Jobb, mint bármilyen drog

Sziasztok!
Íme Soo megint visszatért. Tudom, sok volt a kihagyás, de most nem szabadkozok. Gondoltam inkább megpróbálok írni egy jó kis smutot nektek. A vége kicsit, hogy is mondjam? Lapos lett...(?) És pindurit hamar lett vége. Mindegy is, már nagyon be akartam fejezni nektek. Remélem nem haragszotok rám ezért.
Ha tetszett +1-ezzetek és iratkozzatok fel a blogba, jó olvasást! ^^

Taeil

Gondoltatok már arra, hogy hogyan juttok el A-ból B-be? Hogy mennyi szenvedésen kell átmennetek, hogy elérjetek akárcsak egy apró sikert, vagy hasonlót? De ha a picihez is sok erőfeszítés kell, akkor vajon mekkora terhet vállalt az, aki egy nagyobb dolgot szemelt ki célnak?
Belegondolva az én kapcsolatom se volt a legfényesebb Ji Hoval...

- Nyugi öcsi, nem bántunk! - üvöltötte utánam Zico miközben a csapat többi tagjával kergettek.

A tüdőmet már szinte kiköptem, de muszáj volt menekülnöm, mert ha elkapnak, nekem annyi lett volna. Hogy miért is? Fél éve otthagytam a bandát, mert nagyon eldurvultak a droggal kapcsolatos dolgok. Elegem lett a mindennapos rettegésből, a fenyegetésből és a csapatból. Meg persze Zicobol… Főleg, mivel viszonyunk volt egymással. Azóta persze minden napom pokollá vált. Többször elkaptak, meglincseltek.

Egyre közelebbinek hallottam a cipőjük csapódását az aszfalthoz és a röhögésük, ezért az utolsó készleteim is feláldozva bemenekültem egy sikátorba. Remegve bebújtam egy nagy konténer mögé és próbáltam halkan levegőt juttatni mohó tüdőmbe. Szívem vad táncot járt a mellkasomban, szinte éreztem az ereimben a feszítést, ahogyan fájdalmasan oxigénért kiáltott a vérem.

Elsuhantak a sikátor előtt és egyre jobban távolodott a hangjuk. Az adrenalin szintem még mindig a plafont súrolta, de kezdett felcsillanni a remény apró szikrája, hogy megúsztam. Felsóhajtva lecsúsztam a fal mentén és fáradtan elmosolyodva, izzadt hajamba túrtam.

Vártam pár percet, ha visszafordulnának, de senki nem jött. Csak néhány autó motorjának hangját lehetett hallani.

Erőt vettem magamon és kibotorkáltam a szemetes takarásából.

A lábam izmai fájdalmasan húzódtak, ahogyan az enyhén narancssárgás utcán ballagtam hazafele.

Lehet, hogy a lábam majd' leszakad, de legalább nem vertek meg vagy valami.

Nem volt gond, még egy év és visszaköltözhettem volna apához Busanba. Hm... Már csak egy év...

Négy teljes esztendő szenvedés után végre megszabadulhattam volna Zicotól és a csapatától. Elfelejthettem volna Zicot és a hülye fétiseit.

- Nocsak, nocsak! Kit látnak szemeim? - hallottam magam mögül Zico gúnyos hangját. Egy pillanatra összerezzentem miatta.

Nekilódultam és rohanni akartam, de elkapta a pulcsim nyakát és visszarántott. Reflexszerűen lerántottam a cipzáram és kibújtam a felsőből majd ismét rohanni kezdtem.

Fájdalom hasított a vádlimba és egy gyönyörű vágódást produkálva elnyaltam az aszfalton.

- Picsába… - nyögtem fel fájdalmasan és megpróbáltam felugrani aztán menekülni megint, de visszanyomott.

Gonoszan felnevetett és rám ült. Nyekkentem egyet a súlya alatt és rájöttem abban a pillanatban, hogy nem úsztam meg. Nagyon nem!

Minden erőmet összeszedve lelöktem és egy anime karaktert megszégyenítő akaraterővel tovább vergődtem. Nem jutottam messze, falhoz lettem szorítva.

Fellendítette az öklét én pedig hirtelen ötlettől vezérelve a szájára nyomtam a sajátom.

Súlyosan elvörösödtem és el se hittem, hogy ezt megtettem. Zico kitágult szemekkel meredt rám, de nem mozdult. Még csak el sem húzódott.

A levegőmet visszafogva mozdítottam egyet az ajkaimon, amire szintúgy csak sokkosan meredt rám.

Leengedte maga mellé a karját, de továbbra is falhoz nyomott.

Elhúztam az arcom és más merre néztem, de ő továbbra is rám meredt.

Kicsit elváltam a faltól, mert a hideg és szúrós vakolat bántotta a hátam és a karjaim.

Hirtelen egy halk morranás hagyta el Zico száján, aztán ismét a fal mentén találtam magam, két erős szorítással az arcomon és száraz, forró ajkakkal az enyéimen.

Kikerekedtek a szemeim és a meglepettségtől egy erőtlen nyekkenés hagyta el a hangszalagjaim. Alsó ajkamat szipolyozta félig lehunyt szemekkel, miközben az ujjaival enyhén az arcélem és a hajam simogatta.

Ledermedtem. Testileg is és lelkileg is.

Picit eltaszítottam magamtól, de azonnal, sokkal erősebben tolt vissza, annyira, hogy a vakolat a felkaromba és a hátamba horzsolódott.

Nem engedtem neki. Összeszorítottam az ajkaim, ezzel megakadályozva, hogy a számba törjön az akaratos nyelvével.

- Nocsak! Zico talált ma estére némi szórakozást. - vihogott hangosan Jaehyo. Nem láttam őket, de hallottam, ahogyan öt pár cipő dobogása közeledik felénk. Egy erőteljes rántás után, a kövön találtam magam térdre kényszerítve, hátra feszített karokkal. - Elkábítsam?

Fekete üresség. Szorítás a karjaimon, lábaimon, a mellkasomon és valamiért az ágyékomon is. Hiába próbáltam, nem sikerült kinyitni a szemeim. Valami lefogta őket. Egy puha, de még is vastag anyag.

A dohos és cigaretta füstös levegőben csak nehezen sikerült lélegeznem. Ide-oda billentgettem a fejemet és próbáltam szabadulni a szemkötőmtől, kevés sikerrel.

- Szép estét Csipke Józsika. - lihegett a fülembe U-kwon. Valami érdes végighúzódott az arcomon, a nyakamon,a hasamon, majd végül megállapodott a felsőm aljánál. - Ne mocorogj, vagy megsérülsz. - dünnyögte csontra nyugisan. Néhány nyisszanás után hideg futott végig a felsőtestemen. Lehullott rólam a felsőm és hozzám nyomódott ugyan az az érdes dolog, ami az előbb. Talán egy olló lehetett.

- Add be neki... - Ahogyan ez elhagyta Zico száját, egy aprócska szúrást éreztem a karomon. Elsőre nem tudott érdekelni, de miután elkezdett égni, marni és feszülni és a tetejébe még terjedt is az érzet, megrémültem. Lassan végigvonult az egész testemen, majd jött a vihar előtti csend.

Egyedül maradtam. Néhányszor hangosabb beszéd vagy nevetés szűrődött oda hozzám. Ismételten remegni kezdtem, izzadtam és éreztem magamon, hogy forró a bőröm. A légzésem is felgyorsult, lihegtem, ziháltam. Fájdalom és mázsás súly nyomódott a mellkasomra, ezáltal még jobban elzárva a levegőmet. Lassan zsibbadni kezdtem, néha megrándulva. Az egyik pillanatról a másikra valami ragacsos, meleg folyadék terjedt szét az alsómon, ami kellemetlen helyzetbe hozott. Halkan nyöszörögtem miatta. Mintha a szorítás is erősebb lett volna az ágyékomon.

- Egész jó a cucc... - szólalt fel mellettem B-Bomb és most a lábamon cikázott az olló. Nyiszálás után lehullott rólam a nadrágom. Felnyüszítettem, ahogyan a hideg levegő megcsapta az elázott ruhadarab alatt lapuló nemességem. Akaratlanul is mocorogni kezdtem. Féltem, nagyon. Ismételten csend honolt, egész addig, amíg fel nem nyikordult egy ajtó és léptek zaja csapta meg a fülem. Felkaptam a fejem és a hangok irányába fordultam.

- Hihetetlen, hogy ilyen helyzetbe kerültél, Lee Taeil. - hallottam meg Zico hangját magam mellől. Vigyorgott. Túl jól ismertem ahhoz, hogy rájöjjek az arckifejezéseire, akár csukott szemmel is. - Ha látnád így magad… Mondjuk anno mikor alattam nyüsztettél is hasonló volt, igaz?

- Mit akarsz már megint? - kiabáltam oda neki hirtelen. Persze fele annyira se volt helyén a hangom, mint akartam, de legalább beszéltem. - Kiléptem!

- Ez nem olyan egyszerű, mint gondolod! - üvöltött vissza. - A kurva életbe is! Ez nem egy baszott irodai munka, ahol odalököd a dagadt disznó főnöködnek, hogy felmondasz! - valamit morgott ezután az orra alatt, de nem értettem túl jól. - Haver, ez a drog biznisz! Vagy dolgozol, vagy meghalsz! - A helyiség ahol voltunk, visszhangzott a hangjától. A mondatvégek önállóan válaszoltak, feleseltek egymásnak.

Közelebb lépett. Nem moccantam, bár rángatott a szer hatása. Nem tudtam, hogy mit terveztek, de éreztem, hogy nekem nem lesz a legkellemesebb.

- U-kwon! - kiáltotta el magát Zico ismét. - Szedd le a szeméről...

Válasz nem volt, csak néhány lépés hang, majd lazult a szemkötőm és a nyakamon landolt.

Hunyorognom kellett a hirtelen fénytől. Az első, ami kirajzolódott, egy reflektor volt, ami egyenesen az arcomba világított. A második egy letakart asztal. Ezután végre nagyjából letisztult a látásom, kirajzolódott minden bútor és rájöttem, hogy Zicoék házában vagyok. Pontosabban a pincéjükben. Sokszor itt gyűléseztünk, vagy osztoztunk meg az aznap befolyt összegeken. És persze történtek itt más dolgok is, a drogokon és a pénzen kívül.

Oldalra biccentettem a fejem, ahol közvetlen Zicot pillantottam meg. Félig mosolygott, de nem vigyorgott. Attól távol állt. Felém nyújtotta a karját és egészen a vállamtól, le a hasamig végigvonta a tenyerét. Nem akartam ezt az egészet, mégis belesimultam az érintésébe.

- M- Mit adtál be? - nyögtem erőtlenül, miközben az alhasamon jártatta jéghideg ujjperceit.

- Új cucc. Te vagy a teszt alany. Olyan, mint egy parti drog és potenciálnövelő keveréke, extra gyors hatással. Csak kétszeri szúrás majd, pár pillanat és... Minek magyarázom én? Jobb, ha megmutatom. - vicsorgott elégedetten. - Jaehyo... Add be neki a második dózist!

Jaehyo akárcsak valami kutya, azonnal ugrott és ott termett mellettem. Belém szúrta a tűt, ugyan oda ahová az előző adagot kaptam. Ez most más volt. Halálosan fájt, zsibbadt, mintha valaki késekkel döfködte volna a karomat, a vállamat, s ahogyan terjedt, úgy az egész testemet. Ordítani akartam, de nem adhattam meg az örömöt nekik, hogy szenvedni lássanak, ezért beharaptam az alsó ajkam, összeszorítottam a szemeim és minimálisra véve a hangom néha nyögtem egy nagyobb belehasításnál. Lassan elvonult az első mellékhatás.

- Első fok... - biccentett oldalra P.O, miközben karba tett kezekkel nézett rám. Jobban megnézve Kyungnak makogott, aki eközben szorgalmasan gépelt.

A gyomrom görcsbe rándult, én pedig vele együtt görnyedtem. Dagadt izzadtságcseppek gördültek le az arcomon, a hasamon és a hátamon. Reszketni kezdtem, pedig az eget súrolhatta a testhőmérsékletem, akár csak a pulzusom. Zico elégedett vihogása észrevetette velem, hogy lassan kinőttem a bokszerem.

- Ah… A… Picsába… - nyögtem fel halkan, amikor ismételten zongorázni kezdett a hasamon, egyre lejjebb haladva. Összeszorítottam az állkapcsom és a szemeim. Hirtelen minden izmom összerándult, ami miatt görcsösen összegubóztam, már amennyire a kötelek engedtek. Ugyan abban a pillanatban Zico keze elérte a "sátortartó rudat". Reszketni kezdtem, ahogyan végigdörzsölte a farkam hegyét és visszasimította rá a szétkenődött, hideg folyadékot.

Összeszorított fogaim és ajkaim ellenére egy nyögés hagyta el a számat, és hangosan visszhangzott a pince falai között. Ujjaival bele akaszkodott a bokszerembe és lehúzta, amivel az ég felé meredező nemességem, kiszabadult és szinte felcsapódott az alhasamra.

- Ngh… - nyögtem halkan, ahogyan beharaptam az alsó ajkam és elfordítottam a fejem.

- Második fok. - diktálta tovább P.O, amire lassú pötyögés hangzott fel és visszhangzott a hideg, dohos teremben.

Ez ismerős volt… Mármint az, hogy valakin tesztelik a drogot, de sose tagokon. Oké, vágom, hogy én már nem voltam tag, de mindig idegen nőkön vagy ritkán férfiakon vetették be ezeket, hiszen, ha ők feldobták a pacskert, nem volt nagy a kár.

- Ellenkezz, ha nem tetszik… - vigyorgott perverzül Zico. Na, azt nem! Tudtam, hogy mire játszott. Azt akarta, hogy könyörögjek, hogy megtörjek. Na, abból soha nem eszik! Látott már szenvedni, nem kapja meg megint az örömöt.

Tudtam, hogy valami nem oké a fejében és, hogy világ perverze, akár csak az egész bagázs, és ez egy picit meg is ijesztett, de nem akartam kimutatni. Láttam, hogy mit műveltek azokkal a nőkkel, akiken tesztelték az újfajta parti drogjaikat és én is sokszor kaptam, persze drogot csak, ha akartam. Undorító… Pont ezért is akartam otthagyni a bandát, de ez a fasz, közbeavatkozott.

- Vagy talán tetszik? Lee Taeil élvezi, ha egy másik férfi izgatja? Emlékeztet a fél éve történtekre, mi? - Hangjából sütött a tömény gúny. Eddig is utáltam, de akkor még jobban gyűlölni kezdtem. – Jaehyo… - nézett oldalra az asztalra támaszkodó ex társamra. Figyelme jele képen biccentett egyet. - Rendezd le…

Jaehyo arcára perverz kifejezés kúszott, végignyalt a száján és felém indult. Léptei elnyúltak voltak és lassúak. Azon a pár méteren, szemet szúrt a nadrágjában pihenő "fegyvere". Hatalmas szemekkel meredtem rá, ahogyan közeledett. Na, ez újdonság volt… Zico mindig azt mondogatta, hogy csak vele lehetek, mással nem. Akkor pedig pont ő uszította rám Jaehyot.

Amint odaért mellém, végigmért. Az arca zavaróan közel volt hozzám és ezt a testem ki is fejezte. Teljesen elpirultam.

Megfogta a nyakam és mintha menekülhetnék is, leszorított. Komótosan rám hajolt, de a lassúsága csak álca volt, hiszen szinte teljes erejével nekem feszült és szó szerint rámart az ajkaimra. Nyelvével kíméletlenül kalimpált a számban, szinte fojtogatott vele. Lihegve elszakadt tőlem és lepillantott a merevedésemre. Nagy tenyerével rásimított, amire nem csak szimplán felnyögtem, hanem szinte felsikoltottam. A testem többet és többet követelt, de az agyam teljes mértékben ellenkezett. Viaskodni kezdtem magammal, hogy én tényleg élveztem, vagy a drog hatása miatt reagált így a testem.

Nem volt erre sok időm, mert szorító ujjak közé került a farkam. Rándultam egyet, mintha most érintett volna meg valaki más azon a tájon elsőnek, pedig az már néhány éve meg volt. Jaehyo lazán mozgatni kezdte a csuklóját, ezzel fel-le húzgálva a bőrt a tagomon. Görcsbe állt a gyomrom és az alhasam. A gerincemen végigfutott egyfajta zsibongás. Mintha orgazmus után valaki kínozni akart volna még. Visszafojtott, elhaló nyögéseim egyre hangosodtak, néha egy-egy vadabb zilálásom is bekapcsolódott.

Hirtelen elengedett, amire kicsit felsóhajtottam, mégis erős hiányérzetem támadt. Jaehyo eltávolodott tőlem, majd azonnal betámadott Zico.

Nem cicózott, a nyakamra tapadt és szívni kezdte. Fáj kimondanom, de valamiért kifejezetten élveztem. Nem volt olyan heves a testem ellenkezése, hiszen teljesen elkábultam.

- Na, hogy tetszik? - vigyorgott rám a reflektor mellől U-kwon. Csak akkor vettem észre, hogy van egy kamera kiállítva, amikor a vöri elkezdett pakolászni egy állványt. - Ha nem gond, nyomok egy kis spoilert. Elég jól viselted az előhatásait a cuccnak. Zsibbadás, láz, vérnyomásváltozás, s a többi. Megnyugodhatsz, ezek után már csak az utóhatások lesznek rémesek. - kuncogott halkan. Zico lecuppant a nyakamról és hátrafeszítette a fejem, így pont a szemébe néztem.  - Elsőnek eltompul az elméd, nem leszel képes önálló mozdulatokra. A tested magától fog reagálni... add át magad a szernek és nekünk, vagy még fájdalmasabb vége lesz.

Egy izzadtság csepp szántott végig a homlokomon, az arcélemen, végül halk cseppenéssel landolt a földön. Csend szállt le közénk, majd hirtelen felnyögtem. Teljesen akaratlan reakcióm volt. Összeszorítottam a szemeim. Elrántottam a fejem Zico markából és elfordítottam.

- Soha… - morogtam a fogaim között. - Kiléptem! És… Vége! - Hangom elgyötört volt, de mégis határozott. Fél szemmel Zicora néztem, aki dühösen meredt rám. Egy pillanatra semleges arckifejezést öltött magára, de ez nem sokáig maradt meg. 

- Hát, rendben. Te akartad, szóval viseld el a következményeit… - morogta Zico. Megragadta a derekam és odalépett hozzám. A nyakamra lehelt, majd belevájta a fogait a bőrömbe. Felszisszentem. Talán még a vérem is kicsordulhatott, akkora erővel harapta a puha bőröm. Jó nagyokat szívott a nyakamon, a kulcscsontomon és a hasamon. Ujjai közé szorította a mellbimbóim és morzsolgatni kezdte.

Hangosan ziláltam, nyögtem alatta. Soha senki nem hozott ki ilyen reakciót belőlem, de iszonyat élveztem. Az elmémet ellepte egy bizonyos fekete maszlag, ami lehetetlenné tette a gondolataim. Csak az ékszerveim működtek, de fájdalom érzetem nem volt. Minden hang, szag, fényhatás felerősödött és egyfajta meleg, izgató érzet is belopta magát a testembe. Ellenkezni akartam, de már nem sikerült. A légzésem gyors volt, bágyadt arccal meredtem magam elé, és néha felnyögtem, ahogy Zico a hasamat nyúzta. Egyre csak lentebb haladt, lassacskán elérve a célba vett pontot. Átugrotta azt a részt, ezzel egy elégedetlen morgást kihozva belőlem. A belső combomon jártatta az ajkait és csipkedett a fogaival.

Jaehyo megint ott termett, kezében egy ollóval. Felém nyúlt vele és egy gyors vágással megszabadított az alsómtól. Teljesen meztelen voltam. Egy pillanatnyi reagálási időt nem kaptam, mert azonnal forró és nedves dolog ölelte körbe a farkam. Hangosan felnyüszítettem és lepillantottam, amire Zico fejtetőjével találtam szembe magam. Már meg se lepődtem.

Nőket előszeretettel erőszakolt meg, nagyon ritkán még a férfiakkal is megtette, de csak, ha nála kisebbek voltak, vagy fiatalabbak. Vagy harmadik verzió voltam én, aki idősebb, mégis kisebb… Bár én már nem számítottam megerőszakolásnak, mert akartam…

Hátravetettem a fejem élvezetemben, de arra nem számítottam, hogy valakinek nekiütközök.

Jaehyo volt az. A vállamra csókolt és állat módjára nyúzni kezdte. Nos, igen… Ott voltam két kiéhezett, kanos pasi között és ki tudja, hogy a többiekkel mi volt a szitu. A helyzet nekem pont nem kedvezett, mégis arra vágytam, hogy magukévá tegyenek. Ahhoz képest, hogy azelőtt még teljes mértékben ellenkeztem, egy zokszó nélkül átadtam volna magam. Olyan voltam, mint régen. Simán széttettem a lábam Ziconak.

Zico abba hagyta a dolgot, amire elégedetlenül felnyögtem. Persze, ki ne lenne elégedetlen álló farokkal, betompítva?

Intett egyet az éppen a nyakhajlatomat nyalogató Jaehyonak, aki azonnal elengedett és a kikötözésemmel kezdett babrálni. A karjaimat a fejem felé, a lábaim pedig terpeszbe tette.

Lassan körbepillantottam megint, de Zico nem volt sehol. Ugyan úgy csend honolt, csak a reflektor világított rám. A bőröm még mindig forró volt, pedig majd' megfagytam.

Magam mögül lépések hangjait hallottam, aztán két kéz végigsimított a hátamon. Beleremegtem, ahogyan leért a fenekemig, aztán ott megállapodott és masszírozni kezdte a farpofáim. Halkan felnyögtem, amikor két ujjával a bejáratomat kezdte dörzsölni.

- Lássuk, hogy voltál-e pasival azóta… Nyögj csak jó hangosan! - morogta a fülembe Zico, majd miután éreztem a haját végigcirógatni a hátamon, a nyílásomra csókolt. Mintha szót fogadtam volna neki. Teljesen elengedtem magam, úgy nyögtem, mint egy rossz kurva. Nyelvével lassan lendült munkába. Ha tehettem volna a falat kapartam volna, olyan jó érzés volt. Leírhatatlanul élveztem, és mondhat bárki bármit, kezdtem megfeledkezni az utálatomról feléjük. Iszonyat hangok jöttek ki belőlem. Zico mindig tudta, hogy hogyan izgasson fel egy embert akár nő, akár férfi az illető, de átélni ezerszer másabb, mint nézni. És én ettől akartam megszabadulni… hogy mindig magával ragadott.

Eleinte gyengéden körözni kezdett, ezzel fellazítva a görcsös izmaim. Sokáig fenntartotta a tempót, de aztán, mint derült égből a villám, beljebb tolakodott. Az volt az a pillanat, amikor elakadt a hangom. Pedig csak a nyelve volt…

- Ah… Ah ku… Ah kuhrva életbeh! - ziláltam hangosan és szaggatottan. Alig értettem még én is, de nem érdekelt. Tenni ellene nem tudtam, inkább csak elengedtem magam.
Belém vezette egy hirtelen mozdulattal az apró, de izmos szervét, amire felsikoltottam és hatalmas szemekkel meredtem egyenesen P.O-ra és Kyungra, akik továbbra is csak a gépeléssel voltak elfoglalva.

Nem kínzott sokáig a nyelvével, helyette inkább az ujjait vetette be. Kíméletlenül belém vájta az egyik csontos és hosszú ujját, majd meg se várva a felocsúdásom a párja is követte. Úgy éreztem, hogy menten szétszakadok. Már amennyire éreztem. Némi fájdalom utat tört magának a jóleső bizsergés és zsibbadás mellett.

- Hozd a síkosítót… - hallottam Zico komor, mély hangját a hátam mögül, amire összerándultam, főleg, hogy a harmadik ujja ollózott bennem. Nem igazán tudott eljutni a tudatomig, hogy mit is parancsolt Jaehyonak, csak egy szó maradt meg… Síkosító.

Halk pakolászás után ismét motyogás csapta meg a fülem, amire próbáltam odafordulni, de a rögzítés és a megfelelő mozgáskoordináció hiányában nem sikerült, csak egy gyenge biccentésre futotta.

Felpattant egy ismerős flakon, majd megcsapott a szokásos gumiszag. Eddig nem volt bajom. Legalábbis amíg nem értek hozzám. Amikor is végigkenték a hátsóm és a farkam a csúszós anyaggal nem csak szimplán felszisszentem. Mintha sósavat öntöttek volna végig rajtam, annyira égetett a jéghideg folyadék.

- Basszameg! - morrant fel Zico, majd valamit széttépett. Motozás és halk csörömpölés után tovább bosszankodott. Hiába kerestem a tekintetemmel, hogy mit csinált, nem sikerült rájönnöm.

- Mi bajod? - kérdezte flegmán P.O, amikor felállt a gép mellől. Sohasem beszélhettünk így Zicoval, csak amikor vagy túl jó kedve volt, vagy amikor fel volt tüzelve. Szerintem felesleges lenne megkérdezni, hogy abban a szituációban melyik volt jelen…

- Kicsit kicsi a koton. Nem baj, jó lesz anélkül is! - röhögött hangosan, amire kipattant a szemem, de mielőtt bárminemű reakciót produkálhattam volna, megragadta a derekam és éles mozzanattal belém hatolt. Bent ragadt a levegőm is, az összes hangommal együtt a tüdőmben.

Nem kímélt, erőszakosan mozogni kezdett, ezzel szinte széttépve engem. Bár teljesen be voltam tompítva, még így is éreztem a feszítő és fájó érzetet. Kezdtem hasonlítani egy sípoló játékra, hiszen egyre inkább hangosabb és hangosabb lettem, s ezzel együtt mindig felugrott egy-két oktávval a hangom. Pár pillanatra megszűnt a feszülés, ez alatt eresztették a karjaim és kiszabadultak a lábaim, majd valamelyikkőjük felemelt és áttett a pár méterre álló, letakart asztalra. Jaehyo beállt elém, rám villantotta a vigyorát, majd megragadta a lábaim és szétfeszítette azokat. Átnyúlt felettem, aztán mire észbe kaptam, már az óvszert görgette magára. Megnyalta a száját és már bennem is volt, egy viszonylag lassú tempón élvezkedve.

Oké, éreztem a feszítést, de Zico durvasága miatt ez a kis "nyugdíjas" tempó egész élvezhető volt. Ezt mondjuk a testem lereagálta magának, mert belekapaszkodtam Jaehyo nyakába és ismét olyan nyögéseket eresztettem szabad világnak, vagy legalább is a pince falainak, mint nem rég, mikor Zico kézi- száj munkázott.

Nem sokáig élvezhette se Jaehyo, se én, mert U-kwon éles közbeszólása, miszerint most ő következik, megszakította az egészet. Leválasztottak Jaehyorol aztán a hasamon fekve találtam magam, egy erős tépéssel a hajamban és minimum három ujjal a hátsómban…

Ketten voltak előtte, szóval kurvára felesleges lett volna tovább tágítania. Ő megtette. Én persze már szinte a plafont vakartam a fogaimmal, de ő folytatta. Ollózott, ki-be húzgálta, elforgatta, behajlította az ujjait. Azt már szinte észre se vettem, mikor belém hatolt… na, jó, de igen, észrevettem és egy orbitális szisszenéssel adtam tudatára, hogy egész szép méretekkel rendelkezik. Párat mozdult, aztán ahogy jött, úgy ment.

Ismét a hátamra fordítottak, ami miatt lassan úgy hatottam, mint egy rongybaba. Végre nem a hátsómat zaklatták, ehelyett hatalmas örömömre egy pont felém meredező pénisszel. Kipattantak a szemeim és úgy néztem fel a gazdájára, Zicora. Perverz vigyor terjedt szét az arcán, majd a hüvelykujját a számba csúsztatta, ezzel kinyitva azt, közelebb tolta magát. Nem moccantam, pedig a makkja hozzá ért az alsó ajkamhoz. Taszított egyet a tarkómon így sikeresen elmerítette a számban magát. Felhördült és belekapaszkodott a hajamba. Felnyüsztettem, ahogyan a tépő ujjai köré csavarodott néhány tincsem, így azok szinte játszi könnyedséggel kiszakíthatták a fejbőrömből.

- Ez az, szopj le Baby! - morgott Zico, majd lökni kezdte a csípőjét előre, egyre gyorsuló iramban. A könnyeim megindultak, a nyelő reflexem feléledt és csak annyi levegőt kaptam, ami épp elég volt, hogy ne fulladjak meg. Ha nem lettem volna elkábítva, már rég beleharaptam volna, de e helyett valahogy tetszett a durvasága.

Ez alatt a többiekkel nem tudom mi történt. Valaki tett egy olyan kijelentést, hogy neki nincs ehhez gyomra így elvonultak. Csak Zico maradt ott velem, vagyis bennem… Kihúzta a számból kisebbik énjét, engem pedig elborított az asztalon és az alfelemet maga felé fordította. Széthúzta a lábaim, aztán kis szünet nélkül behatolt és jojó tempóra beállva mozogni kezdett.

Valahogy, mintha felszabadultabb lettem volna. Megpróbáltam mozgatni a karom, amire sikerült a hasamra tennem.

Pár gondolatom is felszínre tört, szinte egyszerre egyfajta izgató zsibbadással alulról. De azok a gondolatok nem olyanok voltak, mint akartam volna. Mind arról próbált meggyőzni, hogy amit Zico tett velem nem is olyan rossz, sőt, kifejezetten tetszett a testemnek… Sikerült neki.

Amint visszanyertem a koordinációs képességem, akaratosan elkaptam Zico tarkóját és lerántottam magamhoz egy hosszú-hosszú csókra. Nyelve durván dominált a számban, de nem hagytam magam. Szinte csatát vívtunk, hol az én szájüregemben, hol Zicoéban, sőt, még kettőnk között is.

Hihetetlen deja vu-m volt. Régebben is ilyen volt, csak sokkal több elszívott cigi és jó adag felszívott kokain után.

Hirtelen felemelt, majd miután "dobálva" is lökött bennem néhányat, eltámolygott egy székig és ráült. Kezeivel megragadta a csípőmet és arra ösztönzött, hogy én mozogjak.

- Lovagolj meg! - hörgött a fülembe, aztán ráharapott a cimpámra. Felnyögtem, aztán mozdítottam egyet magamon. Lányos sikoly szakadt ki a hangszálaim közül és, ha Zico nem szorongatja a csípőm, tuti, hogy lefordultam volna az öléből. Percekig eszeveszett tempóval ugráltam rajta, aztán szinte vég kimerülten rárogytam a mellkasára. Az izzadtság patakokban folyt a testemen, csiklandozva a bőrömet. A hajam teljesen lelapult, mintha zuhanyoztam volna. 

Zico is elfáradt, amin csodálkoztam. Ritkán lehetett ilyet látni, hiszen egy bandavezér mindig éber, fáradhatatlan és erős. Akkor nem lehetett volna megmondani róla. Igaz hogy a sok erőlködéstől, feszítéstől és izzadtságtól, az így is izommal borított teste még keményebben hatott, de az arca olyan volt, mint egy elfáradt kisfiú.

Megfeszültek az erek a nyakán, aztán ismét felemelt és rátett az asztalra. Megmarkolta a derekam mind a két oldalról és eszeveszett tempóra ráállva a nyakamba hajtotta a fejét. Hallottam a zihálását és a visszafogott nyögésszerű morgásait, aztán mielőtt még belém lövellte volna forró, fehéres anyagú magját, utoljára belemélyesztette a fogait a bőrömbe. Felnyögtem, ahogyan a meleg és ragacsos anyag belém került, majd miután Zico kihúzta a farkát, lassan szivárogni kezdett.

Néma csend telepedett le közénk. Ő még mindig szinte hozzám simulva lihegett, én pedig már szinte lenyugodva ültem és tűrtem az élvezetének a hatásait. Az én nemességem a plafonnal szemezett, szinte már fájt az érintetlenségtől, de nem akartam magamhoz nyúlni. Vagyis, nem mertem. Ekkor Zico olyat tett, amire teljesen nem számítottam. Elborított az asztalon és miközben halvány puszikat hintett szét a nyakamon és az arcélemen, mellém bújt. Azt nem tudom, hogy hogyan és miként került le róla a póló, de annyi még az emlékeim közé ivódott, hogy a csupasz mellkasának szorított. Elnyomott az álom és ezek után már minden kissé homályos…

- Min gondolkozol, szépség? - simít bele a hajamba Ji Ho, aztán tekintetét az enyémbe fúrja. Halvány mosoly húzódik a számra és egy pillangó puszit hintek ajkaira.

- Azon, hogy hogyan indult a kapcsolatunk… - suttogom enyhén rekedt hangon. A vállára hajtom a fejem és átkarolom a derekát. Buborékok költöznek a gyomromba, hagyom, hogy bódító illata mélyen felkússzon az orromban, ezzel megbabonázva az elmém.

- Ne is emlékeztess… - komorul el az eddig ragyogó arca a hangjával együtt. Ujjait kihúzza a hajamból és a derekamra vezeti. Mutató ujjával a nadrágöv tartómba akaszkodik, és azt kezdi piszkálni. Ha nem ismerném ilyen jól, azt mondanám, hogy csak szimplán hisztizik, de tudom, hogy ez más… Amióta felszámolták a drogbandát, nagyon rosszul érinti a múltja. Minden egyes nap bocsánatot kér a kínokért és amiatt a nap miatt, amikor egyszerre többen is megerőszakoltak. Ha felötlik a téma, mindig utálja magát és a régi haverjait. - Hogy lehettem ilyen undorító féreg?

- A fő, hogy megjavultál… Vajon miért vagy házi őrizetben a börtön helyett? Te mondtad, hogy Zico halott… - húzom magamra a tekintetét. Bátorító mosolyt küldök felé, amit lassan viszonoz. Mondjuk, inkább hasonlít egy szájelhúzásra, de legalább próbálkozik. Ismét magamhoz vonom és pipiskedve nyomok egy puszit az arcára. - Bevetted a napi adagod? - váltok másik témára hirtelen. Ez egy másik dolog... Mivel ugye Ji Ho régebben folyamatosan drogozott, elég nagy dózisokban, függő lett. Amikor bekerült a rendőrségre és várta az ítéletet, rohamot kapott és kórházba került. Akkor az orvos kiírt neki kábítószer tartalmú gyógyszereket, amiket napi szinten adagolnia kell.

- Nem… Minek? - húzza meg flegmán a vállát és a kezeivel megint lejjebb csúszik, a fenekemre. Megrökönyödve felsóhajtok, és egy picit eltaszítom magamtól. A tekintetét keresem, de mindig elnéz másfele. Elhúzom a kezét magamról, aztán hátralépek egy lépést.

- Azért, hogy ne legyél rosszul, te dinka. - Homlokon bököm és elindulok a konyha felé. Elkapja a csuklómat és nagy szemekkel néz rám. – Engedj… muszáj, bevenned.

Elmosolyodik és visszafordít magához. Szorosan átölel, és a nyakamba hajtja a fejét. Meleg lehelete miatt megborzongok. Libabőr szánt végig a testem szinte minden szegletében és halkan felsóhajtok miatta.

- Én tudok egy jobb drogot… - kuncogja és nyelvével halovány csíkot von a fülem és a kulcscsontom között. Nem tudom és nem is akarom magam visszafogni, felnyögök.

Lábaimnál fogva felemel, a derekára kulcsolja azokat és egy lassú csókban összeforrva eloldalog a nappaliban ácsorgó kanapéhoz. Óvatosan letesz rá, aztán gyorsan lerántja magáról a felsőt és visszatér hozzám. Lassan végignyal a számon, majd beszívja az alsó ajkam. Ezt még párszor megismétli, aztán hosszú ujjai az ingem gombjaihoz kúsznak. Egyenként, szinte kínzó lassúsággal fejtegeti ki a gombokat és miután végre végigér, nedves ajkaival végigcsókolja a mellkasom, a hasam és az alhasam.

Behunyom a szemem és átadva magam a forró bódulatnak, utat engedek halk nyögéseimnek. Az a bizonyos lila köd ellepi az elmém, ahogyan egyre jobban halad lefelé apró, bizsergető csókjaival. Leáll és visszakúszik az arcomhoz. Halovány mosolyra húzódnak puha, csábító ajkai, majd kezei végre felfedezik a nadrágom gombjait. Türelmetlenül feljebb nyomom magam, közben még nincs is merevedésem. Kicsit felkuncog és végig a szemembe nézve végignyal a nemességemen alsón keresztül. Hátravetem a fejem a meleg és nedves érzetre, majd kicsit remegő kezeimmel szőke tincsei közé túrok. Lehúzza a vékony anyagot és ajkai közé szívja petyhüdt bőrömet. Zihálok, ahogyan egyre intezzívebben dolgozik azon, hogy állóhelyzetbe hozzon. Nem sok idő kell neki, viszont elkövetek egy apró hibát… Túlzottan elengedem magam, így néhány gyorsan elröppenő percecske múlva teljesen megfeszülök és már hiába jeleznék vagy lökném le magamról, egy hatalmas nyögés után elmegyek. Egyenesen Zico szájába.

Meglepetten néz rám, aztán mivel egy kevés fehér nedvem kifolyik a szájából, vesz egy mély levegőt és nyel… Kábultan pislogok rá, még mindig szapora légvételekkel, szinte fáziskésve esik le a tantusz, hogy mit is csinált pár másodpercel ezelőtt. Erőt veszek magamon és próbálom magam alá fordítani, de nem igazán megy. A végtagjaim még mindig remegnek és nehezen megy a koordináció. Kissé kinyújtom a karjaim felé, ő pedig vissza kúszik rám. Átkarolom izmos hátát és kissé megkarcolom a körmeimmel a bőrét, amire halkan felmorran és a nyakamra csókol.

Felsóhajtok. Ennyi. Egyszerűen már mást sem tudok, csak sóhajtozni. Szinte megbénít az élvezet, a vágy és a tömény kéj turmixja.

Eldől oldalra és magára húz. Bárgyú mosolyt küld felém és egy pici puszit nyom az orromra. Szemei csillognak, akár egy gyémánt, pajkos fény villódzik bennük. Muszáj mosolyognom. El se hiszem, hogy ezt azt embert, akit a világon mindennél jobban szeretek, egy időben pokolra kívántam volna.

Lassan megközelítem csábító ajkait aztán a sebességet megtartva érintem hozzá a számat. Nyelvemmel kissé félve furakszok be, de amint elérem a célom, picit bátrabban simítom rá az övére. 

Kezeimmel se vagyok tétlen, legalábbis hatalmas erőfeszítések árán, de sikerül kigombolni a farmerét. Esetlenül rámarkolok az alsóját feszítő merevedésére, amire egy mély toroknyögést kapok. Ez végre megadja a kezdeti bárorságom, így viszonylag már könnyedén csúszok le ahoz a bizonyos anakondához.

Szokás szerint picit szemezek vele, de mivel Ji Ho fellöki a csípőjét és felmordul, tudatosul bennem, hogy jó lenne akcióba lendülni. Megfogom a bokszere szélét és egy mozdulattal lefejtem róla. A farka azonnal a plafon felé lendül és megáll, mint a cövek.Gyengéden közrefogom a tenyeremmel és egy lassú, de folyamatos tempót diktálva kényeztetni kezdem.

Hangos sóhajai, morgásai és elfojtott nyögései zengik be a ház csendjét, én pedig egyre jobban kezdek ráizgulni. Kidugom egy picit a nyelvem és végighúzom a makkján. Behunyom a szemem és befogadom a hegyét. Hosszú ujjaival tincseim közé túr és aktivizálni próbál. Készségesen nyelem el az egész hosszát, kezei motiválása miatt. Kissé öklendezem, de ahogy elnézem Ji Ho nagyon is élvezi a dolgot. Elmosolyodok és elengedem. Hátat fordítok neki és elhasalok, de úgy, hogy a fenekem a levegőbe legyen.
Megmarkolom a hátsóm és szétfeszítem. Még rajtam van az alsó, de nem sokáig, úgy érzem. Ji Ho nem tétovázik, azonnal cselekszik és átveszi az irányítást. Megmarkolja a fenekem és az alsómba nyúl. Egyik ujjával belém nyúl és tágítani kezd. A kanapé huzatába harapok és hangosan nyögni kezdek. Iszonyatosan jól esik ez az egész és egyre többet és többet akarok. Rossz kurvaként kezdek viselkedni, mert könyörgök, hogy magamba érezhessem. Szó szerint.
- Nem vagy elég tág, cicus... - suttogja reszelős hangon, aztán belém nyomja még egy ujját. Felnyögök, de nem sokáig tart a bódulat, mert lelököm magamról és szinte letépem az alsóm. Elborítom a kanapén és felé mászok. A nyílásomhoz vezetem lüktető nemességét és egy mély levegőt véve ráereszkedek.
Feszíteni kezd a nagy mérete, de nem érzek fájdalmat. Izgatóan bizsereg minden pontom és úgy érzem, hogy menten elélvezek. Türelmetlenül mozogni kezdek, ő pedig vigyorogva markolja a derekamat. Hangosan zihálok, aztán megmarkolom magam. Ugyanazzal a tempóval mozgatom a kezem, ahogyan rajta lovagolok és egyre jobban közeledek a kielégüléshez, viszont a végkimerültséghez is. Vastagon patakzik rólam az izzadtság és a hátsóm is kezd kicsit fájni, de nem adom meg magam.
Ji Ho felfigyelhetett, hogy egyre fogy az energiám és ezzel együtt lassulok. Maga alá teper és kíméletlenül lökni kezdi a csípőjét. Elkapom a tarkóját és lerántom egy hosszadalmas csókra. Megfeszül minden izma, aztán egy hihetetlenül erős döfés után belém engedi magjának minden egyes forró cseppjét. Nem áll le a mozgással, engem is át akar lendíteni a "szebb világra". Nem sok kell neki. Orbitálisan felnyögök, aztán kiterülök, tocsogva a saját ondómban.
Mellém hasal és a nyakamat kezdi el puszilgatni. Elmosolyodok és ránézek.
- Jobb volt, mint a drog? - kérdezem rekedtesen. Köhintek egy párat, amivel visszarendeződik a hangom. Íriszeit az enyémbe fúrja és bólint egy aprót.
- Te jobb vagy, mint bármilyen drog... A függőd vagyok és szeretlek...