Egy hónap a diliházban 9. rész ENDING

 Változások

Aigo! Szét szakad a fejem... És a seggem! Szar ötlet volt még egy kör a zuhany alatt, aztán leülni és Sojut iszogatni a srácokkal... Totál másnapos vagyok, pedig alig ittam. Ez van, ha valaki nem bírja az alkoholt! Aki éjjel legény, annak másnap Hoseok tossza meg a fenekét... Ja és egy nagy lepény. Vizet akarok!
- Hyunwoo kapd el! - hallom Jeongguk vonyítását és mire felpillantok a telefonomból, majd Taehyung letarol. Miért ilyen fogyatékos az egész bagázs?!
Nyöszörögve vergődök Taehyung alatt és próbálom lelökni, de nem jön össze. Nesze neked, az én apró súlyomhoz képest ő egy elefánt. Egy nagy elefánt. Végül is... Nem csoda, tegnap annyi csokit betermelt, hogy még Hyunyun is rosszul lenne tőle. Igaz, a vércukorszintet illik jó magasan tartani, a végén olyan lesz, mint én. Egy rohadt porcelánbaba, aki csontos és még pihék sincsenek rajta. Hm... Az utóbbiért igaz sokak ölnének. Esküszöm nekem nőnek kéne lennem!
- Taehyung. Szállj le róla. - jön NamJoon elnyúzott hangja, mögüle Yoongi bukkan fel és vigyorogva megy a konyhába. - Basszus kölyök, átérzem a bajaid. - sóhajt a leader, miközben leemeli rólam azt a fogyatékos katicát. Igen, katica. Katica mintás a pizsama alsója!!
- Mi? - nyögök, ahogy engem is felhúz. Óvatosabban nem lehetne? Nekem egy erősebb szorítás és belilul meg zöldül a testem. Vagy fújjon meg és elborulok. Postás gyerek lehetnék, mert az egész család majd' gurul. Csak anyu nem. Ő is vékony, bár mellé magas. Azt is örökölhettem volna... Köcsög genetika!
- Másnap és altáj. - nevet Suga. Másnapot tényleg megértem, ők tényleg sokat ittak. Az altáj az miért? Kaktuszba ü... Basszus. Yoongi? Értem... Yoongi popsin pakolta Namot. Szép... Most már tényleg parázok. Még a legrangosabb tagot is ő húzza... Meh. Mi lesz itt velem holnap? Kloroform kell! Vagy legalább Hoseok vagy Jimin végezzen ki. Jó lenne.

- Reggelt'! - rikkantja el magát Jimin és végigrobog a lakáson. Üvölts már légy szíves egy alvó, éhes grizlimaci barlangjában is! Csak ad majd egy nagy ölelést és egy roppanós macipuszit. Hogy akadnál bele a szőnyegbe...

- Jiminie, halkabban. A fél lakás Walking Dead stílusban csapatja. - nyög Suga komoran. Cöh, még jégakkut szorít a fejéhez. Adjál nekem is egyet... Tudod mit, inkább kettőt.
- Így jártatok. Én nem ittam, jól jártam. - megrántja a vállát.

- Vigyázz, mert megpakollak. - morog NamJoon és átnyúl a fejem felett, hogy levegyen egy kis kosarat a szekrény tetejéről. - Kinek kell fájdalom csillapító? - kérdezi és vagy négy szem gyógyszert kipattint a csomagolásából.
- Kettőt... Inkább hármat. - dünnyög Suga. Hohó! Ennyire kikészíti őket a másnap? Talán, ha leitatnám őket minden este... Áh, ezek részegen is nekem esnek, de akkor nem törődnek semmivel. Megint csak én baszok rá. Igaza van Jinnek, inkább fel kéne vennem a dolgokat és kiélvezni, hogy itt vagyok és hét jó pasinak hagyni magam. De ez az egyik legnehezebb az egészben... Elvégre én... Jó, majdnem megint kezdtem a "hetero vagyok, nem meleg" beszédemet... Szerintem bejelenthetem, hogy meleg vagyok. Vagyis biszex. Elvégre volt már lánnyal ügyem, bár még sose feküdtem le nőnemű egyeddel. Föh, az aztán kijelentés volt. Nőnemű egyed... Kicsit szexista vagyok, lehet, hogy ezért nincs barátnőm. Meg persze azért, mert egy lány nem tudja elviselni, ha egy fiú szebb, mint ő. És vékonyabb... És aranyosabb. Szerény vagyok, tudom!

- Én is kérek Nami hyung. - mondom boci szemekkel rá meredve.

- Nami hyung? - kérdez vissza, mire bólintok. Elmosolyodik, tehát tetszik neki a dolog. A tenyerembe nyom két kis pirulát, aztán halad tovább a lakásban. Hű, ez jobban ment, mint gondoltam. Így nézve, nem is lesz nehéz dolgom, ha bele kell simulni az ideiglenes életembe.

- Srácok unatkozok. - jelenti be Taehyung. Hova szarjak? Nem érdekel, menjél, játsszál szépen magaddal vagy Jeonggukkal. Elvégre mindjárt belekalapálom Jimint a virtuális talapzatba. Imádom a Need for Speed-et. Verhetetlen vagyok. Főleg, mert NamJoon ölében ülök és egy-egy kis nekifeszülésemmel molesztálom, így már érzem, hogy böki a seggem a farka. Ráhergelem az esti prédájára!

- Menj le a boltba és vegyél tejet. Elfogyott. - mondja Suga.

- De az múltkor már menedzser hyung elintézte. Ott van a kamrában három doboz tej. - hisztizik.

- Ha Hyunwoo abbahagyta a dörgölőzést és esetleg hagy felállni, nem csak farok ügyben, akkor szívesen lekötlek. - köhint NamJoon. Elvörösödik a fejem és lefolyok az öléből. Ezzel el van rendezve Taehyung. Így már tuti nem húzza ki a konzolt, nem úgy, mint egy órája Jeongguk, akit Jiminnel elküldtünk a picsába Legozni. Rosszabb, mint én... Pedig itt én vagyok a legkisebb és legfiatalabb.

- EZ AZ!! - kiáltok, mikor beérek a célvonalba. Felugrok és riszálni kezdem a fenekemet. Örömtáncot járok és vígan kántálom a nyereségem. Belehuppanok Suga ölébe és megölelgetem.

Úgy néz rám, mint egy fél őrültre. Nem téved sokat, elvégre nem rég közöltem magammal, hogy homokos vagyok. Ki ne lenne ettől megzakkanva? Vicces... Nagyon.
- Te neked mi bajod, hogy üvöltözöl? - kérdezi kómásan Jin. Most kelhetett fel. Jókor, elvégre már délután három. Lehet, hogy ennyire leszívtam volna? Hát, ő baja. - Látom megfogadtad a tanácsom. - mosolyog.
- I-igen, meg. - motyogok és bólogatva kiszállok Yoongi öléből.
- Állj. - mondja komoran az eddig ülőpárnaként funkcionáló srác. Megtorpanok és szinte levegőt se veszek. Én félek tőle. Ha szadista állat és még csak nem is tágít, annyira nem törődik a dolgokkal, akkor ki tudja, lehet, hogy... itt helyben megrakja a popsim.
Megfogja a kezem és háttal maga felé fordít, mire a szemeim összeszorítva várom mit csinál. Egész a lapockámtól, a gerincemen végig, a medence csontomig lesimítja a tenyerét és hosszú ujjait. Felsóhajtok, mikor a fenekemhez ér és felszisszenek, ahogy erősen megmarkolja azt. Mit akar?
- Tényleg nagyon vékony vagy. - jegyzi meg, majd elenged. - Viszont a feneked nagyon formás. Egyél többet és gyere edzeni velünk.
Bólintok és a fejem lehajtva iszkolok be Jin szobájába. Ez így kellemetlen. Olyan vagyok, mint egy kurva. Megbasznak, aztán haladnak tovább. Még saját szobám sincs. Annál alszok, akinek az ágyában aktuálisan kikötök. Marha jó. Főleg, mert az előbb lettem megmérve, akár csak valami rossz árucikk. Mit vétettem a világ ellen, hogy ezt kapom?

Az élet... szopás. Úgy a szó szoros értelmében. Nem akarom részletezni a tegnap estét, de... szoptam. Úgy igazán. Hoseok olyan kedvében volt, hogy megelégedett a szájmunkámmal, így nem fáj a seggem. És így rá jöttem, hogy rohadtul mély a torkom, csak az a nyomorék nyelőreflexem túl erős. Azt mondta, hogy nagyon jó vagyok, gyakoroljak az uborkával és a banánnal... Meg a nagy francokat!! Pont elég, hogy a mai tánc, ének és ruhapróba után azzal a kis görcs Jiminnel kell lennem, ő pedig nagyon fúj rám, mióta levertem Need for Speedben.
Az énektanár vizet gereblyéz, ha velem foglalkozik. Tök felesleges, úgy se fogok neki énekelni. És a tánc is... NEM fogom megcsinálni. Nem akarom magam leégetni ország-világ előtt, hogy aztán amint vége ennek az egy nyomorult hónapnak cukkoljanak az iskolában és Hyunyun is örök életig haragudjon rám. Anya meg a világ legboldogabb nőjének adná ki magát, hogy milyen tehetséges a fia, erre a barátai kiröhögjék, mert fars a hangom és rohadtul nem tudok táncolni. Ennyi.
- Belehalnál, ha többet próbálkoznál? - kérdezi Jeongguk, ahogy mellém ül és a kezembe nyom egy doboz epret. Meghúzom a vállam és enni kezdek. - Válaszolni luxus? Na figyelj... Nem azért vagy itt, hogy csak tépjük magunkat érted, neked is illene valamit csinálni. Tiszta? Szóval... Megmentelek Yoongi elől, te pedig szépen vissza mész és megcsinálod az éneket, aztán meg este Jimin szadizása helyett velem táncolsz. Mit szólsz? - kérdezi mosolyogva. Megállok a rágásban és rá pillantok. Biccentek és eszek tovább. - Nem hallottam. - húzza el a száját.
- Benne vagyok. - sóhajtok.
- Na ez a beszéd! Gyere! - nevetve felpattan és felém nyújtja a mancsát.
Beszarok még elgondolkodtam rajta, hogy milyen aranyos... Kezdek tényleg belesimulni. Jó, mostantól nem mondok semmire nemet. Még ha droggal is kínálnak, akkor is bólogatva fogadom el!
- Jövök. - mosolyogva mondom, majd megfogom a kezét és az utolsó falatot lenyelve megyek utána.

- Öcsi, le a kalappal. - hallom magam mögül NamJoon hangját és két kar simul a derekamra. - Ügyesen táncoltál és végre hallottunk énekelni.
- Oh, csak gondoltam, ha már itt vagyok, nem hisztizek... - mondom mosolyogva és megfordulva simulok hozzá. Hé, ez nem is rossz érzés! Sőt, egyenesen kellemes!
- Mit szívtál? - nevet. - Eddig mindennel ellenkeztél, még azzal is, ha kajával kínáltunk.
- Mondjuk úgy, hogy felengedtem. - motyogok.
- Jól tetted. - Megcirógatja a hátamat és elenged, majd maga előtt tolva visz az öltözőbe. - Srácok, ma éjjel hagyjátok szegény Hyunwoot, láttátok milyen sok energiát leadott a próba miatt.
- Nem ér! Én lennék vele! - nyavalyog Jimin. - Még a tartozásom be kell hajtanom rajta.
- Izé... Nyugo- - kezdek hozzá, de félbeszakítanak.

- Woo, ne. - hallom meg Jeongguk hangját és hátrább húz. Felsóhajtva fordulok felé. - Mondtam, hogy most kimentelek. Jó? - mosolyog rám és megcsípi az arcomat. - Amúgy is, Jimin hyung haragszik rád a játék miatt.

- Fájna? - kuncogok.

- Tuti. - bólint. - Gyere, ma aludj velem.

- Ezer örömmel. - mosolygok.

Este baromi sokáig játszottunk a gépén. Reggel talán még fáradtabb voltam, mint az éjjel, de mindenem beleadtam a próbákba. Ahogy az elkövetkezendő hetekben is. A srácok közé olvadtam, szinte egy voltam közülük. Hatalmas kalandokat éltem meg, egyszerre két méretes fütykös is járt bennem néha, a vibrátorok már meg sem kottyantak. De élveztem. Nem is kicsit. Ezért is érintett rosszul, mikor láttam, közelít a hónap vége. Nem akartam otthagyni a srácokat, ha lehet ezt mondani, beléjük szerettem.
- Woo baby, van kedved...
Végig se nagyon mondta Hoseok, én már az övét bontottam és térdeltem le elé. Elkapta a csuklóm és felúzva megcsókolt.
- Most nem. Ma nem. Ma csoportos randink van. - mosolyog és visszacsatolva az övét kivezetett a kocsihoz.
A srácok már bent ültek, mindenkin nagyon szexi fekete nadrág és egyszínű vörös ing volt. Nagyot kellett nyelnem, ahogy végignéztem rajtuk. Kívántam őket, egyszerre. Egy rossz kurvát neveltek belőlem, de egy pillanatát sem bántam, mikor velük voltam.
Egy privát étterembe mentünk, ahol senki sem volt. Csak mi nyolcan. Egy asztalnál ültünk, aztán mindegyik srác tett valami édeset. Namjoon sétált velem, Jinnel táncoltunk, Jungie elvitt egy kicsit hajókázni. A többiek pedig apró ajándékokkal, csókokkal halmoztak el. Valahogy olyan mesés volt a dolog.
Estére vártam, hogy ki esik nekem, de nem történt semmi. Ahogy az elkövetkezendő négy napban sem, így már ki voltam éhezve rendesen. Az ötödik nap volt az utolsó, amit velük töltöttem, utána jött a fellépés.
- Woo... - jött oda hozzám Kook reggeli után. Óvatosan félre húzott.
- Igen? - kérdezem halkan.
- Holnap este... Készítsd fel magad. A srácok nagy búcsút terveznek. - mondja.
- Mi? - motyogok.
- Orgia. De a javából. - elmosolyodik.
- Állati. - kuncogok. - Várom. Koncert után? - kérdezem.
- Igen. Ellógunk a bankettről két üveg piával. -  bólogat hevesen.
- Segítesz? - kérdezem mosolyogva.
- Felkészülni?
- Ja. - biccentek.
- Szeretnéd?
- Másképp kértelek volna? - megragadtam a pólóját és lehúztam magamhoz egy csókra. A fenekembe markolt és az ölébe kapva cipelt a szobájába, ahol szinte leszaggattuk a ruháink.
A pár nap kihagyás érezhető volt a popsimon. Nehezen fogadtam magamba őt, de annál nagyobbat robbant az orgazmusom. A próbára kicsit nehezen álltam a lábaimon, de a srácok támogattak.
Este megtapasztaltam Taehyung fantasztikus nyelvmunkáját magamban, ami azonnal lenyugtatta a fájós farom. Jimin apró rezgő gésagolyói pedig szinte újjá varázsoltak.
Boldogan álltam az új nap, vagyis a koncert elé. Nem éreztem, hogy az utolsó napom a srácokkal.
Végigtomboltam azt a délutánt, szinte idolként ünnepeltek a rajongók és a fiúkkal együtt csaptam a fanservicet. Már a backstage-ben egymásnak estünk, a menedzser nehezen állított le minket.
Aztán pár óra múlva már otthon voltunk és kicsit lerészegedtünk. Felejthetetlen éjjel volt, hiába rúgtam be rendesen.
Nem voltam másnapos, a fenekem sem fájt. Egyedül a szívem sajgott, mert ott kellett hagynom a fiúkat.
Namjoon adott titokban egy telefonszámot a búcsúzáskor, hogyha akarom, bármelyikük ráér nekem bármikor. Jól eltettem, elvégre élni akartam vele.
Mindegyik fiútól egy-egy hatalmas öleléssel és csókkal búcsúztam. Végül a menedzser vitt haza, ahol a szüleim és a húgom fogadott. Kiverte a hisztit, mert nem akartam neki odaadni a telefonom, hogy megnézze a privát képeket. Ha rájönne, hogy micsoda képek vannak ott... Sok szex utáni izzadt, fáradt fejes kép van benne és azokat nem akarom, hogy lássa.
Próbált faggatni mindenről, de mikor csak azt kérdezte milyen volt, annyit válaszoltam neki;
- Képzeld el úgy, hogy ez volt az... Egy hónap a diliházban.

BTS Hard Yaoi 9.rész ENDING

(Búcsú)

#Jungkook

Már lassan fél éve itt lakunk Jimin szüleinél és az életünk nagyszerűen helyre jött. Vagyis... Úgy nagyjából. Ismét iskolába járunk mind a ketten és mellette próbáljuk tervezgetni a jövőnket. Eleinte rengeteg ember felismert minket, ám külsőleg is megváltoztunk. Eddig is magasabb voltam, mint Jimin hyung, de most majdnem másfél fejjel magasabb lettem. Ő pedig... Olyan, mint egy pocok. Próbálunk edzeni, de neki nagyon kemény az egyetem és kicsit felszedte magát. De nem bánom. Annyira aranyos a pofija és a hasa... Látszik, hogy izmos, de nem tömören, hanem olyan kellemesen puhán.
- Jó reggelt. - köszöntöm a Park családot. Haneul és az idősebbik Jimin -a drága apósom- a nappaliban ülnek, Jitao pedig a konyhában kávét főz.
- Hali! - kurjant a legifjabb. - Kérsz te is kávét?
- Igen, köszi. - biccentek.
Szóval sok minden átvariálódott... Rengeteg időt töltünk az életünk rendezésével és már látszanak az eredmények. Mint már említettem Jimin hyung egyetemre jár. Egyszer csak kipattant a fejéből, hogy ő pszichológus szeretne lenni, és egyszer visszamenni Szöulba, hogy lelkileg megsérült idolokkal foglalkozzon és segíthessen rajtuk. Meg akarja őket menteni attól, hogy úgy járjanak, mint mi, vagy Jin hyung... Apropó SeokJin... Mióta elváltunk az állomáson nem beszéltünk vele. Hiányzik és szeretném tudni, hogy mi van vele, hogyan alakult az élet. Próbáltuk útól érni, de sose jelzett vissza. Ő lezárta magában az életének ezen részét, amit jól is tett.

Néhány hónap múlva híreket kaptunk az exmenedzsertől. A banda már nem létezik, hivatalosan is megszűnt és Namjoont letartóztatták nemierőszak vádjával. Két évet kapott. Hoseok és Yoongi hyung köddé váltak. Nagy valószínűséggel Amerikába vándoroltak, ahol új életet kezdhettek.
Taehyung hyung írt nekünk egy levelet, amiben elbúcsúzott. Depressziós volt, azt mondta, hogy miután meghalt az anyja, már nem találta a helyét otthon. Öngyilkos lett. A temetésére utaztunk el, de azóta sem jártunk Busanon kívül.
A bandánk feloszlását követő ötödik évben utaztunk végre el. Visszaköltöztünk Szöulba, ahol Jimin belekezdett a munkájába, én pedig tetoválónak szegődtem, valóra váltva gyermekkori álmom.
Mind a ketten végigvittük a két év szolgálatunk, majd egy amerikai nyaralás alatt összeházasodtunk.
Itt, Koreában örökbe fogadtunk egy ikerpárt. Ők voltak a megpecsételéseik az életünknek. Byul és Yoon.
Soha többet nem beszéltünk a BTS-ről. Még évek után is hallottuk a visszhangját, de nem érdekelt minket.
Namjoon szabadulása után meglátogatott minket és bocsánatot kért mindenért. Elmagyarázta, hogy az erős gyógyszerek miatti függősége tetté ilyenné.
Ezek ellenére Jimin sosem bocsátott meg neki. Így én sem tehettem.
Keserű, mégis valahogy édes életet éltünk. Miután a gyerekek megnőttek és kirepültek, mi elköltöztünk Japánba, ahol Jimin szexuálpszichológus lett, én pedig tovább folytattam tetováló munkámat. Öregségünkig szerettük egymást és egészen a halálos ágyáig kísértem őt. Büszkék voltunk egymásra, hogy mekkora utat megtettünk, én pedig nem akartam nélküle élni. Bűnt követtem el utolsó óráimban, de vele akartam lenni a világ végéig. Gyógyszert loptam az orvostól.
Egy szóval búcsúztunk egymástól, mikor éreztük, közeleg a halál. Egymás szemeibe néztünk, utolsó csókot váltottunk és összekulcsolva az ujjaink súgtuk...
- Szeretlek.

BTS Hard Yaoi 8.rész (+18)

Nézzétek mit hoztam! ^^

Visszaállítottam nehézkesen a telefonom lementett memóriájából a vázlatokat és némi átírással most ki is rakom. Minőség miatt elnézést kérek, már több, mint egy éve áll ez a szegény rész, és már talán másfél éve írtam. Nem sokat tudtam már rajta segíteni, ezután ha folytatása lesz, az már más stílussal, más külalakkal fog bírni. Azért remélem nem esztek meg érte és még mindig nagyon sajnálom, hogy ilyen sokat kihagyok.
Soo~ 

#Jimin pov

- H-Hyung... - sápadt le Kook hirtelen és dadogni kezdett. Ez így nem lesz jó.
- Tudtam, hogy hajlamos leszel arra, hogy buzi legyél. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fogod elmondani anyáéknak. - szuggerálta az öccsét.
- M-Majd lesz valahogy. Kérlek ezt hagyd rám. - makog szerencsétlen.
- Csak azért mert az öcsém vagy. Téged pedig... - vezette rám a tekintetét. - Figyellek.
Nyeltem egy nagyot aztán figyeltem, ahogyan eltűnik a sötétben. Ijesztő egy faszi, ezt bizton állíthatom.
- Na ez para volt... - suttogtam halkan és Kookie mellé állok.
- Jobb ha bepakolunk, mert idefagyok. - kuncogott Kook és a nyakamba akasztotta a táskám. Csak megjátssza a nyugalmát. Érzem rajta, hogy reszket és ő is fél nagyon.
Mire minden cuccot becűrhöltünk a lakásba, befutottak a szülők. Elég kellemetlenül éreztem magam, hogy csak ott álltam, amíg Kook az anyukáját vakarta le magáról. Őt üdvözlik, engem meg talán még észre sem vettek. Anya már biztos nagyon izgatott, hogy hozzájuk is menni fogok.
- Anya... Apa... Valami fontosat kell elmondanunk. Kérlek, üljetek le a kanapéra. - mutatott az említett ülőhelyre Kookie. Most biztos nagyon izgul. Nem csak ő. Én is. Persze, ki ne izgulna, ha meg kellene mondania a szüleinek, hogy meleg?
Láttam JeongWo arcán, hogy ha popcornt is kapna mellé, akkor még jobban szórakozna. Egyem a zúzáját, nagyon nem bírom ezt a srácot. Olyan, mintha JungKook megöregedett volna, börtönbe ült volna, majd egy hetet eltöltött volna yakuza képzésen... Hasonlítanak, de mégis két külön világ.
Mi is leültünk a szülőkkel szemben és vártam, hogy szerelmem szóljon. Idegesen tördelte az ujjait és harapdálta a száját. Szegény... Nem fogom tudni kisegíteni, örülök, hogy levegőt még tudok venni.
- Mit szeretnétek drágám? - törte meg a csendet Kook anyukájának vékony hangja.
- Szóval... Én és Jimin hyung... Szóval mi... - dadogta remegő hangon és összekulcsolta az ujjainkat.
- Oh édes Istenem. - szakadt fel siránkozóan az anyjából. - Kérlek mondd, hogy csak viccelsz! - nézett rá kérlelően, de mivel Süti csak lehajtotta a fejét, felpattant és az arcát takarva kirohant a nappaliból.
- Jeon JeongGuk! Hát erre lettél nevelve? Mélységesen szégyelld magad! Ami pedig a drága barátocskádat illeti! Takarodj a házamból! Hogy képzeled, hogy ezt teszed a fiammal?! Kifele! - ordibált felém, amitől a pumpa lassan, de ment fel bennem. Ideges vagyok, dühös, mégis inkább félek. Nem bánthat, ugyanis szinte még gyerek vagyok, de ha közelebb nyúl, leharapom az ujját.
- Ha ő elmegy, én is! - csattant fel JungKook.
- Nem engedem! Itthon maradsz és elgondolkozol az egész dolgon!
- Nem fogok itt maradni Jimin nélkül! Szeretem őt!
- Merd még egyszer kimondani és akkor..!
- Mi lesz? Megütsz? Ugyan már apa! Nem tehetsz ellene semmit. Szeretem, és ha kell, elmondom akár ezerszer is! Szeretem! Szerete.. - nem tudta befejezni, mert egy nagy csattanás kíséretében visszarogyott a kanapéra.
- Kifele a házamból! - morogta az apja és az anyja után ment.
Könnyes szemekkel, az arcát fogva ugrott fel megint és engem felhúzva az ajtóhoz rohant. Felkaptuk a csomagjainkat és az utcára kiérve, nekirogyott egy villanyoszlopnak.
- Kook... - suttogtam rekedtes hangon, miközben gyengéden magamhoz öleltem.
- A saját szüleim... És a tulajdon bátyám... Csak mert más vagyok... - zokogta halkan a nyakamba bújva.
- Semmi baj nem lesz... Kiálltál magadért, és ezt kell tenned. Köszönöm, hogy nem hagytad magad. - nyomtam egy gyengéd csókot az ajkaira, majd olyan szorosan tartottam, ahogy csak bírtam.
Vártam míg megnyugszik, aztán hívtunk egy taxit és szóltam az én szüleimnek, hogy haza megyünk.

- Megjöttünk! - mosolyogtam kedvesen a kapucsengő kamerájába.
Anyukám boldogan visítozott és hallottam az öcsém hangját is a háttérben. Kiengedett a zár, mi pedig lassan besétáltunk. Az ajtó előtt még szembefordultam Kookkal, mert nagyon remegett a keze.
- Ne félj... Megértik. - kapott egy nagy puszit az arcára, de a remegése nem hagyott alább.
- Istenem! Az én édes kicsi fiam! - rohant ki hozzák anyukám és a nyakamba vetette magát. - Drága édes kis mézes tökmagom! Végre itthon van az én pici málnás minyonom!
Olyan ciki volt, ahogyan becézett, főleg, hogy a családban én vagyok a legalacsonyabb. Egy elfojtott "de anya" nyögéssel toltam el magamtól. Meg se jövünk, de már éget.
- Szóval te vagy JungKook. - nézett melegségesen Kookra. - Üdv nálunk.
- Igen asszonyom... Köszönöm, hogy fogadott. - hajolt meg udvariasan és el akarta engedni a kezem, de nem hagytam neki. Fogni fogom a kezét. Nem engedem el...
- Hívj Haneulnak nyugodtan, drágám.
- Rendben. Köszönöm. - mosolyodott el halványan.
- Jimin! -üvöltötte el magát az öcsém az ajtóban.
- JiTao! - dobtam le vigyorogva a táskám és széttárva a karom felé rohantam.
Amikor odaértem elé, megtorpantam és felnéztem a szemeibe.
- Hé! Anya, ez nem ér! Az öcsém magasabb nálam! - nevettem el magam és magamhoz öleltem a "kis" öcsém.
- Törpe... - nyújtotta rám a nyelvét gúnyosan.
- Colostok! - vágtam vissza morogva.
Kook édes kuncogása rántott ki az öcsémmel való veszekedésből.
Feléjük fordultam és körbe néztem. Egy hiányzik...
- Hol van apa?
- Dolgozik. Sajnos nem tudott szabadságot kérni. Menjünk be, vacsora közben mesélhettek nekünk.
Kooknak sokkal jobb volt a kedve, de még mindig nagyon feszült volt. Anya és JiTao kimentek a konyhába és otthagytak engem meg Kookot a nappaliba.
- Hogy érzed magad? - simítottam rá a combjára a kezem.
- Sokkal jobban. Anyukád nagyon kedves, az öcséd pedig jó fej. De remélem ők nem fognak haragudni ha megtudják... - bújt hozzám félénken. Lehunyom a szemeim és felsóhajtva megölelem.
Mivel háttal voltunk az ajtónak, nem vettük észre, hogy JiTao belopózott és visszaült a helyére.
- Mióta? - törte meg a csendet a drágalátos öcsém.
Ijedten ugrottunk szét, én le is fordultam a székről.
- M-Mit mióta? - ugrottam fel az asztal alól.
- Mióta vagytok együtt? - osztott szét fapofával néhány szalvétát. - És kérlek az igazat, mert látszik rajtatok és csak úgy nem bújik össze két fiú, ha nem muszáj.
Nyeltem egyet. Kookra néztem és ő csak bólintott. Vettem egy jó mély lélegzetet és teljes alakommal JiTao felé fordultam.
- Igen. Igen, együtt vagyunk... Anyáéknak vacsora után akartam elmondani. Kicsit félek a reakciójuktól.
- Hm... Gratulálok nektek. - engedett el egy harminckét fogas vigyort. - Anyuék... Hát, nem fognak haragudni, de annyira örülni sem, mert neked már a feleség jelöltet kereste. Én örülök, mert legalább nem kell egy csaj hisztijét hallgatni.
Elnevettem magam az öcsém kijelentésén és ismét a konyhaajtó felé kaptam a fejem.
- Bocsánat gyerekek, újra kellett melegíteni az ételt. - simította hátra a haját anya.
- Semmi gond anya. - mosolyogtam rá.
Pont akkor befutott apa.
- Hol az én sztárom?! - kiabálta hangosan, kacagva.
Akárcsak régen, felugrottam és a nyakába vetettem magam. Percekig egyszerűen nem tudtam tőle elszakadni. Mondjuk a gyomrom korgása miatt le kellett ülni az asztalhoz, enni. Letette elénk anya a tálat és miután ő is leült közénk, hozzáláttunk a friss rizshez és sertés szelethez. Nagyon hiányzott anya főztje és ezt többször is szóvá tettem.
- Anya, apa. Kérlek üljetek vissza. Valami fontosat szeretnék mondani. - kezdtem hozzá bátran, de ahogy rám vezették az érdeklődő tekintetük ez a bátorság elillant. - Én és JeongGuk... Szóval... Szeretjük egymást.
- Ennek örülök. Minden barátod szeretni kell, hogy ők is szeressenek. - mosolygott ránk anya.
- Nem jól érted. Nem barátilag szeretem őt. - összekulcsoltam a kezünket és felraktam az asztalra.
Néhány perces csend következett be, aztán anya halkan felsóhajtott.
- Oh... Értem... - motyogta lehajtva a fejét. - Gratulálok gyerekek. - mosolygott fel hamisan. Láttam a szemein, hogy csalódott és legszívesebben sírna, de nem tette.
- Akkor... Nem haragszotok?
- Miért tennénk? A szerelemnek nem tudunk ellent mondani, és nem is szabad. Ha azonos a nemetek, arról ti nem tehettek. Teljes mértékben elfogadlak és támogatlak titeket.
- Ugyan úgy én is. De ezzel most elvetted a lehetőséget az JiTaotól. Neked egy lányt kell kerítened, hiszen tovább kell vinned a család nevét. - veregette hátba apa az öcsém.
- Jajj, apuci! Most akkor mit kezdjek a pasimmal? - nyávogta magas hangon.
Mindenki elkezdett hangosan röhögni. Ahogyan egyre többet beszélgettünk, úgy lett JungKook is egyre felszabadultabb. Meséltek anyáék az otthoniakról és JiTao is beszámolt mindenről, ami történt a távollétemben.
- És akkor azt mondtam a csajszinak, hogy bocsi cica, de nem vállalok mosást! - fejezte be immáron a sokadik történetét az öcsém és én már a könnyeimet törölgetve nevettem.
- És amúgy miért is oszlott fel a bandátok? - hozta fel anya.
Lefagytam egy pillanatra. Elmondjam vagy ne? - cikázott végig rajtam ez a két kérdés.
- A csapatunk leadere... Szóval... Áh, ez baromi ciki! - ugrottam fel teljesen vörös arccal és elfordultam.
- Annyira nem lehet rossz... - unszolt apa.
Felsóhajtottam és a hajamba túrtam.
- A csapat leadere egy utolsó féreg volt. Mindig zaklatott minket és ő is a saját neméhez vonzódott. Az egyik koncert után elkapott és... És... - nem bírtam tovább elsírtam magam. Eltelt már egy idő, de még mindig kellemetlen felidézni a történteket. JungKook azonnal felugrott és átölelt.
- Megerőszakolt. - fejeztem be a mondandóm.
Néma csend lett. Éreztem magamon mindenki szánakozó pillantását. Belemarkoltam Kookie pulcsijába és teljesen a nyakába temettem az arcom. Gyengéd cirógatást éreztem a hátamon és lassan odafordultam. Anya azonnal magához ölelt. Halkan zokogtam a vállán, miközben a hátamat simogatta.
- Semmi baj kicsim... Mostantól minden rendben lesz. - suttogta halkan.
Kis idő múlva kiment a konyhába, hogy rendeljen valami süteményt. Visszaültünk az asztalhoz, de én nem a saját helyemre, hanem Kookie ölében foglaltam helyet. Apa nagyon furcsán nézett először ránk, de utána kedvesen elmosolyodott. JiTao folyamatosan vöröslő arccal kuncogott rajtunk. Néha amikor nem bírt magával és hangosan felröhögött, apától kapott egy tockost, amit csak egy grimasszal díjazott.
Csengettek és anya meg apa kimentek a sütiért.
- És akkor te vagy a passzív fél, bátyó? - vonogatta a szemöldökét JiTao.
- Miért is érdekel ez téged?
- Áh csak úgy...
JungKook kicsit megmarkolta a fenekemet amire nagyon picit felnyögtem. Vöröslő arccal pillantottam az arcára, amin elégedett vigyor terült szét.
- I-Itt hagyjalak titeket? - kapkodta a tekintetét köztünk JiTao.
- Ne! - vágtam rá picit feszülten.
Vissza kellene vágnom... De hogyan? Megvan!
Elmosolyodva kicsit fészkelődtem Kook ölében. Lassan a lába közé ejtettem a kezem, úgy, hogy súroljam a nemességét. A hirtelen érzettől megremegett és felkapta a fejét. JiTao csak értetlenül nézett ránk, én pedig elégedetten vigyorogtam. Lassan simogattam odalent, jól elszórakozva a visszafojtott nyögésein és a feszengésén.
- J-Jimin hyung... M-Megmutatnád a... A mosdót..? - zilálta remegve Kook.
- Persze. - kiugrottam az öléből, még egyszer végighúzva rajta a kezem és felhúztam állásba. Kellemetlenül sétált mögöttem. - Állsz mint a cövek, mi? - kuncogtam a mosdóba benyitva.
- Kurvára nem vicces. Pont az öcséd előtt... Mire volt ez jó?
- Erre... - suttogtam miközben az ajkaira tapadtam.
Lassan csókolgattam az ajkait, a nyakát, majd elé letérdelve felhúztam a felsőjét és a hasát is. Benyúltam a nadrágja alá és rámarkoltam a teljesen kemény és duzzadt nemességére. Halkan felnyögött, és tudtam, hogy maximálisan próbálja visszafogni a hangját. Gyorsan lehúztam a nadrágját, mint a vonaton és most azonnal befogadtam az egész hosszát. A nyelvemmel lassan nyalogattam miközben próbáltam egyre mélyebbre tolni magamba. Egyre többször remegett meg és túrt a hajamba, amiről tudtam, hogy közel a vég. Az egyik kezemmel megmarkoltam a heréit és masszírozni kezdtem, a másik kezemmel a fenekénél fogva húztam közelebb. Egy nagyobb rándulása után hátrahúzódtam és azonnal az arcomra és a kezemre élvezett.
- Hyung... - lihegte Kook miközben felhúzott magához egy hosszú és szenvedélyes csókra. - Eszméletlen vagy. - kuncogta miközben letörölgette örömnedvét egy kocka WC papírral, ezzel le is rendezte a rendberakást.
- Tudom. - pusziltam az arcára.
Kimentünk, vissza az ebédlőbe. JiTao ahogy rám nézett röhögni kezdett és lefordult a székről. Anya teljesen elvörösödött, apa pedig lesápadt. Értetlenül meredtem rájuk, majd Kookra.
- Mi a baj? - néztem végig mindenkin.
- Bátyó... Valami fehér csücsül a hajadban... - mutogatott rám.
- Ja ez... - idegesen elkentem a már lassan kihűlt folyadékot és idegesen felnevettem. - Csak hajzselé.
- Megjött a süti, egyetek... - terelte el anya a témát.
Nem kellett többször mondania, levágódtunk és jóízűen elkezdtük enni a habos süteményt. Nincs is jobb, mint a busani krémes. Szöulban is lehet hasonlót enni, de ezt tudom, hogy Wang néni cukrászdájából vették, és Wang néni verhetetlen édességek terén. Övé a város legjobb fagyizója is.
- Hyung... - suttogott a fülembe Kook.
- Hm? - kaptam felé a fejem.
Lassan betámadta az ajkaim és végignyalt rajtuk.
- Összekented magad. - mosolygott miközben visszaült a helyére.
- Nagyon egymásra találtatok... - jegyzi meg halkan anya.