Nézzétek mit hoztam! ^^
Visszaállítottam nehézkesen a telefonom lementett memóriájából a vázlatokat és némi átírással most ki is rakom. Minőség miatt elnézést kérek, már több, mint egy éve áll ez a szegény rész, és már talán másfél éve írtam. Nem sokat tudtam már rajta segíteni, ezután ha folytatása lesz, az már más stílussal, más külalakkal fog bírni. Azért remélem nem esztek meg érte és még mindig nagyon sajnálom, hogy ilyen sokat kihagyok.
Soo~
Soo~
#Jimin pov
- H-Hyung... - sápadt le Kook hirtelen és dadogni kezdett. Ez így nem lesz jó.
- Tudtam, hogy hajlamos leszel arra, hogy buzi legyél. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fogod elmondani anyáéknak. - szuggerálta az öccsét.
- M-Majd lesz valahogy. Kérlek ezt hagyd rám. - makog szerencsétlen.
- Csak azért mert az öcsém vagy. Téged pedig... - vezette rám a tekintetét. - Figyellek.
Nyeltem egy nagyot aztán figyeltem, ahogyan eltűnik a sötétben. Ijesztő egy faszi, ezt bizton állíthatom.
- Na ez para volt... - suttogtam halkan és Kookie mellé állok.
- Jobb ha bepakolunk, mert idefagyok. - kuncogott Kook és a nyakamba akasztotta a táskám. Csak megjátssza a nyugalmát. Érzem rajta, hogy reszket és ő is fél nagyon.
Mire minden cuccot becűrhöltünk a lakásba, befutottak a szülők. Elég kellemetlenül éreztem magam, hogy csak ott álltam, amíg Kook az anyukáját vakarta le magáról. Őt üdvözlik, engem meg talán még észre sem vettek. Anya már biztos nagyon izgatott, hogy hozzájuk is menni fogok.
- Anya... Apa... Valami fontosat kell elmondanunk. Kérlek, üljetek le a kanapéra. - mutatott az említett ülőhelyre Kookie. Most biztos nagyon izgul. Nem csak ő. Én is. Persze, ki ne izgulna, ha meg kellene mondania a szüleinek, hogy meleg?
Láttam JeongWo arcán, hogy ha popcornt is kapna mellé, akkor még jobban szórakozna. Egyem a zúzáját, nagyon nem bírom ezt a srácot. Olyan, mintha JungKook megöregedett volna, börtönbe ült volna, majd egy hetet eltöltött volna yakuza képzésen... Hasonlítanak, de mégis két külön világ.
Mi is leültünk a szülőkkel szemben és vártam, hogy szerelmem szóljon. Idegesen tördelte az ujjait és harapdálta a száját. Szegény... Nem fogom tudni kisegíteni, örülök, hogy levegőt még tudok venni.
- Mit szeretnétek drágám? - törte meg a csendet Kook anyukájának vékony hangja.
- Szóval... Én és Jimin hyung... Szóval mi... - dadogta remegő hangon és összekulcsolta az ujjainkat.
- Oh édes Istenem. - szakadt fel siránkozóan az anyjából. - Kérlek mondd, hogy csak viccelsz! - nézett rá kérlelően, de mivel Süti csak lehajtotta a fejét, felpattant és az arcát takarva kirohant a nappaliból.
- Jeon JeongGuk! Hát erre lettél nevelve? Mélységesen szégyelld magad! Ami pedig a drága barátocskádat illeti! Takarodj a házamból! Hogy képzeled, hogy ezt teszed a fiammal?! Kifele! - ordibált felém, amitől a pumpa lassan, de ment fel bennem. Ideges vagyok, dühös, mégis inkább félek. Nem bánthat, ugyanis szinte még gyerek vagyok, de ha közelebb nyúl, leharapom az ujját.
- Ha ő elmegy, én is! - csattant fel JungKook.
- Nem engedem! Itthon maradsz és elgondolkozol az egész dolgon!
- Nem fogok itt maradni Jimin nélkül! Szeretem őt!
- Merd még egyszer kimondani és akkor..!
- Mi lesz? Megütsz? Ugyan már apa! Nem tehetsz ellene semmit. Szeretem, és ha kell, elmondom akár ezerszer is! Szeretem! Szerete.. - nem tudta befejezni, mert egy nagy csattanás kíséretében visszarogyott a kanapéra.
- Kifele a házamból! - morogta az apja és az anyja után ment.
Könnyes szemekkel, az arcát fogva ugrott fel megint és engem felhúzva az ajtóhoz rohant. Felkaptuk a csomagjainkat és az utcára kiérve, nekirogyott egy villanyoszlopnak.
- Kook... - suttogtam rekedtes hangon, miközben gyengéden magamhoz öleltem.
- A saját szüleim... És a tulajdon bátyám... Csak mert más vagyok... - zokogta halkan a nyakamba bújva.
- Semmi baj nem lesz... Kiálltál magadért, és ezt kell tenned. Köszönöm, hogy nem hagytad magad. - nyomtam egy gyengéd csókot az ajkaira, majd olyan szorosan tartottam, ahogy csak bírtam.
Vártam míg megnyugszik, aztán hívtunk egy taxit és szóltam az én szüleimnek, hogy haza megyünk.
- Tudtam, hogy hajlamos leszel arra, hogy buzi legyél. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fogod elmondani anyáéknak. - szuggerálta az öccsét.
- M-Majd lesz valahogy. Kérlek ezt hagyd rám. - makog szerencsétlen.
- Csak azért mert az öcsém vagy. Téged pedig... - vezette rám a tekintetét. - Figyellek.
Nyeltem egy nagyot aztán figyeltem, ahogyan eltűnik a sötétben. Ijesztő egy faszi, ezt bizton állíthatom.
- Na ez para volt... - suttogtam halkan és Kookie mellé állok.
- Jobb ha bepakolunk, mert idefagyok. - kuncogott Kook és a nyakamba akasztotta a táskám. Csak megjátssza a nyugalmát. Érzem rajta, hogy reszket és ő is fél nagyon.
Mire minden cuccot becűrhöltünk a lakásba, befutottak a szülők. Elég kellemetlenül éreztem magam, hogy csak ott álltam, amíg Kook az anyukáját vakarta le magáról. Őt üdvözlik, engem meg talán még észre sem vettek. Anya már biztos nagyon izgatott, hogy hozzájuk is menni fogok.
- Anya... Apa... Valami fontosat kell elmondanunk. Kérlek, üljetek le a kanapéra. - mutatott az említett ülőhelyre Kookie. Most biztos nagyon izgul. Nem csak ő. Én is. Persze, ki ne izgulna, ha meg kellene mondania a szüleinek, hogy meleg?
Láttam JeongWo arcán, hogy ha popcornt is kapna mellé, akkor még jobban szórakozna. Egyem a zúzáját, nagyon nem bírom ezt a srácot. Olyan, mintha JungKook megöregedett volna, börtönbe ült volna, majd egy hetet eltöltött volna yakuza képzésen... Hasonlítanak, de mégis két külön világ.
Mi is leültünk a szülőkkel szemben és vártam, hogy szerelmem szóljon. Idegesen tördelte az ujjait és harapdálta a száját. Szegény... Nem fogom tudni kisegíteni, örülök, hogy levegőt még tudok venni.
- Mit szeretnétek drágám? - törte meg a csendet Kook anyukájának vékony hangja.
- Szóval... Én és Jimin hyung... Szóval mi... - dadogta remegő hangon és összekulcsolta az ujjainkat.
- Oh édes Istenem. - szakadt fel siránkozóan az anyjából. - Kérlek mondd, hogy csak viccelsz! - nézett rá kérlelően, de mivel Süti csak lehajtotta a fejét, felpattant és az arcát takarva kirohant a nappaliból.
- Jeon JeongGuk! Hát erre lettél nevelve? Mélységesen szégyelld magad! Ami pedig a drága barátocskádat illeti! Takarodj a házamból! Hogy képzeled, hogy ezt teszed a fiammal?! Kifele! - ordibált felém, amitől a pumpa lassan, de ment fel bennem. Ideges vagyok, dühös, mégis inkább félek. Nem bánthat, ugyanis szinte még gyerek vagyok, de ha közelebb nyúl, leharapom az ujját.
- Ha ő elmegy, én is! - csattant fel JungKook.
- Nem engedem! Itthon maradsz és elgondolkozol az egész dolgon!
- Nem fogok itt maradni Jimin nélkül! Szeretem őt!
- Merd még egyszer kimondani és akkor..!
- Mi lesz? Megütsz? Ugyan már apa! Nem tehetsz ellene semmit. Szeretem, és ha kell, elmondom akár ezerszer is! Szeretem! Szerete.. - nem tudta befejezni, mert egy nagy csattanás kíséretében visszarogyott a kanapéra.
- Kifele a házamból! - morogta az apja és az anyja után ment.
Könnyes szemekkel, az arcát fogva ugrott fel megint és engem felhúzva az ajtóhoz rohant. Felkaptuk a csomagjainkat és az utcára kiérve, nekirogyott egy villanyoszlopnak.
- Kook... - suttogtam rekedtes hangon, miközben gyengéden magamhoz öleltem.
- A saját szüleim... És a tulajdon bátyám... Csak mert más vagyok... - zokogta halkan a nyakamba bújva.
- Semmi baj nem lesz... Kiálltál magadért, és ezt kell tenned. Köszönöm, hogy nem hagytad magad. - nyomtam egy gyengéd csókot az ajkaira, majd olyan szorosan tartottam, ahogy csak bírtam.
Vártam míg megnyugszik, aztán hívtunk egy taxit és szóltam az én szüleimnek, hogy haza megyünk.
- Megjöttünk! - mosolyogtam kedvesen a kapucsengő kamerájába.
Anyukám boldogan visítozott és hallottam az öcsém hangját is a háttérben. Kiengedett a zár, mi pedig lassan besétáltunk. Az ajtó előtt még szembefordultam Kookkal, mert nagyon remegett a keze.
- Ne félj... Megértik. - kapott egy nagy puszit az arcára, de a remegése nem hagyott alább.
- Istenem! Az én édes kicsi fiam! - rohant ki hozzák anyukám és a nyakamba vetette magát. - Drága édes kis mézes tökmagom! Végre itthon van az én pici málnás minyonom!
Olyan ciki volt, ahogyan becézett, főleg, hogy a családban én vagyok a legalacsonyabb. Egy elfojtott "de anya" nyögéssel toltam el magamtól. Meg se jövünk, de már éget.
- Szóval te vagy JungKook. - nézett melegségesen Kookra. - Üdv nálunk.
- Igen asszonyom... Köszönöm, hogy fogadott. - hajolt meg udvariasan és el akarta engedni a kezem, de nem hagytam neki. Fogni fogom a kezét. Nem engedem el...
- Hívj Haneulnak nyugodtan, drágám.
- Rendben. Köszönöm. - mosolyodott el halványan.
- Jimin! -üvöltötte el magát az öcsém az ajtóban.
- JiTao! - dobtam le vigyorogva a táskám és széttárva a karom felé rohantam.
Amikor odaértem elé, megtorpantam és felnéztem a szemeibe.
- Hé! Anya, ez nem ér! Az öcsém magasabb nálam! - nevettem el magam és magamhoz öleltem a "kis" öcsém.
- Törpe... - nyújtotta rám a nyelvét gúnyosan.
- Colostok! - vágtam vissza morogva.
Kook édes kuncogása rántott ki az öcsémmel való veszekedésből.
Feléjük fordultam és körbe néztem. Egy hiányzik...
- Hol van apa?
- Dolgozik. Sajnos nem tudott szabadságot kérni. Menjünk be, vacsora közben mesélhettek nekünk.
Kooknak sokkal jobb volt a kedve, de még mindig nagyon feszült volt. Anya és JiTao kimentek a konyhába és otthagytak engem meg Kookot a nappaliba.
- Hogy érzed magad? - simítottam rá a combjára a kezem.
- Sokkal jobban. Anyukád nagyon kedves, az öcséd pedig jó fej. De remélem ők nem fognak haragudni ha megtudják... - bújt hozzám félénken. Lehunyom a szemeim és felsóhajtva megölelem.
Mivel háttal voltunk az ajtónak, nem vettük észre, hogy JiTao belopózott és visszaült a helyére.
- Mióta? - törte meg a csendet a drágalátos öcsém.
Ijedten ugrottunk szét, én le is fordultam a székről.
- M-Mit mióta? - ugrottam fel az asztal alól.
- Mióta vagytok együtt? - osztott szét fapofával néhány szalvétát. - És kérlek az igazat, mert látszik rajtatok és csak úgy nem bújik össze két fiú, ha nem muszáj.
Nyeltem egyet. Kookra néztem és ő csak bólintott. Vettem egy jó mély lélegzetet és teljes alakommal JiTao felé fordultam.
- Igen. Igen, együtt vagyunk... Anyáéknak vacsora után akartam elmondani. Kicsit félek a reakciójuktól.
- Hm... Gratulálok nektek. - engedett el egy harminckét fogas vigyort. - Anyuék... Hát, nem fognak haragudni, de annyira örülni sem, mert neked már a feleség jelöltet kereste. Én örülök, mert legalább nem kell egy csaj hisztijét hallgatni.
Elnevettem magam az öcsém kijelentésén és ismét a konyhaajtó felé kaptam a fejem.
- Bocsánat gyerekek, újra kellett melegíteni az ételt. - simította hátra a haját anya.
- Semmi gond anya. - mosolyogtam rá.
Pont akkor befutott apa.
- Hol az én sztárom?! - kiabálta hangosan, kacagva.
Akárcsak régen, felugrottam és a nyakába vetettem magam. Percekig egyszerűen nem tudtam tőle elszakadni. Mondjuk a gyomrom korgása miatt le kellett ülni az asztalhoz, enni. Letette elénk anya a tálat és miután ő is leült közénk, hozzáláttunk a friss rizshez és sertés szelethez. Nagyon hiányzott anya főztje és ezt többször is szóvá tettem.
- Anya, apa. Kérlek üljetek vissza. Valami fontosat szeretnék mondani. - kezdtem hozzá bátran, de ahogy rám vezették az érdeklődő tekintetük ez a bátorság elillant. - Én és JeongGuk... Szóval... Szeretjük egymást.
- Ennek örülök. Minden barátod szeretni kell, hogy ők is szeressenek. - mosolygott ránk anya.
- Nem jól érted. Nem barátilag szeretem őt. - összekulcsoltam a kezünket és felraktam az asztalra.
Néhány perces csend következett be, aztán anya halkan felsóhajtott.
- Oh... Értem... - motyogta lehajtva a fejét. - Gratulálok gyerekek. - mosolygott fel hamisan. Láttam a szemein, hogy csalódott és legszívesebben sírna, de nem tette.
- Akkor... Nem haragszotok?
- Miért tennénk? A szerelemnek nem tudunk ellent mondani, és nem is szabad. Ha azonos a nemetek, arról ti nem tehettek. Teljes mértékben elfogadlak és támogatlak titeket.
- Ugyan úgy én is. De ezzel most elvetted a lehetőséget az JiTaotól. Neked egy lányt kell kerítened, hiszen tovább kell vinned a család nevét. - veregette hátba apa az öcsém.
- Jajj, apuci! Most akkor mit kezdjek a pasimmal? - nyávogta magas hangon.
Mindenki elkezdett hangosan röhögni. Ahogyan egyre többet beszélgettünk, úgy lett JungKook is egyre felszabadultabb. Meséltek anyáék az otthoniakról és JiTao is beszámolt mindenről, ami történt a távollétemben.
- És akkor azt mondtam a csajszinak, hogy bocsi cica, de nem vállalok mosást! - fejezte be immáron a sokadik történetét az öcsém és én már a könnyeimet törölgetve nevettem.
- És amúgy miért is oszlott fel a bandátok? - hozta fel anya.
Lefagytam egy pillanatra. Elmondjam vagy ne? - cikázott végig rajtam ez a két kérdés.
- A csapatunk leadere... Szóval... Áh, ez baromi ciki! - ugrottam fel teljesen vörös arccal és elfordultam.
- Annyira nem lehet rossz... - unszolt apa.
Felsóhajtottam és a hajamba túrtam.
- A csapat leadere egy utolsó féreg volt. Mindig zaklatott minket és ő is a saját neméhez vonzódott. Az egyik koncert után elkapott és... És... - nem bírtam tovább elsírtam magam. Eltelt már egy idő, de még mindig kellemetlen felidézni a történteket. JungKook azonnal felugrott és átölelt.
- Megerőszakolt. - fejeztem be a mondandóm.
Néma csend lett. Éreztem magamon mindenki szánakozó pillantását. Belemarkoltam Kookie pulcsijába és teljesen a nyakába temettem az arcom. Gyengéd cirógatást éreztem a hátamon és lassan odafordultam. Anya azonnal magához ölelt. Halkan zokogtam a vállán, miközben a hátamat simogatta.
- Semmi baj kicsim... Mostantól minden rendben lesz. - suttogta halkan.
Kis idő múlva kiment a konyhába, hogy rendeljen valami süteményt. Visszaültünk az asztalhoz, de én nem a saját helyemre, hanem Kookie ölében foglaltam helyet. Apa nagyon furcsán nézett először ránk, de utána kedvesen elmosolyodott. JiTao folyamatosan vöröslő arccal kuncogott rajtunk. Néha amikor nem bírt magával és hangosan felröhögött, apától kapott egy tockost, amit csak egy grimasszal díjazott.
Csengettek és anya meg apa kimentek a sütiért.
- És akkor te vagy a passzív fél, bátyó? - vonogatta a szemöldökét JiTao.
- Miért is érdekel ez téged?
- Áh csak úgy...
JungKook kicsit megmarkolta a fenekemet amire nagyon picit felnyögtem. Vöröslő arccal pillantottam az arcára, amin elégedett vigyor terült szét.
- I-Itt hagyjalak titeket? - kapkodta a tekintetét köztünk JiTao.
- Ne! - vágtam rá picit feszülten.
Vissza kellene vágnom... De hogyan? Megvan!
Elmosolyodva kicsit fészkelődtem Kook ölében. Lassan a lába közé ejtettem a kezem, úgy, hogy súroljam a nemességét. A hirtelen érzettől megremegett és felkapta a fejét. JiTao csak értetlenül nézett ránk, én pedig elégedetten vigyorogtam. Lassan simogattam odalent, jól elszórakozva a visszafojtott nyögésein és a feszengésén.
- J-Jimin hyung... M-Megmutatnád a... A mosdót..? - zilálta remegve Kook.
- Persze. - kiugrottam az öléből, még egyszer végighúzva rajta a kezem és felhúztam állásba. Kellemetlenül sétált mögöttem. - Állsz mint a cövek, mi? - kuncogtam a mosdóba benyitva.
- Kurvára nem vicces. Pont az öcséd előtt... Mire volt ez jó?
- Erre... - suttogtam miközben az ajkaira tapadtam.
Lassan csókolgattam az ajkait, a nyakát, majd elé letérdelve felhúztam a felsőjét és a hasát is. Benyúltam a nadrágja alá és rámarkoltam a teljesen kemény és duzzadt nemességére. Halkan felnyögött, és tudtam, hogy maximálisan próbálja visszafogni a hangját. Gyorsan lehúztam a nadrágját, mint a vonaton és most azonnal befogadtam az egész hosszát. A nyelvemmel lassan nyalogattam miközben próbáltam egyre mélyebbre tolni magamba. Egyre többször remegett meg és túrt a hajamba, amiről tudtam, hogy közel a vég. Az egyik kezemmel megmarkoltam a heréit és masszírozni kezdtem, a másik kezemmel a fenekénél fogva húztam közelebb. Egy nagyobb rándulása után hátrahúzódtam és azonnal az arcomra és a kezemre élvezett.
- Hyung... - lihegte Kook miközben felhúzott magához egy hosszú és szenvedélyes csókra. - Eszméletlen vagy. - kuncogta miközben letörölgette örömnedvét egy kocka WC papírral, ezzel le is rendezte a rendberakást.
- Tudom. - pusziltam az arcára.
Kimentünk, vissza az ebédlőbe. JiTao ahogy rám nézett röhögni kezdett és lefordult a székről. Anya teljesen elvörösödött, apa pedig lesápadt. Értetlenül meredtem rájuk, majd Kookra.
- Mi a baj? - néztem végig mindenkin.
- Bátyó... Valami fehér csücsül a hajadban... - mutogatott rám.
- Ja ez... - idegesen elkentem a már lassan kihűlt folyadékot és idegesen felnevettem. - Csak hajzselé.
- Megjött a süti, egyetek... - terelte el anya a témát.
Nem kellett többször mondania, levágódtunk és jóízűen elkezdtük enni a habos süteményt. Nincs is jobb, mint a busani krémes. Szöulban is lehet hasonlót enni, de ezt tudom, hogy Wang néni cukrászdájából vették, és Wang néni verhetetlen édességek terén. Övé a város legjobb fagyizója is.
- Hyung... - suttogott a fülembe Kook.
- Hm? - kaptam felé a fejem.
Lassan betámadta az ajkaim és végignyalt rajtuk.
- Összekented magad. - mosolygott miközben visszaült a helyére.
- Nagyon egymásra találtatok... - jegyzi meg halkan anya.
