BTS hard yaoi 2.rész (+18)

#Jimin pov

 Megint ezek a hangok... Vagyis... Jin hyung... Nos igen... Ő úgy tudja, hogy semmit sem tudok róla és NamJoon hyungról. Pedig nagyon is sokat tudok. Már debütkor is láttam hogy Jin hyung máshogy néz a leaderünkre. Oké, bevallom egy kicsit zavart eleinte, de aztán megbékéltem vele. Habár, az utóbbi 3-4 hónapban mintha másabb lett volna. Jin hyung egyre jobban kezdett távolodni Mon hyungtó és egyre többet foglalkozni velünk. Na jó... Ez mostmár kibírhatatlan... Jin hyung szobája mellett van az enyém és mindent, de tényleg mindent hallok. Ennyire durván csinálják? Na jó... Én átmegyek Kookiehoz.

Az ő szobája van a legmesszebb Jin hyungétól.

Összeszedtem a kispárnámat és a takarómat aztán áttotyogtam a legfiatalabb tagunkhoz.

 Mivel szinte mindig nála alszok, kopogás nélkül menten be. Még ő se aludt.

- Bocsi a zavarásért...

- Nem zavarsz... Már vártalak.- mosolygott aranyosan.

- Gyere.

- Köszi... - leültem mellé, szembe fordultam vele és törökülésbe húztam magamat. - Tudod mi a vicc?

- Mi?

 - Én lennék az idősebb és mégis, én járok át hozzád mert nem tudok aludni.

- Engem nem zavar. Jobb mint egyedül aludni. - elásította magát és elborult.

Én mellé dőltem és figyeltem az arcát. Kis idő után elmosolyodott és a plafon helyett engem kezdett el nézni. Én erre a mozdulatára lehunytam a szemem és alvást színleltem.

- Jó éjt. - suttogta és egy apró puszit adott a szám mellé.

- Neked is...- mondtam egy félmosollyal.

 - T-Te még fenn vagy??

- Igen, miért?

 - A-Az előbbi cs-csak...

A mondatát nem tudta befejezni mert a számat az övére nyomtam akaratlanul is. Hihetetlenül jó érzés fogott el, mindenem bizseregni kezdett. Melegem volt de a hideg futkosott a hátamon. Végre észbe kaptam és elhúzódtam.

 - B-Bocsánat...- toltam hátra magam.

Szó nélkül megfogta a tarkómat és visszahúzott. Most ő nyomta az enyéimre a puha párnáit.

Tágra nyílt szemekkel figyeltem. Az arca enyhe pírban úszott, a szemeit félig lehunyta.

Muszáj volt mozdulnom.

Felé térdeltem és enyhén megmozgattam az ajkaim. Ő ezt az utánzásommal díjazta. Átkarolta a nyakamat és még jobban magához húzott. Ez a gyerek most konkrétan azt szereti ha összenyomják?

 - K-Kookie... Álljunk le...- suttogtam.

- N-Nem akarok...- kapott utánam mint valami éhes kutya a csont után.

Tényleg mint aki éhes, ráharapott gyengéden az alsó ajkamra.

Én ezt viszonozva, végignyaltam az övén. Mint a méz... Édes!

- N-Ne...

 - Miért? Ennyire rossz vagyok?

- Nem... Csak... Csak... Hagyjuk abba…

 - O-Oké... De nem menj el... Kérlek...

Nem válaszoltam csak lemásztam róla és elfeküdtem mellette. Összekulcsoltam az ujjainkat és próbáltam elaludni.

Reggel a mosógép zúgása és egy erőteljes nyomásra az ágyékomra keltem fel.

- Ahahha...- vinnyogam miközben a kezemmel védtem magamat.

 - Mondtam, hogy erre fel fog kelni...

 - Jó reggelt Csipke Rózsika! Vagy inkább Merev Józsika.- röhögött Suga hyung miközben lepacsizott HoSeok hyunggal.

- Anyátok...- ültem fel. - Mi van?

- Csak fel akartunk kelteni téged..

- Szakadjatok már le... - borultam vissza bogár pózban a párnákra.

Csak kuncogtak valamit, aztán egy erős bökést éreztem az alfelembe.

- Wááá!

#Jin pov

Reggel minden jól indult. Amit az este összekentem most végre kimoshattam. Nagyban főztem a reggelihez a tojásokat amikor Jimin üvöltésére lettem figyelmes.

Azonnal NamJoonra gondoltam ezért mindent eldobtam a kezemből és JungKook szobája felé vettem az irányt. Feltéptem az ajtót és a szavam elakadt azon, amit megláttam. Suga és J-Hope ott álltak röhögve Jimin mögött, aki vergődött az ágyon, a fenekét fogva.

- Két jómadár kifele, amit miattatok csináltam összeszeditek... - böktem az ajtó fele.

- Hé öcskös minden oké?

 - Ha az oké, hogy valamit majdnem felnyomtak nekem, akkor igen...- húzta el a száját. - Uhm... Hyung... Neked mindent elmondhatok ugye?  

- Persze. Mindent. - leültem mellé az ágyra. - Mondjad csak...

- Én... Én meg... Én megcsókoltam Kookiet...- hajtotta le a fejét. Mi??? Mit csinált Kookieval? Csókolózott?

- T-Tessék?

- Most miért ilyen a reakciód? Ha jól tudom te meg NamJoon hyunggal vagy együtt...

- Mi? Honnan tudod te ezt?- estem majdnem hátra az ágyon.

- Tudod van ám agyam is... És a hangok meg az sok eltűnésetek...

- Jó oké... Igen együtt vagyunk... Vagyis voltunk...-suttogtam a végét.

- Mi?

- Semmi... 

- Uhm... Kérdezhetek pár dolgot?

 - Mit szeretnél?

- Az este nehezemre esett de nem tudtam tovább haladni... Sajna nem tudom, hogy meg ez az egész... Már láttam felnőtt filmet de nem két pasit... Süti meg még ennyit se tud szerintem...

- Most konkrétan azt kéred hogy magyarázzam el hogyan meg két pasi közt a dolog?- vontam fel idegesen a szemöldököm.

- Igen... - hajtotta le a fejét.

Nagyot sóhajtottam és felálltam az ágyról. Odamentem az ablakhoz, hogy háttal legyek neki.

- És... Akkor te vagy felül?

- Azt hiszem...

 - Azt hiszed?

- Még csak csók volt...

 - Na mindegy... Annyi a lényeg, dolog előtt az ujjaiddal mindenféleképpen készítsd fel, mert nem csak hogy fájni fog neki, még mozognia is nehéz lesz.

- E-Ennyi?

Mély levegőt véve sétáltam ki a szobából, Jiminre se hederítve. Túlságosan is ciki volt a dolog hogy a szemébe nézzek.

#Jimin pov

 Mivel Jin hyung nagyon keveset mondott, és nem is igazán értettem mit akart, muszáj volt utána néznem. Az én telefonom, kampec, mert a múltkor kiesett a kocsiból, tablet szervizben. Most így visszagondolva tényleg egy tornádó vagyok. Francba... El kell kérnem valakiét... Sütién nincs engedélyezve az amit akarok... HoSeok hyung és YoonGi hyung nem adná ide... Jin hyungtól nem akarom elkérni... Maradt a leaderünk...

- Hyung...- lökdöstem meg a vállát.

 - Miva'?- nézett rám unottan.

- Uhm... Elkérhetem a tabod?

- Minek? Hogy azt is gajra vágd?

- Csak meg akarok valamit nézni...

- Nem jó a maknae cucca hozzá?

Nem válaszoltam csak megráztam a fejemet.

- Egy feltétel. - vigyorodott el, ami most megijesztett.

- M-Mi az?

Rácsapott a fenekemre és erősen rámarkolt. Próbáltam menekülni de megfogta a karomat és az ölébe húzott.

- Beszedem a díjat...- suttogta a fülembe aztán végig nyalt rajta.  

- H-Hyung...-vinnyogtam szokatlanul magas hangon. - I-Inkább hagyjuk!

Próbáltam menekülni, de nagyon erősen fogott le. Minden erőmet bevetve téptem ki a kezemet az övéből és levegőért kapkodva menekültem. Mitől ijedtem meg ennyire? Mondjuk talán attól, hogy úgy elbánik velem, mint Jin hyunggal szokott.

- Hova-hova Törpe?- kapott el Suga hyung.

- S-Sehova! A szobámba...- kerültem volna ki, ha nem nyom fel a falra.

- Nézd csak. A Törpe menekül...- ölelte át hátulról HoSeok hyung az elkapómat.

- Engedj már!- löktem le magamról YoonGi hyungot.

- De kis vad valaki... Csak nem zavar a reggeli?- vigyorogtak az arcomba.

- Férgek...- löktem el őket és bementem a szobámba.

Elegem van néha a dinka duóból...
Annyi perverzséget hordanak össze hogy az már fáj...
Mint a reggeli. Meg mint az eddigi összes...
Ezek ketten mindig csak molesztálnak engem, akár csak NamJoon hyung...
De szerencsére eddig még nem csináltak semmi komolyat.
Hirtelen kopogtak az ajtómon.
 - Ki az?- nyögtem oda flegmán.
Nem válaszolt csak tovább kopogott.
Morogva felálltam és odatrappoltam az ajtóhoz. Feltéptem a bejáratot és két vigyorgó fejjel találtam szembe magam.
- Mi van?- méregettem őket.
Nem válaszoltak csak belöktek, és rávágtak az ágyamra.
- H-Hagyjatok!! Engedjetek el!- vinnyogtam magas hangon.
- Nyugi Törpe! Ha nem ellenkezel, nem fog annyira fájni!- szorította le a kezemet Suga hyung.
Hihetetlenül megrémültem, és a könnyeim is megindultak. Összeszorítottam a szememet, hogy ne lássam őket és, hogy ne lássák a félelmem.
- Ah, hyung... Nézd csak... Elsírta magát.- gügyögte Hope hyung és megbökdöste az arcomat.
 - H-Hagyjatok...- nyavíkoltam a sírás küszöbén.
Valamelyik lerántotta a melegítő alsómat, amit pizsamának használok, és rátekerte a csuklómra.
- Na most mit fogsz tenni? Hm?- szorította össze az arcomat Suga hyung.
Végignyalt a számon és ledugta a torkomon a nyelvét. Még jobban megindultak a könnyeim. Elrántottam a fejemet ezzel elszakítva magamat tőle. Erre a mozdulatomra HoSeok hyung felhúzta a trikómat és végignyalt a hasamon.
- N-Nee! - visítottam fel miközben oldalra feszítettem magamat.
Hope hyung befogta a számat és folytatta az eddigi tevékenységét.
Egészen addig bírtam a visszafogott sírást amíg YoonGi hyung le nem húzta az alsómat. Keresztbe raktam a lábaimat, de szétfeszítette azokat és rámarkolt a nemességemre. Erre a mozdulatára erőteljesen ráharaptam Hope hyung kezére és kiabálni kezdtem.
- Nee! Engedjetek már el! Én ezt nem akarom!- ficeregtem össze-vissza.
Ismételten egy erős nyomást és hatalmas feszítést éreztem az alsóbbik tájékon.
Fájdalmasan felsikoltottam már-már a magas C hangot is kiénekelve, amikor ismételten befogták a számat.

#Jin pov

 

Hozzáfogtam a főzéshez megint. Feldobtam a tojásokat a tűzhelyre, közben pedig hozzáfogtam a zöldségek és a sajt felszeleteléséhez. Elkezdett főni a víz amikor hallottam egy nagyon magas sikítás szerűséget. Lehúztam a tűzről és a hang abbamaradt.
- Kész a tojás...- suttogtam aztán folytattam a szeletelést.
Ismételten hallottam a hangot, de ezt most a szobák felől. Azonnal letettem a kést és a kezeimet törölgetve megindultam a hálók felé.
A hang Jimin szobájából jött, de most már tompítottan. Remegő kézzel nyomtam le a kilincset és ahogy benyitottam a hangok felhangosodtak. Teljesen kitártam az ajtót és a látvány lesokkolt. Jimin az ágyon lefogva, alulról teljesen meztelenül, HoSeok a legkisebbik hasára rácuppanva és közben annak a száját befogva térdelt, YoonGi pedig Jimin tagját kínozva tágította a fiatalabbat.
 - Itt meg mi a jó élet folyik?! - szakadt fel belőlem.

Békítés

Még egy ilyen "nyáron elkezdtem, de lusta voltam befejezni és most került rá sor" féle fiction. Ez szint úgy egy hangulat íromány. Valamikor flangáltunk a barátnőimmel az utcákon és akkor vettem észre, hogy milyen sokat is káromkodunk és használunk szlengeket, rövidített kifejezéseket. Az is feltűnt, hogy nagyon sok célzást teszünk a szexre és egyéb hozzátartozójára. Pont aznap láttam egy filmet valami bandaháborúról, de inkább nem bonyolódnék bele. Tudjátok a képzelet nagy úr, és vannak olyan dinkák mint én, akik leírják, mások kínzására.

Remélem lesz akit megfog. Jó olvasást hozzá! ^^

 

Békítés

Hajnali csendesség... Sokaknak végre megváltást jelent, amikor az autók zaja is csendesebbnek minősül, és aludhatja az igazak álmát. De nem mindenhol ez történik, főleg nem egy olyan helyen ahol két banda van összezárva. A hajnali édes csendet néhány fiú kiabálása zavarta fel.
- Most konkrétan mi a farkam töve a bajod?! - ugatta enyhén rekedtes hangján NamJoon.
- Az, hogy megint a területünkre toltátok a büdös pofátokat! - kiabálta neki vissza Yongguk
Évek óta folyik a rivalizálás a fiúk között, de már szinte senki sem tudja miért. Lassan már a banda vezérek se.
Mire végre csendesedtek az indulatok, igaz, hogy egy felügyelő tanár segítségével, de a két vezér a szobájába vonult.
- Végre... Egy kis pihenő... - hajtotta a falnak fejét Zelo.
- Ne is mondd... Namjoon éjjel-nappal zaklat valami hülyeség miatt. - dőlt mellé Jimin.
- Jimin... Szerinted mikor lesz ennek a hülyeségnek vége?
- Nem tom'... Ha Namjoonon múlik, semmikor... De már nagyon unom... - ásította el magát.
- Mennyit aludtál?
- Semennyit... De a többiek se. "Járőrözni" kell, mert félti a területét, akár csak valami kóbor kutya.
- Yongguk se jobb. Éjjel arra keltem, hogy lelökött az ágyról azzal az indokkal, hogy "Héj, Zelo! Emeld fel a pillepopód, és gyere, mert már megint két lépéssel közelebb jöttek!"- parodizálta ki fura hangon a csapatvezetőt.
Jimin ezen csak röhögött egy sort és leült a földre a falnak támaszkodva. Kis idő múlva Zelo is csatlakozott hozzá.
- Ti nem mentek aludni? - dugta ki a fejét Himchan.
- De, csak kicsit beszélgetünk...
- Himchan... Te tudod miért kell ezt csinálnunk már évek óta? - dörzsölte meg a szemeit Zelo.
- Valami volt köztük az első években... Azt én se tudom mi, de valami miatt nagyon megutálták egymást...
- Nagy infó...- támaszkodott fel Jimin. - Megyek, mielőtt Mon kiakad, hogy hol jártam...
Lepacsizott a fiúkkal és a szobája felé indult.
- Azért jó lenne tudni mi a bajuk egymással... - nyújtotta ki Himchan felé a karját Zelo.
Himchan értve a célzást segített felállni a társának.
- Ja... De miért izgat ennyire?
- Beszélgettem Kookal és jött az ötlet, hogy mi lenne ha kibékítenénk őket...
- Ez annyira hülyeségnek hangzik, mint én magam... De jó ötlet! Valami konkrét terv?
- Még semmi... Csak szóba jött.
- Akkor, holnap megbeszéljük... Ott jön a diri... - mutogatott be az ablakon egy zseblámpa halvány fényére. - Csá... - veregette hátba a barátját és besurrant az ajtón.


- Milyen órátok lesz? - állította meg Jungkookot Jimin.
- Dupla tesi, de Zelo szólt, hogy nagy megbeszélés a béke érdekében, szóval lógás...
- Oké... Többieknek szóltatok?
- Most állítottam meg Yoongit és Taehyungot, Hoseokkal és Jinnel nem találkoztam...
- Oké, nekem most lesz dupla matekom, de nem fogok bemenni, megkeresem őket...
- Oké, én addig megnézem hol vannak Zeloék. - intett vissza Jiminnek.
Jimin felkutatta a fél iskolát de nem találta a társait sehol. Pont kifordult az egyik folyosón amikor valakibe beleütközött.
- Nem tudsz vigyázni?! - förmedt rá Yongguk.
- Bocs... - flegmázott miközben nekiment vállal még egyszer.
- He', te töpszli! Nem tod' hol van a csapatom?
- Mér' kéne? És nem vagyok töpszli! Te vagy colostok! - fordult felé dühös fejjel.
- Nyugszik van kisember... - vigyorgott idegesítően rá.
Jimin csak egy nemzetközi jellel díjazta az arckifejezést és folytatta tovább a keresési hadjáratot. Majdnem negyed órája keringett a folyosókon amikor megállt bekötni a cipőfűzőjét.
Amikor végzett és maga elé nézett, egy fekete cipőorral találta szembe magát. Lassan és félve felnézett a lábbeli tulajdonosára és próbált nem túl idiótán vigyorogni.
- Park úr mit keres maga itt? Nem órán kéne lennie? - csapkodta a vonalzóját a tenyerébe a folyosó ügyeletes tanár.
- Tudja tanár úr, az úgy volt...
- Nem érdekel! Befele az órára! - kiabálta miközben megfogta Jimin fülét és magával ráncigálta.
A fiú csak enyhe nyavíkolással díjazta a gesztust, de nem tudott ellenkezni.


Mivel akinek tudtak szóltak a többiek, az iskolának, egy évek óta nem használt kis épületében gyűléseztek.
- Hol késik Jimin?! - csapott idegesen az asztalra JungKook.
- Nyugi, lehet, hogy elkapta valamelyik tanár... - csámcsogott a rágóján jó ízűen Youngjae.
- Írjon neki valaki egy SMS-t vagy hívja fel, mert és eskü' szétszedem a berendezést...
- Csillapodjá' kis pitbull... - fintorgott rá Daehyun.
- Eh.. Miért érzem úgy, hogy csak én veszem ezt komolyan..? - huppant le az egyik székre JungKook.
- Passz... Inkább igyál egy kortyot..! - dobott neki oda egy doboz sört Jongup.
- Még kiskorú te őshülye! - háborodott fel Taehyung.
- És? Zelo is issza...
- Mi? - eszmélt fel a zenehallgatásból az emlegetett.
- Semmi, te kis alkoholista...
- Kikérem magamnak... - csápolt, miközben vinnyogott lányos hangon.
- Ez tökre olyan volt mint az ofőm! - röhögött JungKook.
- Azt' most mit is csinálna Jimin? - dobta fel az asztalra a lábát Hoseok.
- Téged meg Jint keresi... - rántotta meg a vállát Tae.
- Jinnek szóltam... Csak a drága Princess, olyan tisztességes, hogy végigüli az óráit...
- Akkor meg miért nem szóltál előbb te idióta?! - pattant fel Kook.
- Hűtsd már le magad! Egyébként is... Kérdeztél bazdmeg?
- Nehogy már rajta veszekedjetek! Inkább hívjátok már fel, vagy a farkam hegye se tudja, de basszatok neki valamit, mert randim lesz! - csattant fel Youngjae.
- Felhívom... - sóhajtott fel Hoseok.
Elővette a telefonját és elhúzta a képernyőzárat. Tárcsázott és kihangosította.
- Kicsörög, szal' van térereje és be is van kapcsolva... - húzódott oda Daehyun.
- Nem mondod? - fintorodott el Kook.
- Hallo..? - suttogta bele Jimin halkan.
- Haver, hol a pöcsöm hegyébe balfaszkodsz már? - rivallt rá Kook.
- Matek órán bazdmeg, hol máshol? Bebuktam a folyosó őrnél és leadott...
- Ekkora pöcst mint ez..! - röhögött Jungup.
- Ne röhögjé' mert meglátogatod a fogorvos és az urológust is..!
- Szólj a tanárnak, hogy ki kell csavarni a kukacot és meg van oldva... - kapta fel a telefont Himchan.
- Megpróbálom...- suttogta a telefonba.- Tanár úr! Kimehetek a klotyóra? - kiabált fel.
- Ez hülye... - vergődött a röhögéstől Hoseok.
- Ezazz! Kiengedett! - mondta végre normális hangnembe Jimin.
- Akkor húzd ide a bársony segged, mielőtt én megyek érte!
- Nyugszik van Süti! Ne harapj ketté, és amúgy is, mi a tökömet keres ott Hoseok? És hol van Jin?
- Jin órán, ezt a hülyét meg Youngjae vakarta össze a pom-pom lányoknál...
- Vágom... Na, zúzok lefele! - szakította meg a vonalat Jimin.
- Végre... Jin mikorra végezne? Ki lehet hagyni?
- Nekem nyolc... Asszem' még lesz ez az órája aztán mivel nincs biosz tanár, az lyukas lenne...
- Amúgy van konkrét terv? - köpte el egy tízből tízes köpéssel a rágóját a kukába Youngjae.
- Kook? - néztek az emlegetettre mindannyian.
- Hogy itt én vagyok az ész... - morogta miközben odament a kopottas táblához.
- Kook tanár úr..! - emelte fel röhögve a kezét Zelo.
- Mivan?
- Sok lesz az elmélet?
- Anyád! Na szóval... Annyi lenne az egész, hogy összezárjuk őket, és vagy kinyírják egymást, vagy kibékülnek...
- Ez baszd meg a terved? - nézett mindenki idiótán JungKookra.
- Most mér' ne? Van jobb ötlete valakinek?
- Kook tanár úr..! - lóbálta meg megint a karját Zelo.
- Anyádat tanározd! Mivan?!
- És hol is zárnánk össze azt a két bolondot?
- Uh, uh! - ugrált a kezét emelgetve Hoseok.- A budiba!
- Hülye vagy te is! Hol máshol? Itt! - tárta szét a karjait Kook.
- Itt? Te fogyatékos vagy... Yungguk, még ha halálra kínoznánk se tolná ide a valagát. - hurrogta le Daehyun.
- De igen, ha egy csaj hívja jön, nem? - vigyorodott el fölényesen JungKook.
- És melyik libát vennéd rá? - rakta vissza a zsebébe a telefonját Hoseok.
- Nem tom'... Tippek?
- Valamelyik pom-pom csajt kéne...
- Byul! - ugrott fel Zelo.
- És mivel vennéd rá? - flegmáltak a többiek.
- Na ja... A kosárcsapat kapitányának a csaját nem lenne egyszerű megvesztegetni...
- Nem lenne, ha nem lenne egy égető képed róla... - röhögött fel Taehyung.
- Na, jó... Miről nem tudtunk eddig? - vonta fel az egyik szemöldökét Himchan.
- Tudjátok, volt egy időszak amikor a fürdőszobai kukkoló járkált a koliba... Az voltam én és Taehyung... Én csórtam el a tangákat, az a bolond gyerek meg csinálta a képeket. Történetesen minden csajról van képünk... - mosolygott perverz fejjel JungKook.
- Tudom már... Akkor ti voltatok akik rohadtul drágán adtak naptárt..! - pattant fel Jungup.
- De nagy ész vagy... Szóval, ha jól tudom most matek órán csücsül a kis ribi, szóval visszazavarjuk Jimint és majd ő megvesztegeti ha jönnek kifele.
- Nekem okés... - nyújtózkodott Daehyun.
- Amíg nem engem ugráltattok, tökre szarok rá mit akartok. - cincált szét egy rágós dobozt Jungup.
 Nagy robajjal Jimin esett be az ajtón. Taehyung hangosan felröhögött és közben lefordult a székről.
- I-Ihtt vagyohk... - lihegte a térdeire támaszkodva. - M-Mihről mahradtham leh?
- Na tesó... - vágta hátba Kook. - Feladat van!
- Mih?
- Meg kell győzni egy csajt...
- Melyiket? - egyenesedett ki.
- Byult...
- Felejtős... - húzta el a száját sziszegve.
- Már miért?
- Jiho befenyített, ha csak ránézek, kinyomja a szememet...
- Mit árthatna neked, hisz edzése van... - ásította el magát Himchan.
- Ő a kosárcsapat kapitánya... Mindenhol vannak spanjai. Ha odamegyek, kibeleznek. Szal', nem fogtok rávenni...
- Fogadunk..? - vihogott Zelo.
- M-Mi ez a nézés colos? - pislogott rá Jimin.
- Nem felejtettem ám el a középben történteket. - húzgálta gonosz vigyorral a szemöldökét.
- Nem mondanád el úgy se... - hunyorgott rá.
- Fogadunk..? - nyalt végig a száján a fiatalabb.
- Miről van szó? - szólt közbe JungKook.
- Semmiről... - fordult el Jimin.
- Zelo..? - nézett mindenki rá.
- Régi dolog. Még anno' középsuliba történt...
- Pofád lapos, vagy kilapítom! - kiabált rá Jimin az öklét rázva.
- Táborozni mentünk a sport csapattal... - húzta el perverz vigyorra a száját a szőkeség.
- Most állj le öcsi, mert ha én állítalak le, megbánod!
- Nyugodjál már le! Ha belekezdett hadd mondja el, mert most már kíváncsiak vagyunk! - ugatta le Jimint Daehyun.
- Kapjátok be tövig! - nézett végig a társaságon Jimin és kiment az épületből.
- Na, mi volt..? Össze huggyozta magát, vagy sírt anyuciért? - röhögött Hoseok.
- Nem érdekes... Ha ez se fogja meg, akkor semmi... Másnak kell mennie. - huppant vissza a székébe Zelo.
- Ki az a bátor ember köztünk aki felbérli a kiscsajt? - sóhajtott fel Himchan.
- Daehyunnak nincs órája, szal' ő bemehet nyugodtan a suliba, mert nem hurcolják el. - vizslatta az emlegetettet Taehyung.
- Mi? Miért nem megy Youngjae?
- Mert neki is órája van te idióta! - kiabált rá Kook.
- Nyugszik van kisöcsi..! - legyezett felé a kezével.
- Akkor a dolgod csak annyi lesz, most visszamegyek a képekért, aztán te felmész a teremhez, megvárod amíg kijönnek és...
Hirtelen valaki berontott az ajtón.
- Szasztok! Elengedett a tanárom... - vigyorgott Jin mindenkire.
- Oké, nem én megyek..! - dobta fel a lábát Daehyun is az asztalra.
- Jin, igen vagy nem? - vihogott Zelo.
- Ha megint valami buziság lesz, esküszöm a tornacsukámat fogom a seggedbe dugni... Am' igen... De miért?
- El vállala! Kook, húzás a képekért!
- Mi?! - vinnyogott Jin. - Mi a tökömről van szó?
- Meg fogod vesztegetni Byuncit...
- MI?! Neeem! Miért pont én? Nem lehetne...
- Kussolsz! - kiáltott rá Kook, amire abbahagyta a vinnyogást. - Na, ha lenyugodtál elmondom a dolgod bazdmeg! Most elmegyek egy pár dologért és ha visszajöttem, te felmész a ribi terméhez és megvárod. Elmondod neki a szitut, azaz, ha nem csábítja el ide... - mutogatott a padló felé. - Yonggukot, akkor kitesszük minden hová a csupasz kis picsáját. Vágod?
- Mint bálna fasza az iszapot... - bólogatott Jin.
- Ez beteg... - röhögött fel Himchan.

Estefelére járt az idő, Jin még akkor elment a lányhoz, és nehezen, de rávette a dologra. Mindenki a kis épületnél volt, a két vezetőt várták. Namjoont egy összeülés miatt hívták oda, Yonggukot pedig Byun csalogatta el oda.
- Ééés~! ACTION! - kiáltotta el magát Zelo aztán rácsukta az ajtót a két vezetőre. Felkapcsolták rájuk a villanyokat, így felmérhették a terepet.
Mind a ketten kigúvadt szemekkel néztek egymásra és kiabálásra nyitották a szájukat.
- Vagy békéljetek meg egymással, vagy nyírjátok ki egymást. De innen haragosan nem mentek el! - kiabálta be Jungkook.
A két pukkancs, akár a léggömb, leeresztett és egymással szembe fordultak.
- Első pont! Miért veszekedtek állandóan? - tette fel a kérdést Jimin.
- Mert ez homokos... - röhögött Yongguk.
- Te beszélsz?! Pont te akartál velem járni még anno... - vágott vissza Namjoon.
- Mert úgy néztél ki mint egy lány!
- Állj! - dörömböl az ajtón Jin. - Most konkrétan ez a bajotok? Hogy buzeránsok vagytok?
- Maradjál már kussban! - lökte el Jimin a társát. - Ha csak ennyi a bajotok akkor mondjátok el az érzéseitek!
- Némmá' Jimin átment érzelgős pszichomókusba... Csak nem vagy te is buzi? - röhögött mögötte Jungup.
- És ha igen? Na de most komolyan! Mondjátok el mi a bajotok egymással, aztán ki se kell békülnötök, mehettek is el. - folytatta a pológusát Jimin.
- Van benne valami... - bólogatott megértően Taehyung.
- Na látod? Gyerünk fiúk, addig itt maradtok amíg nem kezdetek egymással valamit!
Választ nem kaptak. Kicsit próbáltak hallgatózni, de mivel csak néhány cuppanás szerű hang és egy-egy nyögés hangzott el, vigyorogva összenéztek és otthagyták a fiúkat.
Persze ez csak az ajtó egyik feléről volt így észlelhető. A másik oldalán sokkal forróbb volt a légtér.
Namjoon és Yongguk a terem közepén összekapaszkodott és egymást csókolták, néha egy egy felfedező körutat téve a másik hátán vagy fenekén.
Eldülöngéltek az egyik padhoz ahol Namjoon bizonyult volna a passzív félnek, de neki ez nem tetszett. Elégedetlen morgással próbált fordítani a helyzetükön, de Yongguk nem hagyta magát.
- Én leszek felül és kész.. - morogta a másik szájába.
- A faszt azt... Én vagyok felül. - tolta el magától a másikat.
- Meg vagy veszve. A kurva életbe is! Nem azért vártam majdnem öt évet, hogy seggbe rakjanak! Én szoktam dugni és nem fordítva. - szorította le Namjoont az asztalra és már húzta is le a sliccét.
- Megálljá' má'! Engem viszont nem fogsz megdugni, az szent! - lökte el magától a fiút.
- Most már emlékszek mi miatt is utállak ennyire... - töprengett el hunyorogva Yongguk. - Azért mert kurvára makacs vagy...
- Nem vagyok makacs, csak nem hagyom, hogy seggbe dugjanak, aztán pedig szenvednem kelljen, mint a döglődő légynek. - vágta be a hisztit az asztal közepére húzódva Namjoon.
Yongguk felsóhajtott aztán átkarolta újdonsült ellenségből lett haverját és próbálta meggyőzni szebbnél szebb szavakkal, amik egy idő után megtették a hatásukat.

Másnap reggel mind a ketten fáradtan estek ki a kollégium főkapuján és az iskolapadban alig bírtak megülni a hátsójukon.

(Nem részleteztem az egészet, ezt a ti képzelőerőtökre bízom, hogy ki hol foglalja be a helyét ebben a párosban. Remélem tetszett!)

BTS hard yaoi 1.rész (+18) /szerkesztett/

Erre a kis sorozatomra egyszer már sor került közzététel téren, de mivel nagyon sok negatívumot kaptam rá, letöröltem. Aztán rájöttem, hogy feleslegesen írom át, mert ha ilyen a stílusa, akkor tessék így elfogadni. Vannak akik nem szeretik a tömény +18-as yaoit, de én pont az a személy vagyok, aki oda és vissza van érte.

Akárcsak a leírásban, leírom itt is...

A ficftion nemi erőszakot, trágár beszédet és yaoit tartalmaz.

Szívesen várok véleményeket ide is. Jó olvasást! ^^

- Na, gyerünk fiúk! - sóhajtozott a fényképész, ahogy a kis segítőivel körbeugrált minket és próbált minél jobb minőségű képeket elkészíteni. - Jin, menj közelebb NamJoonhoz! - Meglepetten felkaptam a fejemet és idétlenül rámeredtem, majd a mellettem álló társamra, aki perverz vigyorral elkapta a derekam, majd közelebb rántott magához. teljesen ledermedtem, főleg, mikor a tenyere a fenekemre csúszott és durván megmarkolta. Csak ezt ne...
- Mosolyogj, hyung. - suttogta NamJoon, aztán elengedte az alfelem és rám kacsintott. Fintor kúszott az arcomra, de nem tartott sokáig, hiszen a vaku villanása miatt, muszáj volt egy mosolyt magamra erőltetnem.

- Apám, ez a csávó csont buzi!- nyújtózkodott Jimin az öltözőben, aztán levágta magát az egyik székbe, hogy megszabadulhasson a cipőjétől, majd a sapkájától.
- Az. Tényleg, nektek mi a véleményetek a melegekről? – vetette fel TaeTae a kérdését, aztán körülnézett a fáradt társaságon. -  Jin hyung?
- Huh? – kaptam fel a fejemet, aztán nagyokat pislogva ránéztem. Kérdő pillantásokat vetettem felé, és közben feltúrtam a hajlakk miatt tökéletesen álló hajam.
- Mi a véleményed a melegekről? – ismételte el megint és angyali arccal várta a válaszom. Na, jó... Ezt minek kell, kicsi Tae?
- Hát… Öhm… - idegesen néztem Monra aki a szemöldökét felvonva, csukott szemmel "relaxált". – Igazából… Nem vagyok ellenük, de nem is támogatom őket. Viszont inkább hagyjanak békén.
Erre a mondatomra kipattant a leaderünk szeme, rám hatalmas frászt hozva. Engem kezdett el méregetni és a szája sarkát nyalogatta. Semmi jót nem sejtettem tőle, emiatt hatalmasat nyeltem. Jelzett a fejével és felállt. Kiindult az öltözőből, én pedig kicsivel utána követtem. Remegő lábakkal sétáltam a nyomában a férfimosdó felé.
Áh, baszki! Nem kellett volna ezt mondanom…
- Oh, Jin hyung…- fordult felém egy félmosolyféleséggel, aztán teljes testtel is felém mozdult. Köpni-nyelni nem tudtam, ahogy megláttam a nadrágjában dudorodó "kis" pajtását, ami gyönyörűen feszítette a fekete farmerét. Lassan hátrálni kezdtem, amitől sikeresen felborítottam egy dísznövényt és belegabalyodtam.
- Franc…- morogtam, majd rángatni kezdtem magam. Nehezen kiszabadítottam a lábam, de elkéstem. Már előttem volt és erőszakosan berántott a mosdóba, ahol felnyomott a mellkasomnál fogva az egyik ajtóra és elégedett, gonosz mosollyal méregette az arcomat. - Ehz fájt... - suttogtam halkan, összeszorítva az állkapcsom.
- Nem vagy ellenük, mi? De, hagyjanak békén, ugye? Hisz te is az vagy! – súgta a fülembe, majd végignyalt a fültövem mentén és a fogaival csipkedni kezdte a vékony bőrfelületet, ami miatt halkan felnyögtem.
- Hagyj!- suttogtam gyötrődő hangon és próbáltam lelökni magamról, de nem tudtam. Ő volt az erősebb, a nagyobb... Csak tudnám, hogy mit élvez benne...
- Na-na. Csak nyugalom… Még csak most kezdtem el. - dünnyögte halkan, majd a nyelvét végighúzta a nyakamon, az ütőerem mentén, egész a kulcscsontomig, s vissza. Ugyanezt a kis "távot" végig harapdálta és szívogatta. Hirtelen ellökött magától, amivel csak még jobban felkent a fülke bejáratára, én pedig tehetetlenül nyekkentem nekivágódva a falapra. Vadul ráharapott a számra, majd kihasználva a felocsúdásomat, bevezette a nyelvét a számba.  Ahogy észbe kaptam azonnal rá is haraptam, amire ő hangos szisszenéssel távolodott el tőlem és vigyorogva nyalogatta az ajkait. - Huh, de vadóc most valaki. - incselkedett gonoszul és perverzül elvigyorodott. – Úgy látom, kell itt a nevelés.
Egyszerű mozdulattal, amivel a vállaimnál fogva térdre kényszerített így egy magasságba kerültem a pajtásával és felém nyomta magát.
- Tedd a dolgod, ápold le. - bökte ide gúnyosan, amire nem is reagáltam, de ez neki nem igazán tetszett. – Nem hallod? Szopj le! – emelte fel a hangját, amire megugrottam és haloványan reszketni kezdtem. Remegő kézzel nyúltam az öve felé. Elgyengülten próbáltam kibontani a szorosra húzott szíjat, de nem igazán sikerült vele elbírnom.
- Kicsit gyorsíthatnál. – morgott elégedetlenül és elkapta a kezeimet, majd ő bontotta ki az övet. A nadrágja pár pillanat múlva hangos koppanással, az öv miatt, landolt a bokájánál, így már csak egy vékony anyag választott el az egyik félelmemtől. – Megmozdulhatnál végre. – mondta flegmán és ismét előre lökte a csípőjét. – Jól ismered ezt a környéket, szóval nem kell annyit szemezned vele. Na, gyerünk! – szólított fel majdnem ordibálva, aztán elkapta az arcom és hozzádörgölt az alsójához.
Hihetetlenül megijedtem, és nem tudtam mozdulni. Összeráncolta a szemöldökét, ellökött magától és egy nagy sóhajtás társaságában lehámozta magáról az utolsó ruhadarabot alul, így elém tornyosult az egész nemi szerve. Megfogta a tarkómat és maga felé kezdett el húzni, de összeszorítottam a számat így nem sikerült a terve
- Gyerünk már! - morgolódott elégedetlenül és egyre erőszakosabban próbálta a számba nyomni magát. Belemarkolt a hajamba és meghúzta. Fájdalmasan felnyávogtam, amit ő ki is használt és a számba vezette magát. - Ezaz! Na, látod, megy ez neked! – mélyeket mozgott a számban, néha megnyomva a végpontot, amitől enyhén öklendeztem. Elégedetten sóhajtozott, sokszor felmordulva. – Gyerünk, mozogj magadtól! - parancsolt rám félhangosan, de én ráharaptam a makkjára, emiatt sziszegve hátrahőkölt és arcon csapott. Inkább megdöglök. - Úgy látom, te már nem akarsz engedelmeskedni. De vajon Jimin is olyan szűk lenne, mint te? Nem is… Kookie. Ő még hagyná is magát… - ismét elégedetten elvigyorodott, főleg, mikor felkaptam a tekintetem és dühösen rámeredtem.
- Meg ne próbáld! - suttogtam hangosan, aztán ellöktem magamtól és hozzá simultam a falhoz. – Őket hagyd ki ebből!
- Csak nem aggódsz értük? – kérdezte gúnyosan és felhúzta az alsóját, majd leguggolt elém és gügyörészve összeszorította az arcom.
A francba Jin! Ezt jól megcsináltad! Most megint meg tud vesztegetni és most már a kisebbekkel is szemezik! Hülye vagyok, nagyon!
- Na, most nézd meg, elbasztad az időt azzal a rohadt ellenkezéseddel. Már rég a szádba élveztem volna. – bökte ide flegmán miközben felállt és felráncigálta a gatyáját. – Este bepótlom. – vigyorgott rám majd kiment és becsapta a mosdó ajtaját.
Istenem… És én régen még bele voltam esve. Amikor összerakták a csapatot, még csak távolról szemléltem, csodáltam a férfias megjelenését.  Amikor észrevette az érdeklődésemet, maga volt az álom. Úgy éreztem, tényleg szeretett. Én is viszont szerettem és megbecsültem. De ahogy telt az idő, már csak a szexre kellettem és rászállt a nyakamra. Most pedig már a kisebbekkel szemezget. De nem hagyom! Az még oké hogy engem bánt, de a kicsiket hagyja békén. Főleg Kookiet. Annyira kisgyerek még, biztos mély nyomot hagyna benne a dolog. Nem hagyhatom, hogy akár egy ujjal is hozzáérjen!


Csak a biztonság kedvéért lefekvés előtt végigmentem a szobákon. Szerencsére már mindenki lefeküdt aludni. Egyedül én és a leaderünk nem voltunk a szobáinkban. Úgy döntöttem, hogy nem várom, meg amíg ő is elmegy, ezért kielőztem a fürdésben. A jó meleg zuhany után szokásomhoz híven, egy szál törülközővel a derekamon indultam a szobám felé. A talpam aprókat csattogott a padlón. Csukott szemmel is ismerem az utat a hálóm felé így egy kis relaxációs szemlehunyást alkalmaztam. Hirtelen egy erős rántást éreztem a karomon majd valami keményet és hideget a hátamon. Kinyitottam a szemeimet, és lám-lám, ki nyomott falnak? Persze hogy NamJoon!
- Engedj el... - suttogtam halkan, tekintettel bírva a kisebbekre. De ő nem engedett el. Sőt, sokkal jobban felnyomott és a karomat is leszorította.
- Már miért is tenném? Tudtommal tartozunk egymásnak... - Végignyalt a nyakamon és szívott egyet az érzékeny pontomon, ami miatt hangosan felnyögtem, de kicsit sem élvezetesen.
- Engedj... - nyüszögtem és próbáltam lelökni magamról de ő bizonyult az erősebbnek, ismét és folytatta a kínzásom. Egyre erősebben nyúzott, már a fogaival is tépázott, én pedig az ajkaimba martam és próbáltam nem hangosan nyögni.
- Na-na. Tudod jól, nem akarásnak nyögés a vége.- búgta a fülembe és erősen megcsípte az érzékeny bőröm. Nyeltem egy nagyot és hirtelen mozdulattal lelöktem magamról. Teljes erőmből futni kezdtem, egyenesen a hátsó ajtóhoz. Mázlimra még nem zárta be senki így könnyedén kirohantam az udvarba. Az idő már eléggé hűvös volt, ami miatt a hideg végigcikázott a gerincem mentén, főleg, hogy még mindig vizes volt a bőröm. Elbújtam egy kisebb bokor mögött. Huh basszus ez közel volt... Ha ez most elkap, holnap halálomon leszek...
- Oh, Hercegnő! Merre vagy? Úgy is megtalállak, és tudod, hogy kibaszottul kanos vagyok! - dalolászta undorító hangnemben és hallottam, ahogyan minden bokrot átráz. Nyeltem egy nagyot és próbáltam nem mozdulni. A léptek egyre hangosabbak lettek.Hirtelen abbamaradtak, én pedig kezdtem megnyugodni, hogy végre elment.
- Huh, ez közel volt... - suttogtam megnyugodva és már majdnem elkezdtem feltápászkodni, amikor megzörrent a búvóhelyem és én ijedten felkaptam a tekintetem.
- Ha tudnád, milyen közel van még!- röhögött fel felettem NamJoon. Ijedten meredtem fel rá és menekülni akartam, de elkapta a karomat és magához húzott. Vadul lesmárolt és vissza rángatott a házba. Neki lökött a szobám ajtajának, és belemélyesztette a fogait a vállamba. Fájdalmasan felszisszentem és próbáltam menekülni, de túl erősen felnyomott az ajtóra. Szabad kezével lenyomta a kilincset és kinyílt mögöttem a szobaajtó. Majdnem beestem, de ő megtartott.
 - Nem menekülhetsz mindig. - Rá lökött az ágyra és felém mászott. A fekhely mellett le volt dobva néhány nyakkendő. Felkapta az egyiket és amíg le voltam fogva összekötötte a két csuklómat. Mire felfogtam mit is tett már leszedte rólam a törölközőm. Konkrétan ott feküdtem előtte anyaszült meztelenül és megkötözve. - Kibaszottul izgató vagy ugye tudsz róla? - Végignyalt a hasamon, egészen az ágyékomig, de ott leállt.
 - H-Húzz a picsába! - vinnyogtam kínokkal tele és próbáltam lerúgni, de lefogott..
 - De kis tüzes valaki... És ha ezt csinálom, az már tetszik?- megfogta az egyik mellbimbómat és csavart rajta egyet. Szinte felsikítottam a fájdalomtól, akkor pedig még hangosabban nyavalyogtam, amikor a szájába vette és a fogaival kezdte rágcsálni. - Na jó, én már nem bírom ki. Benned akarok lenni! Beléd akarok élvezni.- jelentette ki félhangosan és hihetetlen szétnyitotta az eddig összeszorított lábaimat. - Hm... A jól megszokott helyem... - duruzsolta és fél kézzel megszabadította magát a ruháitól. Mint régen, most is az idegességtől nyeltem, a mérete láttán. Kicsit nagyobb, mint az enyém, és már a látványa fáj. - Na mi van? Megnémultál? Akkor adok indokot, hogy sikíts!- vigyorgott perverzül. Minden felkészítés és nedvesítés nélkül belém hatolt. Fájdalmasan tátottam a számat sikolyra, de egy hang nem jött ki a torkomon. - Azt a kurva! Ez kibaszottul jó! Ah! Rohadtul szűk, vagy mint mindig!- kezdett el fennhangon nyögdécselni, ahogy eleinte aprókat lökött rajtam.
Hirtelen gyors tempóra váltott, ami egy hatalmas és fájdalmas nyögést váltott ki belőlem. A kezemet a csomónál a számhoz emeltem hátha ki tudom oldozni. - Csak nem szökni akarunk? Heh?- visszalökte a karomat az eredeti helyére. Felemelte az egyik lábamat, így mélyebbre tudott hatolni.
- N-neh! Ah! Ehz fáhj! - nyögtem hangosan. A szemeimet összeszorítva vártam mikor végez végre.
Valami hideg folyt végig az arcomon. Ahj bazdmeg! Nehogy már elsírjam magam...
 - Mindhjárth! Ah..! - egyre nagyobbakat és gyorsabbakat lökött. A könnyeim megfékezhetetlenül potyogtak. Amennyire tudtam visszafogtam a hangomat, de már véresre haraptam a számat. Hirtelen belemart az oldalamba és megfeszült. Éreztem, ahogy minden cseppjét belém, adta és ami nem fért, lefolyt a combomra. - Jó voltál, hyung...- lihegte a nyakamba, aztán ismét keményen rászívott a nyakamra. Ennek nyoma lesz...
Gyors mozdulattal kihúzódott belőlem, amire fájdalmasan felnyögtem ismét. Elvette a törölközőm és ott hagyott az ágyon, megkötözve, megkínozva. A fenekem még mindig lüktetett, éreztem magamban a nedveit.
Muszáj lesz megmozdulnom... Ha itt alszok el és reggel így találnak rám, igen csak lesznek belőle gondok.
Egy halk sikításszerű nyögéssel feltápászkodtam és sokkolva láttam a nyomomat. A gyönyörű fehér lepedőn egy hatalmas vérfolt díszelgett, néhol rózsaszínes árnyalatba váltva, pár folton pedig fehéres-sárgás pöttyök voltak. Pfuj...
Na, ilyenkor nem szeretem a rózsaszínt. Nyöszörögve felálltam az ágyról, a fogaimmal kioldoztam a nyakkendőt a csuklómon. A szokásos meleg ragacsos lé ismételten végigfolyt a combomon. Undorral, de mégis leszedtem a lepedőt és visszamentem újra megfürödni. Majdnem ott voltam a fürdőben amikor észrevettem, hogy Kookie szobaajtaja nyitva van. Hirtelen még a szívem is kihagyott egy ütemet annyira megijedtem. Hatalmas kő esett le a szívemről amikor NamJoon helyett Jimin kócos buksiját láttam meg Kook mellett. Biztos hallott minket és nem tudta hová tenni... Ahj... Ezt meg kell oldanom mielőtt tényleg, kikezd a kisebbekkel... De... Hogy a francba?!