahol abbahagyta.
- Jiyong… De… én még csak tizenöt vagyok… - szóltam neki még egyszer, hiszen lehet, hogy elsőre nem fogta fel.
- Én pedig huszonnégy… - dünnyögte a hasamnak és ismét belecsókolt a köldökömbe. – Ha szeretnéd a dolgot, akkor a kor nem szabhat határt… - motyogta, miközben ismét felmászott hozzám és egy hosszú csókkal elvonta a figyelmem mindenről. Már nem érdekelt a kor, csak az, hogy szeretem őt és neki akarom adni a szüzességem…
Kezeivel lassan cirógatott mindenhol ahol csak ért, és ahogy lehúzta az ingem, betámadott édes csókjaival ismételten. Időközben lekerült róla is a felső ruházat így szembe találhattam magamat egy tökéletes kocka hassal, amit nem bírtam ki, hogy ne érjek hozzá. Halkan elnevette magát és ismét hosszan végigleltározta a számat izgága nyelvével. Lehúzta a nadrágom és apró csókokban haladt lefele. Mielőtt még teljesen az alhasamhoz ért volna, ajkai a belső combomra tévedtek és ott szívogatták a vékony és érzékeny bőröm. Néha kicsit erősebben nyúzott a kelleténél és éreztem, hogy csúnya nyoma lesz. Hirtelenjében abbahagyott mindent és rámarkolt az egész hosszomra. Hátravágtam magam és belefeszültem a kemény, kollégiumi ágyba. Megéreztem a forró leheletét és riadtan felkaptam a fejem. Elnyöszörögtem egy esetlen kis „Ne” szerűséget és próbáltam összezárni a lábaim.
- Mi a baj? – nézett fel rám meglepődve, félig felhúzott szemöldökkel.
- Ez olyan… megalázó lenne… Mármint neked…
- Micsoda?
- Az, hogy egy veled… egy fiút elégítesz ki orálisan, miközben te magad is abba a nembe tartozol… - dünnyögtem halkan és eltakartam az arcomat, mert teljesen elvörösödtem.
Halk cuppogás ütötte meg a fülemet és a kíváncsiság hatalma miatt ismételten az arcát kellett néznem. Számat eltátva konstatáltam, hogy egyszerre három ujját meglehetősen nagy élvezettel szopogatja és nyelvével járja körbe. Elhúzta pirosas pilléitől vékony és hosszú ujjait, majd széthúzva a lábaim, az ánuszomra simított. Aprókat körözve lazította a görcsös körizmaim, mélyen a szemembe nézve.
- Készen állsz? – kérdezte félénken és megvárva igenleges válaszom, belém tolta az egyik ujjának hegyét.
Hangosan felnyögtem (a magam módjában) és a fejemet belefeszítve a párnába, hagytam, hogy a feszítő és fájdalmas inger alább hagyjon. Lassan mozgatta, de nekem az eredetinél minimum húszszor nagyobbnak tűnt. Miközben az állítólagos tágítást végezte, nyugtató szavakkal próbálta oldani a fájdalmam, és bár nehezen, de sikerült neki. Az első néhány perc az maga a pokol volt, de utána észre se igazán vettem, amikor már a harmadik ujját is bevetette.
A fájdalom helyét szépen komótosan kezdte átvenni egyfajta élvezet és a nyögéseimnek is lettek egyfajta különlegességei.
- Nem bírom… - suttogta és elengedve engem, kigombolta a farmerét és teljes ádámkosztümöt öltött, akárcsak én. Felhúzta a lábaimat és felém támasztotta magát. Elcsípte az ajkaimat és azonnal betámadott a nyelvével. Egy jó darabig csak csókolt, de aztán elkezdett helyezkedni.
Nem láttam a méretét, szóval nem tudtam, hogy mire számítsak… Ismét hatalmába kerített a félelem, de tudtam, hogy innen nincs vissza, csak előre. Hogy mitől is féltem? Talán a fájdalomtól és a csalódástól. Hogy csalódást okozok neki vagy ő nekem azzal, hogy tényleg csak futókaland vagyok…
Nem volt több gondolkodásra időm, mivel megéreztem a nyílásomnak nyomódni kemény tagját. Felsóhajtottam és már akkor összeszorítottam a szemeimet. Lassan belém hatolt, eleinte csak a hegyével, de nem sok kellett az egész hosszához. Zilálva martam a hátát és vadul csókoltam, hogy elvonjam a figyelmem a fájdalomról, de nem ment. Iszonyatosan élveztem, de a fájdalom szét akart tépni. Néhány könnycsepp gördült le az arcomról, de nem adtam fel. Neki is és magamnak is jót akartam, így muszáj volt kibírnom.
Löktem egyet a csípőmön, amire mozdult bennem egyet és hangosan felsikoltottam az élvezet és fájdalom koktéljától. Idő közben már ő mozgott egy eléggé lassú tempóban. Szerencsére a feszítés nem sokáig kínzott engem, hamar átvette a helyét a tömény élvezet és mámor. A nyálelválasztásom is megindult, ezzel együtt kibuggyant a számból egy jó nagy adag. Minden ízemben remegtem és izzadtság cseppek gyülemlettek fel az egész testemen, néhány helyen patakokban csordogálva.
Csillagokat láttam és a fellegek közt éreztem magam, ahogyan Jiyong eléggé durva sebességre ráállva mélyen nyögött a fülembe én pedig sok oktávval feljebb a hátát karmolászva szinte vinnyogtam, közeledve egy bizonyos végpont felé. Ágyékrészi bőre és combja agresszívan csapódott neki a hátsómhoz. Minden izma megfeszült felettem és éreztem rajta, hogy hatalmas erőlködések árán fogja vissza magát.
- Jiyong… - nyögtem hangosan a nevét. – Csak… szeretném, hogy tudd… beléd szerettem… - suttogtam el a végét és hagytam, hogy a nyakamra marjon, majd egyszerre lendítsen át az élvezet határán mind a kettőnket.
Lihegve borult mellém én pedig szint úgy zilálva hozzábújtam a mellkasához és aprócska puszikat hintettem szét a forró bőrén.
- Én is… szeretlek, Jeongguk… - sóhajtott fel és magához vont egy hosszú csókra. Lehunytam a szemeimet és arcomat hozzányomva izzadt, forró mellkasához, felsóhajtottam. Végigszántott egy utolsó gondolat az agyamon, miszerint a sors is így akarta, hogy ő engem akkor ott korrepetáljon. Persze egy gondolat azonnal szüli az összes többit. Halkan kuncogva végigsimítottam izmos hasfalán és felnéztem fáradt arcára.
- Jiyong… - dünnyögtem halkan.
- Igen? – mosolyodott el halványan.
- Még mindig nem értem a közmédiát…

Amikor a hyungok mutatnak valamit...

Csak egy kis megjegyzésnek írnám ide, hogy nem a jelenben játszódik. Talán a debütálás előtti évekre tudnám tenni. Egy kort mondok, JungKook 14-15 éves körül van. Ha valaki nagyon durván veszi, akkor számolja ki magának. Nagyon égből kapott gondolat alapján született, szóval lényege az nincs, csak egy jó kis szaftos yaoit akartam már írni. Kis figyelmeztetés: A történet nagyon-nagyon-nagyooon elvont, az esetleges lelki-szellemi sérülésekért felelősséget NEM vállalok!
Azért jó olvasást, ha be mered vállalni! ^^

- NamJoon hyuuuuung! – visított JungKook miközben a nappaliban vergődött, Jimint rugdosva.
- Mi a baj? – rontott ki Rapmon a hálóból.
- Nekem ezt miért nem nyitja meg? – tolta oda az idősebbik kezébe a táblagépét.
- Mi történt? – esett be Jin is egy kis fáziskéséssel.
- Nem tudom… - dünnyögte a leader és kivette a legkisebb kezéből a tabot. Unottan méregette egy darabig a letiltott oldalt, majd mikor a linkre siklott a tekintete, ledermedt.
- Mi van hyung? – pislogott fel rá Jimin és JungKook.
- S- Semmi… Jin… Kérlek, nézd meg ezt. – hebegte majd a legidősebbnek adta át a szerkezetet.
- Mi a baj? – vonta fel a szemöldökét Jin, majd mikor NamJoon a linkre bökött, levegőt is elfelejtett venni. – Ez az, amire én gondolok?
Rapmonster nem válaszolt, csak komoly arccal bólintott.
- Akkor most? – szorította össze a száját SeokJin.
- Az lesz, amit megbeszéltünk… - tette rá az idősebbik vállára a kezét.
Jin bólintott és leült a két kisebb közé. Mély levegőt vett és a hajába túrt.
- Hyung… Mi a baj? Miért vagy ideges? – pislogott rá meglepetten JungKook, de választ nem kapott.
- Hallottatok már az emberek közti dologról? – törte meg a feszült csendet Rapmon.
- Már mire gondolsz hyung? – húzta fel magát törökülésbe Jimin.
- Amit JungKook meg akart nyitni, az egy felnőtt oldal.
- NamJoon… Nem értik. – pislogott fel rá Jin.
- Most nyögjem ki egyszerűen, hogy pornó oldal? – túrt idegesen a hajába.
- Pornó? – szakadt fel egyszerre a két kisebből.
- Oké, ezt te magyarázod ki, te vagy a rangidős! – mutatott rá Jinre Rapmon.
- Oh, anyám borogass… - temette a tenyerébe az arcát Jin. – Tudjátok egyáltalán, hogy mi az a szex?
JungKook és Jimin csak meredtek rá, aztán értetlenül megrázták a fejüket.
- Tudjátok mit? – csapta össze a tenyerét Rapmon és perverzül elmosolyodott. – Megmutatjuk Jinnel…
- Mi? – vonyított fel a legidősebb.
- Komolyan gondoltam… Figyelj, ha már tényleg együtt vagyunk, egyszer el kell jutnunk erre a szintre is…
- Wow… - hördült fel Jin. – És akkor… Te ezt tényleg akarod? Mármint… a múltkor elutasítottál… De akkor most…
- Mert akkor féltem. – dörzsölte meg a tarkóját Rapmon. – Féltem, hogy elrontom és fájdalmat okozok neked…
- Olyan dinka vagy… De úgy érzem, hogy pont emiatt szeretlek. – kuncogott fel Jin, majd felugorva az ülőalkalmatosságról NamJoon nyakába vetette magát és az ajkaira tapadt.
Lassú csókolózásba kezdtek, amit a két kisebb megilletődve figyelt.
- NamJoon hyung mindjárt felfalja Jin hyungot… - dünnyögte Jimin, miközben végignyalt az alsó ajkán. Ránézett JungKookra, aki csillogó szemekkel nézte őt. – M- Mi az? Van valami az arcomon?
JungKook megrázta a fejét és négykézlábra állva odamászott az idősebbikhez és betámadta egy hirtelen puszival. Jimin meglepődött, de nagyon, viszont viszonozta. Kicsit esetlenül, de próbálták pontosan lemásolni a két idősebbik mozdulat sorait.
A két idősebb hatalmas profizmussal, gyengédségüket félretéve falta egymást, míg a két fiatal esetlenül csak nyomódott egymásnak.
- Mutasd meg nekik édes… - nyalta meg Jin nyakát Rapmon, majd egy aprócska kezdőlökettel Jiminhez és Kookhoz lökte.
Jin erőtlenül kettéválasztotta a maknae line-t és ismét beült közéjük.
- Tudjátok, hogy hogyan kell rendesen csókolni? – cirógatta meg az arcélüket. Nemleges fejrázást kapott válaszul, amire elmosolyodva közelebb húzta Kookot és az ajkaira hajolt. Lágyan cirógatta a párnácskáit, majd a nyelvét is akcióba lendítette. Egy kis idő múlva Jimint is megpróbálta megtanítani egy jó nyelves csókra, amit a fiatalabb hevesen viszonzott.
Rapmon ezt vigyorogva nézte végig, majd ruhán keresztül rásimított enyhe merevedésére. Halkan felmordult, jelezve Jinnek, hogy már eléggé türelmetlen. Jin persze engedelmesen elszakadt Jimintől és JungKookkal „összeengedve” visszatért Monsterhez. Miközben az ajkait kényeztette, kezeit levándoroltatta a már szinte teljesen kemény dudorra és erősen rámarkolt amire NamJoon hangos dörmögést hallatott. A farmer anyag és a fém gombok sértették a kezeit így mihamarabb meg akart szabadulni tőle. Letérdelt Rapmonster elé és kicsit szemezett a már ruhával eltakarva is hatalmas hímtaggal.
- Ápold le Baby… - lökte előre a csípőjét türelmetlenül. – És fogd be őket is… - vigyorodott el majd az egymáson cuppogó párosra nézett.
Jin odamászott hozzájuk és enyhén meghúzva a hajukat magára vonta a figyelmüket.
- Csak… Csináljátok azt, mint én… - motyogta halkan és visszatért NamJoonhoz. Lassan kigombolta a gombokat, és a száját eltátva konstatálta, hogy a leaderen nincs alsó. Felnézett a kajánul vigyorgó partnerére, aki kacsintott egyet, majd lehajolva lehámozta magáról a nadrágot.
JungKook és Jimin ámulva telepedett le Jin két oldalára és csillogó szemekkel figyelték a legidősebb tetteit. Jin picit félénken ráfogott a felé meredező hatalmas, duzzadt és kemény péniszre, lassan felhúzta rajta a bőrt, majd le. Ismét felhúzta, majd kicsit felbátorodva végignyalta NamJoon makkját néhányszor. Ránézett a mellette gubbasztó két fiúra és egy kisebb bólintással jelzett nekik, hogy utánozzák.
JungKook nem mozdult, de Jimin félve közelebb hajolt és pihe nyelvét végighúzta egy apró csíkban az egész hosszon.
Rapmon hangosan felhördült és a hajába túrva szinte szenvedett a gyengéd, csiklandozó érzet miatt. Előrébb tolta a csípőjét ismét jelezve, hogy türelmetlen és nagyon hiányolja a törődést a farka.
Jin kérlelően a maknaera nézett, aki picit megrázta a fejét, hogy ő bizony nem fogja ezt tenni. Rapmon ezt látva belemarkolt Kook hajába és közelebb húzva, az arcába tolta merev tagját. JungKook összeszorította a szemeit és a száját, hogy ne lássa és ne is kelljen azt tennie, amit a többiek. Elég szűkös helyzet uralkodott már az ő nadrágjában is, de akkor még nem vette ezt észre, viszont Jin igen. Halvány mosoly kúszott az arcára, maja a maknae nadrágjára fogott, akinek kipattantak a szemei és hangosat nyögve hozzáérintette nedves ajkait a puha bőrfelülethez.
- Látod, megy ez… - cirógatta meg az ajkait NamJoon. – Próbáld meg, a nyelveddel is. – morogta kéjtől felfűtve.
Kook nyelt egy hatalmasat, majd picit kinyújtva rózsaszín izmos szervét hozzáérintette a leader makkjának hegyéhez.
Ezt persze Mon egy hatalmas és mély sóhajjal díjazta és Jinre nézve előre lökte ismét a csípőjét.
- Gyerünk Jin… - vigyorgott az idősebbre, aki fogta az adást, kezei közé fogta a hatalmas hímvesszőt és lassan a szájába vette a hegyét. Óvatosan tolta előre a fejét, két kezével még mindig markolva a be nem vett részeket és küszködött a nyelő reflexével, ami folyamatosan öklendeztette. Kipattantak a szemei, amikor elérte a végpontot magában és sokkolva vette tudomásul, hogy alig van túl a felén. Lassan visszahúzta magát, szinte teljesen és könnyedén visszacsúszott a nyáltól tarkított pénisz hosszán. Néhányszor elismételte ezeket a mozdulat sorokat és mindig egy kicsivel többet és többet próbált befogadni.
Jimin és JungKook ezeket a tetteket tátott szájjal nézték, majd félve lepillantottak a lüktető ágyékukra, amiken fájdalmasan feszült az otthoni melegítő nadrág.
Jimin kíváncsian odahajolt és egy pici puszit hintett Mon egyik heréjére. JungKook felbátorodva Jimin tettén utánozta az idősebbet, a másik golyót kényeztetve.
- Kurva élet! – morgott fel NamJoon és megragadva Jin tarkóját, durván előre tolta magát. Jin kitágult szemekkel húzódott volna el, de Rapmon tartása nem engedte. Könnyező szemekkel és öklendezve tűrte a leader kínzását, majd mikor elengedte köhögve ugrott hátra.
Jimin felpillantott a leader szemeibe, amikben vágy és kielégülés hiány tükröződött, majd magabiztosan bár egy kis tartással szájába vette a nyáltól csillogó tagját.
Rapmon persze meglepettséggel, de mégis örömmel vette, hogy az az apró száj őt kényezteti.
Türelmesen várta, hogy a kisebb próbálkozzon, mégis, szinte már fájt neki a kielégületlenség.
JungKook mohón arrébb lökte Jimint és durván magába fogadta a saját végpontjáig a leader nemességét, de amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan is távozott a bátorsága és hatalmas szemekkel hőkölt hátra.
NamJoon felsóhajtva kilépett a nadrágjából és Jint felhúzva a padlóról felültette a kanapéra. Lehámozta magáról a felsőjét és Jint is megszabadította a ruháitól.
- Fordítsd felém az a formás kis segged… - suttogta felizgult hangon az idősebb fülébe, majd segített neki megfordulni.
Szétfeszítette Jin hátsóját, majd végignyalt a „vágáson”. Jin hangosan felnyögött és megremegett, a két kisebb pedig már azt se tudta, hogy mit csináljon így csak a padlóról figyelték a két „felnőtt” ügyködését.
NamJoonnak persze feltűnt a két kis „szerencsétlen” így elhajolt Jintől és elmorgott egy gyertek ide szerűséget és elengedte az idősebbet.
Szinte lesmárolta Jimint, aztán JungKookot és közben segített nekik levetkőzni, majd lefektette őket a kanapéra és széttette a lábaikat. Elvigyorodott, majd a kezével intett, hogy kér egy percet, majd eltűnt a szobában. Egy kis dobozzal tért vissza, amit azonnal fel is tépett, majd két kis színes vibrátort húzott ki belőle.
- Nyálazzátok be… - dugta az orruk alá, majd megvárta, amíg mind a ketten kellőképpen benedvesítik a két kis játékszert. – Így… na, most jól figyeljetek… - húzta ki magát, majd amikor mind a két szempár rászegeződött hozzákezdett a mondandójához. – Nektek az lesz a dolgotok, hogy lazítsatok, és ne feszítsetek be. Ha gondoljátok, markoljátok meg magatokat így… - ráfogott Jimin nemességére, amire ő hangosan felnyüszített. – és húzgáljátok így… - vázolta fel a teendőket a fiataloknak.
JungKook nem várta meg a leader cselekedeteit, kielőzve az idősebbet, ráfogott a saját nemi szervére és húzott rajta egyet. Hangosan felsikoltott a hirtelen jött bizsergető ingertől és megfeszült.
- El ne menj már… Sok van még hátra, szóval türelem. – okította ki NamJoon szigorú hangon. – Most pedig, lazítsatok… - suttogta reszelősen, majd bepozícionálta a két dildot.
Váratlanul beletolta mindkettejükbe a játékszer hegyét, amire szinkronban felnyögtek és hátravetett fejjel belenyomódtak a kanapéba.
- Ne feszítsetek… - nyugtatta őket csendesen a leader és még előrébb tolta a kis műanyag tárgyakat. – Ügyesek vagytok. Megy ez, csak akarni kell…
- Hyung, én ezt nem bírom! – visított fel Jimin és a leader keze után kapva próbálta kihúzni magából, de sikertelenül.
- Bírod, csak ne feszengj… Látod, hogy Kook is élvezi…
Még előrébb tolta a két kis szerkezetet majd elengedte azokat és visszatért Jin elhanyagolt hátsójára. Ismét szétfeszítette azt a két tökéletes félgömböt és közécsókolt, majd végighúzva a vonal mentén a nyelvét és annak hegyével belehatolt. Jin a karjába harapott, hogy elnyomja a sikoltását és hátrább tolta magát, hogy még többet kaphasson. NamJoon elvigyorogott, majd a szájába véve három ujját alaposan benyálazta azokat és az egyiket szinte azonnal Jinbe tolta követelőzően. Ki-be húzogatta, majd behajlította és körzött néhányat. Csatlakoztatta a második és a harmadik ujját is, ugyanezzel a módszerrel tágítva az idősebbet. Amikor már elég tágnak érezte és lazának ahhoz, hogy magába fogadja a hatalmas méretet, kiegyenesedett és elhelyezkedve végigcirógatta Jin hátát.
- Lazíts… - dünnyögte majd elkezdett behatolni.
Szinte azonnal tövig elmerült benne, de nem mozdult. Meglepetten vette tudomásul, hogy a rangidős egy kis zokszó nélkül kibírta az egészet, de amikor feljebb húzta a felsőtestét, Jin ajkai hangos cuppanással váltak le a saját karjáról és hangosan felnyögött.
- Most komolyan magadba haraptál? – szidta halkan és végigcsókolta a hátát. Picit elidőzött a nyakán és egy gyönyörű lilafoltot hagyott maga után. Lassan lökött egyet a csípőjén amire Jin felsikoltott és ismét elrejtette az arcát a kanapé anyagában.
Rapmon beállt egy folyamatos tempóra és közben odahajolt a két fiatalabbhoz is, majd közepes fokozatra állította a játékszerek rezgését.
Kéjes nyögések hada lepte be a nappalit, sóhajokkal fűszerezve. NamJoon és Jin bőrének halk csattogása adott egy alapzajt és a vibrátorok lágy zümmögése is rásegített a ritmusos hangok fokozásához.
Jimin egyre többször nyögött néhány oktávval feljebb és egyre csak gyorsította kezének a tempóját így NamJoon kapni akart az alkalmon, kihúzta belőle a dildot és Jint ott hagyva, Jiminbe hatolt. Jó mélyre nyomta magát, hogy szűz területet is érintsen, de ezzel a végpontot is elcsípte így Jimin egy hatalmas sikoltással élvezett a saját kezére és hasfalára. Ezután azonnal visszatért Jinhez és őt terelte egyre jobban az orgazmus felé vezető ösvényen. Gyors mozdulattal a hátára fordította a legidősebbet és egyre vadabb tempót diktált neki. Megmarkolta a fájdalmasan ágaskodó, elhanyagolt, s szinte már ellilul tagját, majd a lökések tempójával hajszolta a beteljesülés felé.
Felcsavarta a legnagyobb erősségre JungKook vibrátorát, amire a maknae hátravetette a fejét és a kanapéhuzatba markolt.
Jin egyre csak közeledett a megkönnyebbülés felé, aztán váratlanul NamJoon teljes hosszával belédöfött, ezzel átlendítve a csúcson. Fehér nedvét a kanapéra és a mellkasára terítette, majd remegő kezeivel izzadt hajába túrt.
Rapmon még mindig nem állt le. Kirántotta Kookieból is a kis szerkezetet és helyére a saját szerszámát helyezte be. Azonnal egy gyors tempóra állt és elhessegetve a maknae ügyetlen kis kezeit ráfogott a farkára.
Néhány pillanat múlva megadta JungKooknak élete első orgazmusát. A maknae halovány remegéssel próbálta normalizálni szapora légvételét, de nem igazán sikerült neki.
Rapmonster picit pihegve leült a kanapéra és saját kezével kezdte magát ingerelni, de egy másik kacsó megakadályozta. Oldalra pillantva Jint látta meg vágyakozóan mosolyogni mellette Jimin egy félig vigyorszerű grimasszal nézte őt. Jin letérdelt a kanapé elé, és hívta a kisebbeket is. JungKook egy hatalmas sóhajt elengedve odacsúszott mellé, viszont Jimin eléggé bátortalanul huppant le közéjük.
Jin halványan mosolyogva kezébe vette NamJoon kielégületlen farkát és durván fejni kezdte. Csontos ujjai durván feszültek hozzá a vékony bőrrel ellátott szervnek. Egyre csak gyorsított és gyorsított, majd még mielőtt a leader egy hatalmas morgással elélvezhetett volna, jelzett a kis maknae line-nak, hogy mire is készül. Valamiért értették az üzenetet így próbálták utánozni Jin pozícióját és közelebb hajoltak. Mielőtt még NamJoonon végigsöpörhetett volna az orgazmus vad és pusztító ereje, egy utolsó csókot hintve a feszülő tagra, hagyták, hogy a leader forró és édes örömnedve belepje az egész arcukat és tele legyen vele a szájuk. Pár pillanatig még kínozták Rapmon nemességét, aztán letisztították egymásról a kihűlt váladékot. JungKook

meglepően nagy élvezettel nyalogatta a két idősebb társát és nem tagadta meg a csókokat sem.
Pihegtek egy sort, majd összetakarítottak és magukra húzták a ruháikat.
- Most már értitek, hogy mi az a szex? – vigyorgott rájuk Rapmon és megborzolta a hajukat.
- Igen, hyung… - bólogattak egységesen.
- Hyuuuuung… - nyúzta el Kook a végét és a leaderre sandított.
- Mondjad.
- Ugye nem ez volt az első és utolsó? – nézett boci szemekkel, reménykedve.
- Persze, hogy nem… - jelentette ki elégedetten és lazán elborult a kanapén.