Egy hónap a diliházban 3.rész

Sziasztok! ^^

Várjatok, kibontom az ingem nyakrészét, aztán megfojthattok... Sajnálom, megint nem volt rész/os/bármi az elmúlt időben. Nem akarok kifogásokat keresni, de muszáj magyarázatot adnom.

Hogy miért is nem írok, se nem tanulok? PC játékok... x.x 

Hihetetlen, hogy leülök azzal az indokkal, hogy "hm, felnézek ddmt-re, Simis-ezek egy kicsit, aztán leülök írni, de közben hopp hívnak skypon" aztán mire észbe kapok, éjfél van, másnap ötkor ébresztő, még nem fürödtem és a tanulás a nullán ahogy az írás is.
Most úgy határoztam, hogy minden szutykot letörlök a gépemről (akár csak sajnálatos módon az eddigi összes írásom, képem és mindenem ami yaoi -de az véletlen volt, esküszöm) és amíg be nem fejezem ezt a sorozatot, nem is játszok velük. (ami nehéz lesz, hiszen nehéz ellenállni a Simsnek, ahol megvan a saját kis meleg párod)
Na, de mindegy is... Még mindig élek és fárasztom az írásaimmal a népet.
Amíg itt vagyok, szeretném megköszönni a 13000+ megtekintést és a sok-sok új kommentet, nagyon jól estek.
Mielőtt még valaki megkérdezné, hogy ki lesz az a cuki falat, akit használok a főszereplő képeihez, a neve Song Chan Ho, és ulzzang modell, szóval rengeteg képe van. (oké, ez egy U don' say infó volt)
Mielőtt még lehajtanám a laptopom tetejét és elindulnék tenni a dolgom, lenne egy kérdésem...
Legyen a következőben kex jelenet? Nem lenne túl gyors?
Már csak azért, mert én már ebbe a részbe is tenni akartam, de féltem, hogy nektek gyors lenne, a "hopp, itt van Hyunwoo egy órája és már meghúzták" action.
Nos, mindenkinek további kellemes iskola időszakot, az érettségizőknek sok sikert, kitartást, a többieknek is fighting, hallgassatok sok K-pop-ot, de ne hanyagoljátok a Dubstepet se. Azt meg főként ne felejtsétek, hogy 29-én, BTS ComeBack!! >o<

Soo~

3. rész: Beköltözés és meglepetések

Nem akarom… Nem és nem! Miért vagyok én ennyire szerencsétlen?
Addig oké, hogy egy hónapot ott kell töltenem azokkal a dinnyékkel, de azt nem értem, hogy miért leszek hozzájuk láncolva annyira, hogy iskolába sem mehetek, és még a mosdóra is kísérniük kelljen? Mit vétettem én, hogy ezt érdemeljem?
Már utálom az egészet, pedig még csak a bőröndömet erőszakoltam ki a szobámból. Hyunyun egész délután a szobájában kuksolt, néma csendben. Néha kihallatszódott egy-egy csörömpölés hangja, ami vagy azt jelentette, hogy a lelki világa tört még jobban össze, vagy az ablakon csapta ki a telefonját, esetleg más fan cuccát.
- Hyunwoo… - kopogott be hozzám anya. Vagyis inkább benyitott és a körmeivel kocogtatta az ajtót. – Itt vannak érted. – Hallottam a hangján, hogy sírhatnékja van, mint amikor négy éve táborba mentem… Az volt az első és utolsó, mert „túlzottan hiányoztam nekik”. De ugyan! Az csak három nap volt!
- Szuper. – vigyorogtam vadalma módjára, majd összeszedve a tabletem és a telefonom, kivánszorogtam.
Mondjuk én arra számítottam, hogy az egész bagázs ott lesz, de csak Rapmonster és egy idősebb fazon ültek a kanapén. Apámmal beszélgettek. Furcsa módon Hyunyun sehol se volt. Mondjuk, megérteném, ha anya bezárta volna a pincébe, hogy ne tegyen kárt a leaderbe, vagy magába.
- Jó napot. – hajoltam meg udvariasan, ahogyan odaértem én is a nappaliba. Az idős fickó kedves mosollyal végigmért, aztán felállt. – Hwang Hyunwoo vagyok…
- Tudom… Én pedig a Bangtan Boys menedzsere. Pár dolgot még elintézek édesapáddal, te addig vidd ki a cuccaid a kocsihoz. NamJoon-shi majd segít. – mutatott a colostokra, aki addigra már szint úgy állt. Bólintottam, majd elindultam az előszobánkba, ahol már ott sorakoztak a gondosan kirakott bőröndjeim. A fekete colos jött utánam, ami kicsit zavart… Olyan furcsa volt. Talán azért, mert szinte lyukat égetett a hátamba a tekintete.
Felkaptam a legnagyobb csomagot, de nem számoltam a súlyával, ezért álltóhelyemben dőlni kezdtem… Hátra… Egyenesen… ah, muszáj? Na, szóval egyenesen a drágalátos colos ölébe.
- Óvatosan picúr… - kuncogott az orra alatt, ami meglehetősen édes volt attól eltekintve, hogy milyen zord a külseje szmokingban. What?! Mit is mondtam az imént… Édes? Oké, én kezdek meghülyülni vagy bebuzulni. – Hagyd a nagyokat rám, hozd inkább a sporttáskákat. – borzolt bele nagytesósan a hajamba. Le akartam ordibálni, mert a hajam az egy olyan terület, ami mindenkinek tabu, de már ki is vitte a házból egyszerre két csomagom. Felmorrantam és a nyakamba akasztottam két kisebb táskát, majd én is kimentem. Kicsit meglepődtem. Oké, szerintem mindenki tudja, hogy vigyázniuk kell arra, hogy meglegyen a takarás és a biztonság, de azért ez már sok…
Két jól kigyúrt kopasz faszi a fekete színű, sötétített üvegű kisbusz mellett, még oké. De, hogy minimum három kísérő autó…
Odabotorkáltam a nekem háttal álló fekete coloshoz. Elvette a csomagjaim és bedobta a kocsi csomagtartójába.

Hihetetlen… De most tényleg. Vagy egy óráig várakoztunk a menedzserre, hiszen annyit beszélt a szüleimmel, de végre kész van. Már jó ideje úton lennék, ha nem anyám szorításában fuldokolnék.
- És… És vigyázz magadra! És moss fogat! És a legfőbb, fogadj szót az idősebbeknek! Mutass tiszteletet! – szorongatott anya, miközben a sírás szélén libegett. Nem tudom, hogy mit van annyira oda, csak egy hónapra megyek, és nem is a világ végére, csak egy fiúbandához.
- Anya… - dünnyögtem a fekete hajtengerébe. Egy pillanatra alább hagyott a fojtása és a vállamnál fogva eltolt magától. – Nem fogok meghalni, nyugodj meg. – Felsóhajtott és elengedett.
Megkönnyebbülve vettem tudomásul, hogy vége a búcsúnak. Apám megoldotta egy kézfogással és egy „mutass tiszteletet” intéssel és kész. Hyunyun nem került elő, mondjuk nem is baj. Bár jó lett volna a képébe vigyorogni, hogy „Én megyek, te nem!”, de így is jó.
- És, itt is lennénk. – fékezett le a menedzser egy társasház előtt. A sötétített üveg miatt nem sokat láttam, de ahogy elnéztem, nem volt túlzottan nagy. Kicibáltam magam az ülésből, majd megvártam a colost és a „főnököt”. Megpakoltuk magunkat a cuccaimmal, aztán hagytam, hogy előre menjenek mind a ketten. Próbáltam volna nézelődni, hogy melyik környéken vagyunk, de nem igazán sikerült beazonosítanom, mert én pont a város másig körzetében lakok.
- Ha sokáig nézelődsz picúr, eltéveszted a házszámot! – kiáltott vissza az ajtóból Namjoon aztán nevetve intett egyet.
Megforgattam a szemeim és utána indultam. Beengedett maga előtt és miután levettük a cipőink, a nappaliban tök csend fogadott. A házat jobban megnézve, talán egy kis amerikai beütése volt, ami miatt nagyon otthonosan hatott a számomra. Az első dolog talán az volt, hogy a menedzser valamilyen sürgős dologra hivatkozva az új albummal kapcsolatban lelépett… Fasza, ezzel egyedül hagyott hét, számomra vadidegennel.
- Srácok, itt van Hyunwoo! - üvöltötte el magát Jimin, majd odasprintelt hozzám és jól végig mért. Vigyorogva beletúrt a hajába, ezzel talán kifejezve a köztünk levő méretbeli különbséget, mind izom, mind magasság ügyileg, de mivel csak értetlenül pislogtam rá, fancsali képet vágva lehuppant az egyik kanapéra.
- Ülj le kölyök! – paskolta meg maga mellett a helyet, ha jól tudom Suga. Így, smink nélkül alig ismertem meg őket. Felemeltem a csomagom és picit megráztam. Mondjuk mire észbe kaptam, hárman is ugrottak, hogy elvegyék tőlem. Kicsit bátortalanul megindultam és leültem mellé. Lassan odavándorolt az összes srác, így kezdődhetett a megismerkedés...
- Hány éves is vagy Hyunwoo? - szuggerált jó erősen JungKook, majd feldobta a lábát Jimin ölébe.
- Idén töltöm a tizenhatot... Vagyis, ebben a hónapban. - motyogtam el a végét. Valamiért nagyon zavarban éreztem magam a közelükben.
- Oh, hanyadikán? - mosolygott rám V, aztán a fejét J-Hope vállára helyezte.
- T- Tizenegyedikén... 
- Tizenegyedikén? - kapta fel a fejét Jin. - Akkor van a nővéremnek is.
 - Mesélj magadról egy kicsit Hyunwoo. - mosolygott rám biztatón Hope,majd megbirizgálta V arcát.
- Nem tudok mit mesélni... A nevem Hwang Hyunwoo, Seoulban születtem, van egy húgom, apámnak van egy jól menő cége, anyám kórházi dolgozó. Teljesen átlagos vagyok... Egy a sok szürke kisegér közül. Imádok zenét hallgatni, de a külföldi remixek jobban tetszenek, mint a hazai termékek... Sokat olvasok, főként mangákat. Kedvenc színem a zöld, a kedvenc számom pedig a kilences. Szeretek enni, de nem tudok sokat, mert kicsi a gyomrom. Nem szeretek sportolni. Nem hallgatok K-popot, csak néhány lány bandát. Tanulással viszonylag jól állok, majdnem osztályelső vagyok.... - mire befejeztem a kis mesélésem, már azt se tudom, hogy mennyi idő telt el, csak azt, hogy a fiúk végig engem bámultak.
Szégyellősen lehajtom a fejem és várom a reakciójukat, amit várhattam volna, hiszen csesztek bármit is csinálni. Suga keresztbe vágta a lábait és ő is a többieket figyelte.
- Régóta vagy rajongó? – jött oda elém azt hiszem Jin és letett elém egy bögre teát. Köszönetképpen picit meghajoltam, amire felkuncogott és ő is leült, egyenesen Rapmon mellé.
- Őszintén szólva nem… Ha hiszitek, ha nem, még csak igazán A.R.M.Y. se vagyok. A húgom mutatott meg titeket két napja. De az ő jóvoltából már teljesen ismerem a munkásságotokat... – kissé elbizonytalanodtam a mondat végére, így elhalkultam.
Egy perces néma csend vonult körénk. A fiúk mind engem néztek komoly képpel, én pedig szerencsétlenül összehúztam magam a lehető legkisebbre és imádkoztam, hogy váljak láthatatlanná.
Hirtelen Rapmon felnevetett és felállt a kanapéról. Lassan odasétált elém, belém pedig belém fagyott még a szar is. Kétségbeesetten pislogtam körbe, de mindenki vagy a leadert, vagy engem szuggerált.
- Legalább nem kell félnünk, hogy fangörcsban leled halálod. - kuncogott fel JungKook és csatlakozott az idősebbikhez. Ott álltak előttem, én pedig csak bámultam és vártam, hogy mi lesz a sorsom.
- Hát... Nem is tudom, de aki azt mondja, hogy fél óra alatt nem lehet megismerni valakit, az hülye. Szerintem mi most megismertünk téged eléggé. Ahogy elmondtad, te is ismersz minket, szóval itt most be is tudjuk rekeszteni egy kicsit a beszélgetést... - mondta Jin, teljes komolysággal.
- Így van... - bólogatott J-Hope, mielőtt elengedett volna egy sóhajt és ő is felállt volna, maga mögött húzva JungKookot. A következő pillanatokban csak az ajtó csapódását, majd valami koppanást hallottam.
Kicsit se értelmes fejet vágva, kérdő pillantásokkal díjaztam a többieket, de elég hiányos volt a létszám. Se Jimin, se Jin... és valamiért Suga is eléggé más merre figyel... Most komolyan...? V-t figyeli ennyire? Apám, ez mindjárt felfalja a puszta tekintetével.
Félve felnéztem Rapmonster arcára, ami kicsit se biztató kifejezéssel bírt. Mielőtt bármit is kérdezhettem volna, Suga felállt és elindult a szemközti kanapéhoz. Letérdelt rá és V felé hajolt. Körülírhatatlan az az érzés, amit akkor éreztem. Féltem, de mégis kíváncsi voltam a folytatásra.
- Nam... Tiétek a szoba. Mi jól elleszünk itt a nappaliban, ugye Sugci? - kuncogott tinédzsereket megszégyenítően V. Ha rágó lett volna a számban, most tuti, hogy a szőnyegben keresgélném. M- Mármint AZ a szoba? Kérlek mondd, hogy csak arról a szobáról van szó, ahol lesz a kis vendégmatracom, ahol alszok!
- Hogy kinyílik a csipád amikor kanos vagy kicsi Tae... Becézgeted a hyungokat? Hm... Ugye tudod, hogy ezt nem szabad? A tiszteletleneknek el kell tömni a szájukat, aztán jól megbüntetni.. - morogta Suga, és a következő pillanatban csak a leader zakójának gombjait láttam, nomeg némi elnyomott dünnyögést hallottam.
Mire észbe kaptam, kulcstartó üzemmódban lógtam Rapmon hóna alatt és arra felé tartottunk, mint amerre ment J-Hope és JungKook. Kissé megkésett reakció idővel, de kapálózni kezdtem, hogy tegyen le, de csak monoton cipelt tovább. Ha eddig féltem, most már rettegtem. Akkor meg főként megfagyott bennem a vér, a húgy, a szar, de még a fing is, amikor is megláttam, hogy hová vitt.
Tuti, hogy az ő szobája... Lerí róla! Bár mondjuk egy japánul kiírt "Rapmon" vagy a polcra kitett "The Best Leader" táblácska mellé nem kell orvosi diploma, hogy rájöjjek, az ő szobája.
Leültetett az ágyra, ő pedig előttem foglalt helyet az ágy végénél hanyagul ledobott sámlin. Egy fél mosollyal folyamatosan rémült arcomat figyelte.
- M- Most mit akarsz...? - nyögtem ki nehézkesen, szótagról szótagra. Végezetül reszketve nyeltem egyet és az alsó ajkamba vájtam a fogaim. Nem válaszolt, csak kuncogva lehajtotta a fejét és a kezeit a térdére helyezte.
- Miért félsz tőlem? Félsz, hogy csinálok valamit? - A hangjától kirázott a hideg. És ami a legrosszabb, hogy emiatt csak még jobban remegni kezdtem. - Mitől tartasz? Hm? Mondd, ki, hogy mit ne csináljak... - dörmögte halkan és a zakója patentjaihoz nyúlt. Teljesen ledermedve vártam a további mozdulatait. - Talán ezt? - kihúzta a helyéből a nyakkendőjét. - Vagy ezt... ? - kibontotta az inge felső gombjait. - Mondd, és nem teszem...Mondanám én, ha tudnám, te ősvadbarom! Nem látod az arcomról, hogy le vagyok fagyva? Ilyenkor teljesen OFF-os vagyok! De várjunk... Amúgy tényleg jó pszichológiát alkalmaz ez a tökfej... Mitől is félek? Végtére is... Csak úgy húsz kiló izommal és harminc centivel lehetek lemaradva, de legalább fiú vagyok, szóval megerőszakolni nem fog... 

U- Ugye?

Az a bizonyos nyár... 5.rész

Hát igen, ez is elérkezett. Az utolsó része a ficinek. Remélem tetszett nektek, én kifejezetten élveztem írni. A vége kicsit lelkizős lett, de az epilógus tartogat még egy kis pihent agyú fahumort /kopp-kopp/
Ne felejtsétek el, hogy Soo nem áll le egy könnyen, most is több felső korhatáros dolog van megkezdve és vannak közte különleges párosok is. További szép napot/estét/reggelt, sok olvasnivaló fictiont! ^^
UI: Nagyon köszönöm a 11000 feletti olvasót, hihetetlenül meglepett, hogy egyre népszerűbb az oldal!

Ötödik nap;Soha többé sport tábor!

Ki látta a The Walking Dead, azaz a sétáló halott című sorozatot? Oké, ez költői kérdés volt, kezeket le. És ki látott már másnapos tinédzser tábort? Na, akkor tessék kombinálni a kettőt!
A tábor területén mindenhol szemét és a fűben szundikáló fiúk feküdtek. Talán a leglátványosabb az az a srác lehetett, aki valamiért a tábor zászlajának tartójáról lógott lefele az alsóneműjénél fogva.
Persze a macskajaj nem kerülte el a két jómadarunkat se. Bár ők valamivel kellemesebb szituációban keltek fel.
- Jimin… megköszönném, ha kieresztenél magadból… - dünnyögte szenvedő hangon Zelo és megcsípte az idősebbik csupasz fenekét. Jimin erre felriadt és arrébb ugrott, amivel sikeresen kirántotta magából Zelo lelankadt nemességét. Orbitálisan felnyögött, hiszen nem csak az alfelébe, de még a fejébe is hatalmas fájdalom hasított. – Nem maradnál kussban? Kurvára másnapos vagyok és kibaszottul nem emlékszek a tegnap estére… Neked dereng valami? – kérdezte szenvedve a colos, aztán a fájdalmai közt őrlődő hyungjára pillantott.
- Addig oké, hogy valami kék szart megittunk, táncoltunk és én… kurva élet… én… - makogta Jimin és a fenekéhez ért.
- Nyögd már ki! – morrant fel Zelo és beletemette magát a párnába.
- Azt kértem, hogy dugj meg… - suttogta Jimin és egy pár pillanat alatt végigpörgött a fejében az a tipikus emlékszalag, ahogyan az elmúlt éjszakában Zelo szó szerint beleépítette az ágyba. Visszhangoztak a fejében a saját kéjes nyögései és könyörgései, miszerint még többet akar, még durvábban, még gyorsabban.
Fülig vörösödött és halkan felnyögött, hiszen ágyékába azonnal rengeteg vér tódult, ezzel felélesztve nemességét. Lesütötte a szemeit és kicsit összegubózott, hogy takarja magát.
- Most mi bajod? – dörmögött Zelo és megpróbálkozott a felüléssel, de nem jól tette, mert a világ forogni kezdett vele és visszapottyant a párnára. Felsóhajtott és jobbnak látta, ha nem mozdul.
- Semmi… Csak… áh, hagyjuk… - makogta halkan az idősebbik, aztán lassan feltápászkodott és egy törölközőt a derekára tekerve, kiindult a zuhanyokhoz. Útközben felmérte a buli romjait és a társaság állapotát, amihez képest egy rehabilitációs központ gyógytorna terme csendesnek minősült volna, aztán befoglalt magának egy zuhanyfülkét.

Jimin

Hihetetlen… Én még csontra részegen is Zeloval kufircoltam. De nem baj, vége a tábornak. Kajálunk, összepakolunk és ebéd után már indulunk is haza.
Ah, de én nem akarok még hazamenni! Zeloval akarok lenni, de nem lehet. Már szerintem az egész tábor tudja, hogy mi ketten keféltünk és, hogy homokosok vagyunk. Mondjuk ezen nem kell kiakadni… Én az utolsó évemet pengettem a suliban, szeptemberben máshol fogok már kezdeni. Zelot soha nem érdekelte mások véleménye. És ezért is szerettem vele lenni. De ezzel, hogy a második napon letámadott…
- Hideeeg! – sikoltottam fel, ahogyan a jó meleg vizet felváltotta a jéghideg víz. Mellettem Zelo röhögött teljesen meztelen és eléggé esztelen. Fejbe dobtam a szappanommal és kiugrottam a zuhany alól. Rányújtottam a nyelvem és lassan visszamentem a faházunkba. Elővakartam magamnak egy adag ruhát, aztán elkezdtem összeszedni a bőröndömet.
Szerencsére a másnaposságom nem tartott sokáig, hiszen ha jól emlékszek csak egy pohár olyan kék izét ittam. Na, azt viszont soha többé… Nagyon durván kiütött a cucc. Végigkeféltettem magam egy estén, szóval ezután többet nem iszok.

Jimin POV end

A délután hamar elérkezett. A fiúk mire észbe kaptak, már a buszon ültek és arra vártak, hogy az elinduljon. A táborvezető és az edző kint álltak és számolgatták a csapatot, hogy minden rendben van-e. Szerencséjükre minden tökéletes volt. Mindenki a helyén ült és jégakkut szorított a tarkójára, esetleg öntötte magába a vizet literszám, sőt, akadt, aki már kiütötte magát egy kiló fájdalomcsillapítóval.
Mindenki békés volt, kivétel Jimin és Zelo nem. Ők feszengve ültek egymás mellett, de az oka érthető volt. Úgymond az imént voltak túl egy szakításon, ami egy nem létező kapcsolatot zárt le. Legalábbis a szerintük nem létező. Jimin ha tehette volna, foggal, körömmel kapaszkodott volna a göndör kis szöszije után, de mivel mind a ketten egy nembe tartoznak, nem tehette. Zelot teljesen hidegen hagyta a hiányérzet. Ő az egészet a hormonjainak tudta be, és ezzel el is simította a témát. Ő tényleg csak egy szexpartnert keresett magának és meg is találta, de mivel nem fűzött hozzá érzelmeket, azt a pár tartószálat könnyedén elszakította.
Ellenben Jiminnel, aki ténylegesen próbált érzelmeket vinni abba a pár napba. Az ő kötelékei nem tudtak elszakadni. Túlzottan erősek voltak, hiába is tépte, mind Zelo, mind Jimin.
- Zelo… - suttogta Jimin, miközben kibámult a busz ablakán. A felettük gyülekező, fekete gomolyfelhőket kezdte figyelni. Esni készült…
- Hm? – morrant fel Zelo és kicsit közelebb hajolt az idősebbikhez.
- Szeretném, ha ezt az egész tábort… Elfelejtenénk…
Csend ült le közéjük. Egyedül a busz motorjának lágy morajlása és az eső durva kopogása hallatszott. Néha egy-egy horkoló gyerek is megzavarta a monoton búgást, de ennyi volt.
- Rendben. – bólintott Zelo, aztán kicsit közelebb hajolt Jiminhez. – Soha többé sport tábor! – jelentette ki nyugodtan, aztán egy utolsó búcsúcsókot lehelt Jimin ajkaira.

EPILÓGUS:


Minden évben eljön az az idő, amikor a felsőbb évesek köszöntik az új elsőéveseket.
Jimin teljes nyugalomban állt a helyén, a bandájával körülvéve. A téma pont a kicsik szívatása volt. Feladatul kapta, hogy amikor a kicsik megjelennek az udvaron, hogy átvehessék a nagyok „ajándékát”, a rá jutó srácot vagy lányt részesítse egy kis meglepetésben. Pont ezért is tett a saját kis csomagjába egy időzíthető pukkanó tintapatront, az aktiváló gombot pedig az inge ujjába műtötte, hogy észrevétlen tudjon meglepetést okozni..
El is jött az idő. Felsorakoztatták az osztályokat, hogy bevonulhassanak az újdonsült elsősök. Jimin
- Z- Zelo? – nyögte halkan, miközben felnézett a colos göndör szöszi szemeibe.
- Oh, helló hyung, úgy látszik megint alattad járok! – vigyorgott jókedvűen Zelo, aztán meglökte Jimin karját. Ezzel együtt megnyomta a kis gombot, így a patron felrobbant, a csomagból pedig szivárogni kezdett a tinta, teljesen eláztatva a szinte transzba esett Jimin fehér ingét és kezeit.

Az a bizonyos nyár... 4.rész

Negyedik nap; nem akarom, hogy vége legyen!

Jimin~

Most így belegondolva ez a tábor nem is olyan rossz… egyenesen rémes!
A tegnapi filmnézéskor, nem, hogy összefostam magam majdnem, még le is buktunk a táborvezető előtt, hogy Zelo kézimunkázott. A szöszit ez nem igazán zavarta, de én most ott tartok, hogy kivégzem a tábort, hogy ne maradjon szemtanúm, majd magamat pedig egy kamion elé vetem valahol az országúton. Nem is rossz…
- Park Jimin, Choi Jun Hong. Kérem, fáradjanak be uraim. – nyitott ki a faházából az edző. Hangja ridegen csengett, ami miatt kirázott a hideg. Szemlátomást eléggé bökhette a csőrét a dolog. Ja, amúgy elfelejtettem említeni, de az edző és a táborigazgató elhívtak minket beszélgetni, ezért is várakoztunk a faházuk előtt. Pedig ma úszás lett volna… ah, francba is! A legnagyobb hőség van, és ahelyett hogy úszhatnánk, arról kell beszélnünk, hogy Zelo keze miért matatott a gatyámban.
Csigalassúsággal bevánszorogtunk, majd le lettünk ültetve az egyik ágyra. Az igazgatóúr az ablaknál állt, amíg az edző visszament a többiekhez. Kezeit hátul összekulcsolta és valami nagyon random dallamot dúdolt. Percekig feszélyezetten bámultunk rá, amikor hirtelen egyik lábáról a másikra állt és felénk fordult. Kis híján frászt kaptam, amit Zelo észrevett és kuncogni kezdett rajtam.
- Szóval a két jómadár… Koruk? – hangzott el a szigorú kérdés a csávótól. Homlokát összeráncolta és még egy kicsit előre is dőlt, mintha siettetni akart volna minket.
- Én tizennyolc, ő tizenhét… - mutattam először magamra, majd a mellettem ülő szőke dinkára. Ő csak bólintott egyet, hogy nyomatékosítsa az előbb elhangzottakat. Ismét csend szállt le a szobára, s ugyan úgy feszült lett a légtér.
- Tisztában vannak maguk a nemükkel? – küldte felénk az első lealázó kérdést. A kis colos megforgatta a szemeit, fél karjával rám tehénkedett és kihívóan az igazgatóra nézett, miközben csettintett egyet a nyelvével. Az igazgatót látszólag meglepte, mert kissé megingott. – Megértem a helyzetüket. Tinédzser koromban és is elég sokat viselkedtem így. Férfiakkal jártam és egyéb dolgok. – Na, itt meglepődtem. Azt hittem, hogy valami nagyon perfekt csávóka, de ez… Kiverte a biztosítékot, főleg, hogy én nem vagyok meleg. Csak… na, jó én se tudom, hogy mi vagyok. – Azért kértem maguktól a beszélgetést, hogy megmondjam, büszke vagyok az ilyenekre. Felvállalják, és nem szégyellik. Mutassák meg mindenkinek az utolsó két napban, hogy nem félnek elrejteni a homoszexualitásukat! – tárta szét a karjait egy vigyor társaságában. Vajon kire hasonlíthatott? Hm… Aki ismeri a Narutot, az értheti, hogyha azt mondom, Gai-sensei. Mondjuk, ő inkább Gay-sensei, és nem a fiatalság tüzét táplálja, hanem a buziság kályhájára dobálja a hatalmas rönkfákat… - Menjenek és hintsék be szivárvánnyal az egész tábor területét! – Szinte hiányoltam mellőle a csillámport és a rózsaszín egyszarvúkat, margaréta csokrokkal a szájukban.
Mielőtt még egyebet is mondhatott volna, Zelo elkapta a karom és kirántott a kis kunyhóból. Nem állt meg velem, egészen az erdő szélén kezdődő kis túra ösvényig. Ott elengedett, majd alaposan körülnézett.
- Mi…? – nem tudtam befejezni a kérdésemet, mert elkapta a derekam és egy bokorba rántva letepert, majd az ajkaimra cuppanva vadul csókolni kezdett. Halkan felnyögtem és a göndör fürtjeibe fúrtam az ujjaim. Nem tartott sokáig a csókunk, mert valaki közeledett az ösvény felől. Lelöktem magamról és kiugrottam a rejtekből. Futni kezdtem, egyenesen az öltözők felé, hogy még elkapjak bő másfél órát az úszásból.

Jimin POV end

Rekkenő hőség, egy fedett uszoda, negyven diák, vízilabda. Jó kis kombó… Főleg, ha a negyven kölyökből csak harmincnyolc tartózkodik a vízben… Gondolom, a sejtelmesebbek tudhatják, hogy kik hiányoznak, és éppen most mit csinálnak… Nem kell erőlködni, jön az magától is!
A két jómadarunk a zuhanyzóban volt. Nem is akárhogy. Hideg zuhanyt engedtek magukra, ennek ellenére forró csókokat váltottak és simogatták egymást ahol érték. Zelo tenyerei akaratosan masszírozták Jimin farpofáit, néha pedig egy-egy ujját, már a méretére tágult nyílásba vezette, olyankor Jimin hangos, kéjes nyögésekkel díjazta a kényeztetést.
- Az baj, ha azt mondom, akarlak? – lihegte Jimin két hosszú nyelves között. Felnyüszített hirtelen, hiszen Zelo most nem egy ujjával, hanem rögtön kettővel nyúlt belé. A fiatalabbik vállába markolt és kicsit eltaszította magától. Hátat fordított a colosnak, és nekitámaszkodott a csempézett falnak. – Kérlek…
Zelo nem szólt, cselekedett. Meredező ágyékát nekidörzsölte Jimin puha fenekének és amint kicsit szétfeszítette a markolnivaló farpofákat, behatolt. Jimin levegőt se vett, pedig Zelo azonnal durván mozogni kezdett. A folyamatosan nyakukba hulló víz nem bizonyult a legjobb síkosítónak és ezt Jimin meg is érezte. Hiába is volt a fájdalom, iszonyatosan élvezte, ahogyan a fiatalabbik szinte felpasszírozta a jéghideg csempére és úgy bánt vele, mint egy játékszerrel.
A folyamatos zihálás és szinte már sikoltásszerű nyögések csak a zuhanyoknál voltak hangosak. A fiúk szerencséjére senki nem vette őket észre, bár ha meg is történt volna, se érdekelné őket. Zelo hirtelen megfeszült és azelőtt elment, mielőtt még Jimint átlökhette volna azon a bizonyos kapun, amit orgazmusnak hívnak.
Elengedte hyungját, aki továbbra is a fehér csempére nyomódott és próbált lenyugodni. Remegni kezdett és fájós alfeléhez nyúlt. Ujjai segítségével óvatosan kieresztette magából Zelo élvezetét és csak aztán zárta el a vizet, hogy visszamenjen a faházukba.
- Holnap lesz az utolsó nap… délután indulunk haza. – jegyezte meg a szőke és letapadt haját kezdte el újraélesztgetni a hajszárítójával. Az apró kis tükréből Jimin arcát figyelte, aki kicsit szomorkásan pakolászta a cuccait elő.
- Igen, tudom. – motyogta kissé keserű szájízzel, majd egy törölközőt csavart a fejére. Előkapott a bőröndjéből egy alsót és belebújt. – Megyünk az esti búcsú bulira? – Odabújt Zelo csupasz hátához és cica módjára hozzádörgölőzött.
- Ha ezt nem csinálod megint. – nevetett kínosan a colos. – Ugye tudod, hogy nem vagyunk együtt? – Amint ezt kijelentette, Jimin kiejtette a kezei közül a pólóját és hatalmas szemekkel meredt barátjára. – Ami köztünk, van az csak szex, semmi több. A legjobb haverom vagy, nem fogjuk ezzel tönkrebaszni a barátságunk.
- Tudom. – vágta rá Jimin, bár belülről összetört. Fejében már megalkotott egy képet, hogy hogyan és miként fogja előadni a szüleinek és öccsének a dolgot, aztán, hogy milyen páros elfoglaltságokat fognak ketten megcsinálni a nyáron. De Zelo ezt, mint egy szikla az apróbb kavicsokat, porrá zúzta.
- Hé… - Jimin egy pillanatra odakapta tekinteték a perverzül vigyorgó Zelora. – De ma este még mind a ketten homokosok vagyunk.
Jimin felnevetett, és ahogy felkapta a felsőjét, nekirontott Zelonak és ráborította az ágyra.

Jimin~

Te jó Isten… Utálom magam, amiért belementem ebbe a dologba. Ha normálisan ellenkezek vele, nem gyűr maga alá és most nem fájna, hogy nem lehetünk együtt. Ez olyan fos érzés, hogy arra nincs szó. Hihetetlen, hogy ez a hét is eltelt. A felét utáltam, de azért visszamennék és talán ugyan így csinálnám, de több érzelemmel. Nuku csak szex és semmi más. Ez az én formám…
Ezt a bulit élvezni fogjuk. És leszarom, hogy vannak kiskorúak. Szerintem már mindegyik látott pornót… Maximum ráfogom az alkoholra… Ez az!
- Hyung, mehetünk? – tört rám a faházba Zelo. Elsőre pofán akartam csapni, de aztán megenyhültem és mosolyogva bólogattam. Kiléptem a házikónkból és azonnal a szőke colosom mellé tipliztem. Elkaptam a karját és a derekamra fogtam. Én is átkaroltam és kicsit hozzá is bújtam. Most nem érdekel, hogy ki néz meg magának… Csak tessék!
- Hé Zelo! – kiáltott oda neki az egyik felsőbb éves. – Becsajoztál tesó? Pedig itt vannak a szomszédos táborból a pompon lányok is! – röhögött hangosan, amire rányújtottam a nyelvem és pipiskedve nyomtam egy puszit a szöszim arcára. Erre persze elhallgatott és visszament pingpongozni. Zelo nem reagált semmit, csak nézett rám, mint borjú az új kapura. Meghúztam a vállam és megindultam a tornaterem felé, ahonnan hangos zene, fények és műfüst szivárgott. Ez az élet… Pia, zene, buli, csajok és… ha már buzi lettem, akkor pasik is.
Apropó pia… Valami keményet kéne inni.
- Megkóstoljátok? Vagy pisisek vagytok hozzá? – nyújtott felénk egy –számomra idegen- srác két poharat, valami sötétkék löttyel. Megrántottam a vállam és elvettem tőle, majd az egyiket Zelo kezébe nyomtam.
Nem igazán foglalkoztam vele, felhajtottam mind a két és fél decit, aztán a műanyag kis pohárkát összegyűrtem és bedobtam a közeli gyűjtőbe. Épp, hogy leért, azonnal beütött a hatása. Kezdtem egyre jobban felszabadulni és az arcom is kipirult.
- Menjünk táncolni… - jelentettem ki játszi könnyedséggel, aztán berángattam magammal a kis colosom.
Odabent, valami iszonyatos zene ment. Az a tipikus vonaglasz rá és ennyi. Még jó, hogy itt vannak a csajok, mert tényleg forró lenne a buli. Bár sokaknak így is az lesz. És magamnak is úgy terveztem.
Megálltam a hangfalak mellett és elkaptam Zelo tarkóját. A színes fényektől pont láthattam, hogy hatalmas vigyor terjengett az arcán. Lehúztam magamhoz és egy picit ráharaptam az alsó ajkára. A zenén kívül nem hallottam mást, de egyszerűen érzem, hogy felmorrant. Vette a játszadozásra való felkérésem. Lassan riszálni kezdte a csípőjét és a kezeivel megmarkolta az én oldalam. Most ő harapta meg a számat. Az alkoholos italnak a szagát éreztem rajta, de nem érdekelt. Teljesen elbódultam tőle.
Halkan felnyögtem és a farmerja farzsebébe nyúltam. Nem nézte jó szemmel, inkább kihúzta onnan és egy másik helyre helyezte. Nem, nem a zsebébe… Egy kisebb domborulatra.
A szemeibe néztem és végignyaltam az ajkain, majd gyengéden ráleheltem és végezetül pedig egy hosszadalmas csókba húztam. Kezemmel a farkát dörzsöltem és hihetetlenül beindultam tőle.
Elhúztam a tenyerem és helyette az én alfelem súroltam neki, nem kímélve. A számba morgott és megfordított. A fenekemhez dörgölte magát és egyre inkább rekedtes és mély morgásokat lihegett a fülem tövére. Felnyögtem, de az azonnal elvegyült a kemény basszussal, amit a hangfalaknak köszönhettünk.
- Azt akarom, hogy egész éjjel dugj… hogy soha se felejtsem el ezt az éjszakát. És ne hagyd, hogy véget érjen… Nem akarom, hogy vége legyen! – nyögtem a fülébe teljesen elkábultan, amikor elhúztam az arcát egy kicsit.
- Kérésed számomra parancs!

Jimin POV end